Valahányszor eszébe jutott a Nő, aki végül a második felesége lett, gyűlölte önmagát és a Nőt is. Minden értelmet nélkülözött ez a házasság, de a sorsa beteljesedése volt mégis, s most, hogy ott áll a Tulipán Étterem vörös márvánnyal...
Nyár vége volt. Egy városszéli, csendes kis ház teraszán merengve üldögélt Anriett. A terasz felé nyúló vadszilvafa ágai időnként kecsesen meghajoltak egy-egy odarepülő kismadár alatt. A szellő lágyan kapott bele a lány vörös fürtjeibe. Pajkosan cirógatta meg arcát, de...
Anyai öröksége volt a vörös haj. Ez a rengeteg vörös haj, és a szeplők, az
egész testét beborító temérdek aranyló pötty. Gyűlölte a szeplőit, akárcsak sohasem
ismert édesanyját, az anyát aki egykor elhagyta őt és apját.
Órájára sandított: 23:13.
A busz lustán csorgott...
December 13-a volt, szombat reggel fél hét. Egyedül álltam a buszmegállóban, és arra gondoltam, mások még alszanak a jó meleg ágyikójukban, amikor gyors lépteket hallottam a hátam mögül, mint amikor az ember siet, hogy le ne késse a járatot. ...
Nóra elmélázva rendezgette csokorba a tulipánokat. Szép, tarka bokrétát kötött a többi, előre elkészített csokor mellé. Ezek igen népszerűek voltak a Patak utcai, apró, takaros virágüzletben. Nóra arra gondolt, valahol szomorú, hogy ma már a férfiak nem tudakolják meg,...
A féltékenységi ügyek mindig egyértelműek, gondolta Walker nyomozó, ahogy ide-oda lökdöste kávéja maradékában a szétrágott fapálcikát. A sebet indulatból, mindig szemből ejtik. Egy megcsalt férj képtelen hátba szúrni azt, aki elárulta: látni akarja a reakciót, a félelem döbbenetét. Összegyűrte...
Cinzia lassan becsukta a Calle de la Canonicára nyíló villa angolzöldre mázolt nehéz faajtaját. Szerette volna hangosan bevágni, de a neveltetetése és az ajtó súlya ezt nem tette lehetővé. Egy Giustiniani, akinek minden felmenője a velencei nemességből származott, nem...
A járdán ütemes kopogást hallatszik. Egy pár világoskék tűsarkú hangja, ahogy a viselője néha kicsit botladozva imbolyog az elhasznált járda mohás rései között. Aki látja, azt hiheti, hogy egy buliba igyekszik, de nem így van. Hazafelé tart a kollégiumi...
Az éj sötét leple alatt a csillagok fénye egyre halványabban pislákolt. Felhők közeledtek és vihar.
A király az erkélyén állt. Várakozott valakire… valamire. Érezte, milyen vészesen fogy az ideje. A világ színei elhalványultak, holott a látása még kiváló volt. Ám...
Már nem voltak könnyei. Mind elsírta őket dühében, bánatában, félelmében. Képtelen
volt gondolkodni. Eltervezte, megtette. De a várt felszabadulás helyett a rettegés szakadt
rá.Olyan csendben nyitott be a lakásba, amennyire csak tudott, mezítláb osont előre, talpát
mohaként simogatta a szőnyeg. Odabent csak...
