„Régi karácsonyok bukkannak fel emlékeim villanásaiból, és megvilágítják az elmúlt időt és embereket, akik élnek újra és örökké a kis karácsonyi gyertyák puha, libegő fényében.”
(Fekete István)
Vajon mitől boldog a karácsony? Talán az emlékeinktől, a fényektől, amelyeket gyerekként még inkább csodáltunk? Vagy a közös vacsoráktól, amelyeken együtt volt a család és kibírtuk vita nélkül? Esetleg az álmaink tették azzá? Vagy a sok hó és játék adta örömök, amik után sóvárog a szívünk felnőttként? A karácsony, ha csak a szép oldalát nézzük, legtöbbünknek a fa díszítése, a találkozás, a közösen töltött idő, és akárhogy is, de együtt van a család, vagy a fél család, idősek és a fiatalok, és olykor a haragosok és az elfogadók is.
Képzeltünkben az ünnep olyan, amilyen a filmeken, és nem túlzás azt állítani, hogy más országokban leesik az állunk a mérhetetlenül sok díszítéstől, a ragyogástól, amit a házak kapnak, és sokkal, de sokkal inkább díszbe öltöztetnek egy várost, mint minálunk, bár már ebben is jelentős a változás. A szürkeségbe fény költözik, és az embernek nincs más vágya ezekben a napokban, mint a világosság, mert a tél sötétjétől és hidegétől mindig is félt. Az ettől való rettegés benne van a génjeinkben, és bár örülünk a pihenésnek, azért a csípős szél, a csontunkig hatoló hideg nem a kedvencünk.
A karácsony nem könnyű ünnep, mert szembesülnünk kell azokkal a dolgokkal, amelyeket év közben a szőnyeg alá söprünk. Találkoznunk kell a család olyan tagjaival, akit nem kedvelünk, vagy nehezen viselünk el. Nőként, anyaként még mindig túl sokat vállalunk csak azért, hogy szeretteink mosolyát lássuk.
Ha visszagondolunk az első, Bibliában lejegyzett karácsonyra, amely nem más, mint Jézus születése, tudjuk, hogy az a nap se volt könnyű. A család fáradtan vándorolt, és nem kell arról bővebben beszélnünk, hogy milyen kimerítő lehetett ez a várandós kismamának, aki mindenórás volt. Ha egy picit nőként gondolunk rá, akkor azonnal megsejtjük, hogy Mária is bizonyára tele volt félelemmel és aggodalommal, hiszen első gyerekét várta. Egy férfi volt mellette, miközben tudta, hogy a szülés levezetése, a szülő nő segítése az asszonyok dolga. Mária valószínűleg ijedt és tanácstalan volt, de nem tehetett mást, mennie kellett hol gyalog, hol szamárháton. Hogy egy istállóban kell majd szülnie, valószínűleg meglepte, és ő is, mint minden nő, fájdalmak és kínok között hozta világra a kisbabáját, nem beszélve a körülményekről. Hogy József mily módon segített neki, arról a Biblia hallgat, de az biztos, hogy nem hagyta magára, a szenvedés azonban feleségének jutott.
Ez a kis elkanyarodás után, ha idegesek és fáradtak is vagyunk, ha utáljuk az egész felhajtást, a megjátszott mosolyokat, vagy a sáskahadként érkező vendégeket, gondoljunk arra, hogy a világ sose tökéletes, és mi, akik élünk, nem vágyunk másra, csak arra, hogy tartozzunk valakihez és hogy szeressenek bennünket. A karácsony erről szól, és ha lehámozzuk róla az ajándékozás és mértéktelen falánkság hálóját, megmarad számunkra az igazi értéke. Lehet, hogy morzsányi, az is lehet, hogy elenyésző, de a szeretet már csak ilyen. Adjuk és kapjuk, közben meg elfeledjük, hogy megfizethetetlen és nélkülözhetetlen. A szív igazi tápláléka, amelyért nem lehet sorba állni a boltokban szerencsére. Bár, ha drága pénzért vennénk, talán jobban értékelnénk és vigyáznánk rá.
Ez a nap a szeretet ünnepe, bár a többi 364 lenne az. Ha megfordíthatnánk, a világ is jobb hely lenne.
Kép forrása: Pinterest
