Elvira teljes erejéből tekerte a hipermarketes noname biciklit, amit fél éve vásárolt. A csípős hajnalon a földút minden hepe-hupáját érezte, nemrég esett az eső, a traktorok kerekének barázdái még nem simultak el a homokos alföldi talajon. Tudta, hogy nemsokára...
Nyár vége volt. Egy városszéli, csendes kis ház teraszán merengve üldögélt Anriett. A terasz felé nyúló vadszilvafa ágai időnként kecsesen meghajoltak egy-egy odarepülő kismadár alatt. A szellő lágyan kapott bele a lány vörös fürtjeibe. Pajkosan cirógatta meg arcát, de...
El kellett távolodnom kissé, hogy jobban lássak. Hogy megértsem a lényeget.Nem sokat konyítok a festészethez, nem tudom, mi ennek a stílusnak a neve, de arra hamar rájöttem, hogy ami közelről durva, kusza ecsetvonások halmazának tűnik, az pár lépést hátrálva...
Forgószél kisasszony este tíz után csapott le a pubra, talán még a mohazöld reklámtáblát is kizökkentette a helyéről. Lehet egy kicsit túlzok, de az ilyen nőket máshogy nem lehet jellemezni. Érkezése felért egy ciklonnal, beviharzott és közben jó néhány...
Mereven bámult az asztalon lévő fémkazettára. Alig várta, hogy a banki alkalmazott magára hagyja, s végre kinyithassa a széfet.Kivette a kulcsot és felhajtotta a tetejét. Különös dolgokat rejtett. Egy vörös koktél ruha, hozzá illő tűsarkú, egy tulipán medálos nyaklánc...
A féltékenységi ügyek mindig egyértelműek, gondolta Walker nyomozó, ahogy ide-oda lökdöste kávéja maradékában a szétrágott fapálcikát. A sebet indulatból, mindig szemből ejtik. Egy megcsalt férj képtelen hátba szúrni azt, aki elárulta: látni akarja a reakciót, a félelem döbbenetét. Összegyűrte...
Cinzia lassan becsukta a Calle de la Canonicára nyíló villa angolzöldre mázolt nehéz faajtaját. Szerette volna hangosan bevágni, de a neveltetetése és az ajtó súlya ezt nem tette lehetővé. Egy Giustiniani, akinek minden felmenője a velencei nemességből származott, nem...
Mohával benőtt, öreg falai közt, most csönd honol. Egykor hangosan zakatoló vonatok járták a rozsdás síneket. Már évek óta alig jár ide valaki. Vonat is már csak napi egy jön rendszeresen. Én szoktam csupán kiülni ide, a kopott padra...
Néztem, ahogy játszik a színpadon és minden más elhomályosodott körülöttem. Nem
tudtam már, hogy miről szól a darab és a többi színészt sem láttam, csak őt, ahogy szívét,
lelkét belerakva játszik. Elvarázsolt a hangja, a szenvedélye a darab iránt. Lágyan mozgott...
Minden örökségem, amit szüleim rám hagytak, éles elmém, melyhez egy jó nagy adag naivitás és végtelenül lágy szív társul. Kitűnő betörő vált belőlem, eleddig még nem kerültem rendőrkézre, pedig napestig sorolhatnám bűntetteim lajstromát.Most éppen az exem, Albert villájába tartok,...
