Igazán jól sikerült a sminkje – profi szinten tudta elkészíteni az arcát, ez volt a hobbyja, – a haját pedig az évtizedek óta bejáratott fodrásza csavarta szolid, de asszonyos kontyba. Magához vette a pótharisnyával, fájdalomcsillapítóval, és papírzsepivel megpakolt kis táskáját, és belenézett a fali tükörbe. Türkiz nadrágkosztümje visszafogott volt, de azért ünnepi.
Fél évszázada élt, mozgott és küzdött ezen a bolygón, de mostanában kezdte csak magát igazán jól érezni. Megszabadult a mások véleményén vekengő mentalistástól és minden mozdulatát kritizáló, uralkodó férjétől. Munkát váltott és hobbyt talált magának. A lányával is egyre kevesebb gondja akadt – a viharos kamaszkor után egészen jó lett a viszonyuk.
Milyen kár, hogy ilyen sokat kell várni a bölcsességre, a boldogságra, a lelki békére… miért nem tudott így örülni az életnek mondjuk húsz évesen? Elkalandoztak gondolatai. Pedig ma aztán igazán topon kell lennie.
Lesétált a lépcsőn, és elégedetten summázta, hogy a szorgalmas szervezésnek meglett a gyümölcse: a vendégek gyülekeznek, esznek-isznak, csevegnek. Izgatottan, mégis türelmesen várják a nap főszereplőjét.
A lányát, aki ma férjhez megy. És akinek most mindennél jobban örül. Hogy mi lesz ezzel a házassággal – miért kell majd küzdeniük a férjével, és mit kapnak majd “készen” az Égtől – nem tudta, nem tudhatta. Csak abban volt biztos, hogy a maga életéért már eleget küzdött, és kész arra, hogy a lányát mindenben támogassa. Tettekkel, mosollyal, megértő csendekkel: jóban, rosszban. Szabad volt és magabiztos: igazi örömanya.
fotó: Pinterest
