vasárnap, október 11, 2026
Tisztelt Pályázók! Kedves Novellaírók!Már megköszöntük Nektek a rengeteg beérkezett pályaművet, most mégis szeretnénk ismét megosztani Veletek és az olvasóinkkal, mennyire hálásak vagyunk, hogy ennyien jelentkeztetek a MyMirror Magazin pályázatára. 429 novellát kaptunk, ezért az értékelés is tovább tartott, mint azt...
Már rég túl volt az összes praktikán, amiket szerelmi csalódás esetén szokott bevetni. Cipővásárlás, csajos délután, egy nagy vödör karamellás fagyi, edzés teljes kimerülésig, fodrász, mozimaraton, még egy nagy vödör karamellás fagyi, túlórák tömkelege, a lakása kisuvickolása a pincétől...
Lebegtem. Mint minden alkalommal amikor Őt figyeltem. A mai nap különleges, ezt valahogyan Ő is érezte. Rajta van a vörös tűsarkú amiben először láttam. Már három hete figyelem a kirakat üvegén keresztül, de egyszerűen nem tudok betelni a látvánnyal. Gyönyörű...
Jöttök ti még az én utcámba! Ezt kiabálta Lázár Bonifác amikor hajnali kettő körül a nyakánál fogva hajították ki a kocsmából. Az egyensúlyát elvesztette, a kalapja leesett a fejéről és odébb gurult, úgy gyűrűzve a földön, mint egy érme...
Sok-sok évvel ezelőtt Kiotó poros piacán Masaki rongyos ruhájában méltóságteljesen húzta maga után rozoga kis szekerét, hogy elfoglalja szokott helyét. Az emberek különös füvesemberként ismerték őt, és tartottak tőle, mert igen goromba ábrázata volt. A Biva-tavat környező erdős hegyekben...
Néztem, ahogy játszik a színpadon és minden más elhomályosodott körülöttem. Nem tudtam már, hogy miről szól a darab és a többi színészt sem láttam, csak őt, ahogy szívét, lelkét belerakva játszik. Elvarázsolt a hangja, a szenvedélye a darab iránt. Lágyan mozgott...
Amint belép a zsúfolt bárba őt figyelem, mindenki más megszűnik körülöttünk, csak Troy-t látom, érzem. A szívem hevesen dobog, kiszárad a szám, miközben felém pillant. Azonnal kiszúr, holott legalább száz ember van rajtunk kívül. Ő a legjobb barátom, mióta...
Nyár vége volt. Egy városszéli, csendes kis ház teraszán merengve üldögélt Anriett. A terasz felé nyúló vadszilvafa ágai időnként kecsesen meghajoltak egy-egy odarepülő kismadár alatt. A szellő lágyan kapott bele a lány vörös fürtjeibe. Pajkosan cirógatta meg arcát, de...
Egyszer volt, hol nem volt… nem, ez olyan elcsépelt. Nem is tudom igazán, hogy illene elmesélni egy ilyen fájdalommal, gyásszal és őrülettel teli történetet. Rögtön kezdeném azzal a sorsfordítóan tragikus eseménnyel, mely a nem éppen ép elmével rendelkező kamaszunkat...
Anyai öröksége volt a vörös haj. Ez a rengeteg vörös haj, és a szeplők, az egész testét beborító temérdek aranyló pötty. Gyűlölte a szeplőit, akárcsak sohasem ismert édesanyját, az anyát aki egykor elhagyta őt és apját. Órájára sandított: 23:13. A busz lustán csorgott...
- Advertisement -
46,301RajongókTetszik
13,262KövetőKövetés

Legfrissebb