Ha reggel kinyitom a szemem, első mosolyomban megbújik a gondolatod. Átjár az öröm, mert nem lehet másképp, csak úgy, hogy szeretlek. Minden mozdulatomban, szavamban benne vagy. Belefonódtál. Úgy jöttél, hogy nem vártalak, mert a rég csukott ajtó mögött szűkölve...
Legtöbbször mit sem tudunk a belső szépségről. Nincs türelmünk kivárni, a felszínt meg ritkán kapargatjuk. Megelégszünk azzal, amit látunk. Pedig ahhoz, hogy valakit megismerhessünk, meg kell fejteni a lelkét. Még ha ez óriási feladat is, akkor is le kell...
Annyi felesleges okosságot kapsz minden nap… Hogy légy ügyes, erős, okos, no meg vidám, talpraesett! Ne merj szomorkodni, éld meg a mát, a holnapot és felejtsd el a tegnapot. Az egész egy nagy hiábavalóság. Úgyis csak azt teheted, amire...
Még a legegyszerűbb harmatcseppben is rejlik valami különleges. Talán a múlandóság teszi…
A reggel kezünkbe adja a döntést. Haragosak leszünk és bosszankodunk? Szidjuk a szomszédban korán szorgoskodó fűnyírót? Vagy csak kinyitjuk az ablakot, beszívjuk a friss levegőt. Lehet, hogy épp...
Mindegy mit teszel, mit gondolsz, hogyan veszel levegőt vagy lépsz le a járda széléről, éld meg! Legyél ott saját jelenedben. Sírj, nevess, örülj, tombolj! Soha ne feledd, minden perc csak egyszer a tiéd. A következőben már mindig közelebb leszel...
Van abban valami különleges, amikor kora reggel megjelenik az első napsugár. A szekrény előtt állva, bámulva a sok használhatatlannak tűnő ruhát, mögöttünk a reggel csak mosolyog. Megint új másodperceket hozott ajándékba. Még nem tudjuk, siker vagy csak gond lesz...
Semmit nem akarunk jobban, mint, hogy a JÓ állandó legyen, a rossz meg gyorsan múló. Foggal-körömmel küzdünk olyasmikért, amik pár hét múlva értéktelenné válnak a szemünkben. Pedig az ENYÉM csalóka érzésének elengedése után észrevétlenül megkönnyebbülhetnénk. Csak ki kellene próbálni.
Ezért...
Emlékszel, minek örültél novemberben? És a sírás május elején? Így fut előled az idő és viszi el azt, amiről azt hitted, meg nem változhat. Nincs miért jajgatni. Mire rájössz, úgyis vége. Kár a gyötrés és a kínzás, mert ha...
Azt mondják nincsenek véletlenek… Tennék én róla, hogy legyenek! Elébe mennék finoman, tipegve-topogva, és bevonszolnám az utcámba ezt a pasit kutyástól, mindenestül. Megkérdezném, eltévedt-e, és csodálkozó tekintetén vidáman mosolyognék! Hamupipőke-sztorin felnövő nőként persze, hogy a herceget várom még mindig....
Már ahogy rád nézek, ahogy a kezedet fogom, abban is benne van, hogy mennyire vagyok tisztességes veled. Legyél akár öreg, fiatal, szép vagy utálatos. Nem nevetek hátad mögött hamisan. Semmitmondó léptem nyomán, cipőm sarka nagyot koppan és akkor gyorsan...
