Vasárnap, vagy vasárnap?

Mindig is voltak furcsa heppjei. A kutyája félig vak volt, a macskája meg sánta – mindkettőt  menhelyről hozta. Szerette végignézni, ahogy felkel a Nap, és ezt akkor is megtette, ha épp a Moszkva térre érkezvén hasadt rá a hajnal (azt is tudta, hogy már nem így hívják a teret, de nem érdekelte). Ezek közé a különcségek közé tartozott, hogy vasárnap sosem dolgozott és nem is vásárolt semmit. Nem volt vallásos, mégis szentül hitte, hogy egy nap a héten meg kell pihenni, fel kell töltődni ahhoz, hogy legyen ereje végignyomni a hetet a rendelőben. 

 
 

Ezen a vasárnapon sem dolgozott. Elhatározta, hogy felmegy a hegyre (domb volt az, de az alföldi lánynak az már hegynek számított), ahonnan olyan szép kilátás nyílt a városkára, ahova nemrég költözött. A bicikliúton egy kisebb túrázó csoport hajtott végig, megvárta, míg elhaladtak mellette. Vidám csacsogásukat éktelen ordítozás szakította félbe. A közeli parkolóban két nő üvöltözött egymással. Nem lehetett érteni szavukat sem, de hamarosan már a bevásárlókocsit tolták egymásnak. A kellemetlen jelenetet még a hátsó ülésről kiszűrődő keserves gyereksírás sem szakította félbe. 

Gyorsan továbbállt, és eszébe jutott az a történelmi cikk, amelyet a facebookon olvasott a minap. A vasárnapról, amely a bibliai idők óta megosztja az embereket: a templomba igyekezés szent ünnepe, és a földi dolgok megszerzésének napja ez. Olyan, mintha a vasárnap valami csinos, ízletes préda lenne: küzd érte a jó és a rossz, a test és a lélek, az Isten és az ördög… Jól döntött, amikor elhatározta, hogy ha törik, ha szakad, heti egy napra kivonja magát a “civilizációból”. 

Amikor felért a hegyre, újra eszébe jutott a bevásárlókocsi feletti ingerült vita. “És még nekem mondják, hogy flúgos vagyok!” – mormogta magában, és elmosolyodott.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here