Cinzia lassan becsukta a Calle de la Canonicára nyíló villa angolzöldre mázolt nehéz faajtaját. Szerette volna hangosan bevágni, de a neveltetetése és az ajtó súlya ezt nem tette lehetővé. Egy Giustiniani, akinek minden felmenője a velencei nemességből származott, nem...
Kedves Novellaíró Pályázat Résztvevők!A közönség szavazatai szerint a napokban közzétettük a legjobb öt novellát, amelyekből a zsűri felállította sorrendjét:
1. Ha az idő lepereg
2. A medál
3. Minidig a legnyilvánvalóbb gyanúsított a tettes.Ezúton is gratulálunk a helyezetteknek! Hamarosan találkozhatunk új íróink novelláival is a MyMirror...
Anyai öröksége volt a vörös haj. Ez a rengeteg vörös haj, és a szeplők, az
egész testét beborító temérdek aranyló pötty. Gyűlölte a szeplőit, akárcsak sohasem
ismert édesanyját, az anyát aki egykor elhagyta őt és apját.
Órájára sandított: 23:13.
A busz lustán csorgott...
Nóra elmélázva rendezgette csokorba a tulipánokat. Szép, tarka bokrétát kötött a többi, előre elkészített csokor mellé. Ezek igen népszerűek voltak a Patak utcai, apró, takaros virágüzletben. Nóra arra gondolt, valahol szomorú, hogy ma már a férfiak nem tudakolják meg,...
Egyszer volt, hol nem volt… nem, ez olyan elcsépelt. Nem is tudom igazán, hogy illene elmesélni egy ilyen fájdalommal, gyásszal és őrülettel teli történetet. Rögtön kezdeném azzal a sorsfordítóan tragikus eseménnyel, mely a nem éppen ép elmével rendelkező kamaszunkat...
Sok-sok évvel ezelőtt Kiotó poros piacán Masaki rongyos ruhájában méltóságteljesen húzta maga után rozoga kis szekerét, hogy elfoglalja szokott helyét. Az emberek különös füvesemberként ismerték őt, és tartottak tőle, mert igen goromba ábrázata volt. A Biva-tavat környező erdős hegyekben...
Minden örökségem, amit szüleim rám hagytak, éles elmém, melyhez egy jó nagy adag naivitás és végtelenül lágy szív társul. Kitűnő betörő vált belőlem, eleddig még nem kerültem rendőrkézre, pedig napestig sorolhatnám bűntetteim lajstromát.Most éppen az exem, Albert villájába tartok,...
Jöttök ti még az én utcámba! Ezt kiabálta Lázár Bonifác amikor hajnali kettő körül a nyakánál fogva hajították ki a kocsmából. Az egyensúlyát elvesztette, a kalapja leesett a fejéről és odébb gurult, úgy gyűrűzve a földön, mint egy érme...
Az éj sötét leple alatt a csillagok fénye egyre halványabban pislákolt. Felhők közeledtek és vihar.
A király az erkélyén állt. Várakozott valakire… valamire. Érezte, milyen vészesen fogy az ideje. A világ színei elhalványultak, holott a látása még kiváló volt. Ám...
Mohával benőtt, öreg falai közt, most csönd honol. Egykor hangosan zakatoló vonatok járták a rozsdás síneket. Már évek óta alig jár ide valaki. Vonat is már csak napi egy jön rendszeresen. Én szoktam csupán kiülni ide, a kopott padra...
