Szerelmünk kódja – 5. rész

Liza és Máté történetének további részeit itt olvashatod

Lassan, saját súlya tehetetlenségének engedelmeskedve leolvad a házakról a hó, úgy, mintha egy gyönyörű nő érzékien dobná le magáról selyemköntösét. Nem veszi le, csak engedi, teljesítse be a végzetét: és könnyedén lesiklik a testéről. Mintha a tél minden gondja, fájdalma és nélkülözése foszlana szerte. Szét. Jön a tavasz, tengernyi ígéretével.

 
 

Liza a kódfejtők diadalittasságával megrészegülve vágott neki a napnak, amit egyik kedvenc helyiségében, a fürdőben kezdett. Az egész lakásban talán arra költött a legtöbbet, ami feltűnően fényűző is volt a többi szobához képest. Tipikus csajfürdőszoba. Tengernyi nyaklánc, karkötő rendszertelenül fellógatva, elképzelhetetlen mennyiségű tégely, rengeteg drágábbnál drágább arcpakolással, anulinolajjal és az elmaradhatatlan levendulával. A tükör rézkeretes, amit patinássá tett a fürdőszoba gőze, ezzel kétségtelenül valamiféle antik eleganciával fűszerezve meg a hangulatát. A tükör mellett két kép. Az egyiken Marilyn Monroe érzékien (hogyan máshogy?) a szájához érint egy égőpiros szájceruzát, a másikon egy férfi és egy nő talán a 30-as, 40-es évekből a szerelmesek őszinte zavarodottságával néz egymásra. Olyan zavarbaejtően intim pillanatot kapott el a fotós, hogy akárki akárhányszor látta, mindig csak a kínzó sóvárgást érezte: „Bárcsak valaha, egyszer, csak egyszer nézne rám így valaki, soha el nem engedném.” Persze mindkettő fekete-fehér. Liza szerette a fényképeket, a fekete-fehéreket pedig különösen. Azok egy letűnt kor szemérmes emlékeivel melegítették fel a szívét. Mintha a világ fekete-fehérben sokkal csöndesebb lett volna. Talán emiatt a rézkeretes csend miatt volt a fürdő a béke szigete. Teleengedte forró vízzel a kádat, magához vette kedvenc könyvét, és lehalkította a telefonját.

120 oldal múlva kapcsolta vissza. Agatha Christie-t olvasott, mint mindig, amikor igazi pihenésre vágyott. Nem gondolkodni. Az egyetlen recept. Mindegyiket legalább négyszer olvasta, és biztos, hogy kétszer annyiszor látta. A kultikus Orient-expressz vérengző utasainak története kétség kívül maga volt a tökéletes remekmű. Hibátlansága mindig a végletekig lenyűgözte. A nagymamájával volt egy közös jelük: ceruzával X-et tettek abba a könyvbe, amelyiket már olvasták azért, hogy azt ne olvassák újra. De mivel Agatha akárhányszorra is fenomális, ezért a legtöbb könyvben 3-4 X is volt, a legtöbb a Mama remegő kezével beírva…

120 oldallal ezelőtt elmerülve a tűzforró olajos fürdőben Tamásra gondolt, és arra, hogy vajon miért küldte elé az élet. Tamás szövegíró volt az egyik nagy amerikai reklámügynökségnél, így aztán a munkája nem állt másból, mint folyton szidni az ügyfélkapcsolatos kollégát, hogy képtelen egy normális briefet kicsikarni az ügyfélből, és ha már ezen túl volt, akkor lement a ház elé cigizni. Régen. Ma már persze senki nem cigizett. Csak ritkán. Három évig élt Friscoban, előtte-utána itthon is egy kicsit, de egy nagy lakáson, némi kocsin, két gyereken és egy elvált feleségen kívül semmi mást nem tudott felmutatni. Mondjuk nem is nagyon akart. Lizával régről ismerték egymást, a kezdet kezdetén mind egy helyen kezdték a pályát, csak aztán másfelé kanyarodott az életük. Tamás benne maradt a gépezetben, Liza kiszállt belőle. És talán az élet furcsa fricskája, hogy nemrég együtt szálltak ki Liza ágyából.

És akkor jött az az sms.

47.346248N 18.302475E 021720:00

@@@@@@

Máté futott. El, neki, előle, hozzá, érte, maga sem tudta. De futott. Valahogy ösztönösen tudta, hogy ez lesz a megoldás. Magának se merte bevallani, de nem örült a tavasznak, annak, hogy nem kell többé kompromisszumot kötni a néhol bokáig érő hóval, hogy nem kell hatalmas sebességgel átszáguldani a teljesen lefagyott erdőben. Olyan volt ez, mint egy újabb feladat, amit tudta, le fog győzni. De hogyan győzi majd le a tavaszt?

Vannak, akik kocognak. De Máté rohant, száguldott át a pályán, az erdőn, a hegyen, a heteken. Az időn, ami telt.  Hónapok óta nem látta már. A Nő. Csak így emlegette magában. A Nő, akit elveszített.

Szerelmünk kódja – 1 rész
Szerelmünk kódja – 2. rész
Szerelmünk kódja – 3. rész
Szerelmünk kódja – 4. rész

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here