Másnap reggel fejfájással ébredt. Két kávét is megivott, mire észre tért. Aztán csak egy rövid üzenetet írt:
Kedves Akárki!
Bevallom, erre nem számítottam. Úgy gondolom, ideje túlesni azon a teán, mert kíváncsi vagyok rád. Hogy az egésszel mi volt a...
- Nem hiszem, hogy képes lennék teljesíteni a kívánságod. Én ezt a munkahelyet nem hagyom el, csak azért, mert te zsarolni próbálsz – felelte határozottan a fiú. Minden szavát alaposan megfontolta, mert tudta, hogy a zsebében rögzíti a telefonja....
Egy héttel később, amikor Zsolt már elfelejtette, hogy pályát akart módosítani, vagy be akart iratkozni randiguru képzésre, megérkezett a mail, amelyről mindig sejtette, hogy meg fog.
Nem állította, hogy hiányzott neki Tünde, ez merő ostobaság lett volna, hiszen csak pár...
Ha káromkodós lett volna, Zsolt biztosan mond egy cifrát. Ez a rövid idő, ami alatt leveleztek, elég volt neki ahhoz, hogy rájöjjön, hogy ez a Tünde bolond. Nem kicsit. Szeret játszani, de még jobban szeret nyerni. A levélben ennyi...
Zsolt úgy érezte, ha nem kapaszkodik meg a fal melletti korlátban, megüti a lányt. Ilyesféle agressziót nem érzett már ezer éve, eleve nyugodt természetű volt, de az utóbbi hetek eseményei annyira felkavarták, hogy legszívesebben a fejét verte volna a...
- Jöjjön csak be! – nézett fel a papírjaiból a cég mindenható főnöke. Máskor se volt túl kedves, most sem. Nyakán megfeszült egy ér, látszott rajta, torkig van mindennel.
- Üljön le, beszéljük át a dolgokat!
Zsolt bólintott, bár nem tudta,...
Egész éjjel nem aludt. Próbálta visszatekerni agyának filmjét azokra a régi időkre, de nehezen ment. Tényleg akkora szemét volt? Tényleg nem szálltak le arról a kövér lányról? Tudta, hogy Írisznek igaza van. Gonosz módon viselkedtek, és kismilliószor megalázták a...
Két napig idegesítő csend volt. Zsolt nem akarta elhinni, hogy Tünde megfutamodott. Ennyire gyáva lenne? Vagy netán sikerült neki azt piedesztálra helyezettet megkörnyékeznie, és most boldog? Meg lett volna lepve, hiszen az elmondottak alapján az a fickó minden lány...
– Szia! – szólalt meg Zsolt mellett valaki. Nem a kinti lány természetesen, mert az varázslattal kerülhetett volna csak be a kávázóba.
– Szia! – nézett rá zavartan. Hirtelen melege lett. Nem is értette, mitől. Talán azért, mert zavarba jött...
Kedves Zsolt!
Nem tudod a tutit. Nem ismersz, és nem hiszem, hogy bele tudod élni magad a helyembe. Fogalmam sincs, hogy te milyen vagy, mennyire könnyen megy neked az ismerkedés, de jó lenne, ha ismeretlenül is elfogadnád, hogy nem mindenki...
