Mereven bámult az asztalon lévő fémkazettára. Alig várta, hogy a banki alkalmazott magára hagyja, s végre kinyithassa a széfet.Kivette a kulcsot és felhajtotta a tetejét. Különös dolgokat rejtett. Egy vörös koktél ruha, hozzá illő tűsarkú, egy tulipán medálos nyaklánc...
Lebegtem. Mint minden alkalommal amikor Őt figyeltem.
A mai nap különleges, ezt valahogyan Ő is érezte. Rajta van a vörös tűsarkú amiben először láttam. Már három hete figyelem a kirakat üvegén keresztül, de egyszerűen nem tudok betelni a látvánnyal. Gyönyörű...
Sok-sok évvel ezelőtt Kiotó poros piacán Masaki rongyos ruhájában méltóságteljesen húzta maga után rozoga kis szekerét, hogy elfoglalja szokott helyét. Az emberek különös füvesemberként ismerték őt, és tartottak tőle, mert igen goromba ábrázata volt. A Biva-tavat környező erdős hegyekben...
Forgószél kisasszony este tíz után csapott le a pubra, talán még a mohazöld reklámtáblát is kizökkentette a helyéről. Lehet egy kicsit túlzok, de az ilyen nőket máshogy nem lehet jellemezni. Érkezése felért egy ciklonnal, beviharzott és közben jó néhány...
Kedves Novellaíró Pályázat Résztvevők!A közönség szavazatai szerint a napokban közzétettük a legjobb öt novellát, amelyekből a zsűri felállította sorrendjét:
1. Ha az idő lepereg
2. A medál
3. Minidig a legnyilvánvalóbb gyanúsított a tettes.Ezúton is gratulálunk a helyezetteknek! Hamarosan találkozhatunk új íróink novelláival is a MyMirror...
Néztem, ahogy játszik a színpadon és minden más elhomályosodott körülöttem. Nem
tudtam már, hogy miről szól a darab és a többi színészt sem láttam, csak őt, ahogy szívét,
lelkét belerakva játszik. Elvarázsolt a hangja, a szenvedélye a darab iránt. Lágyan mozgott...
Anyai öröksége volt a vörös haj. Ez a rengeteg vörös haj, és a szeplők, az
egész testét beborító temérdek aranyló pötty. Gyűlölte a szeplőit, akárcsak sohasem
ismert édesanyját, az anyát aki egykor elhagyta őt és apját.
Órájára sandított: 23:13.
A busz lustán csorgott...
Az éj sötét leple alatt a csillagok fénye egyre halványabban pislákolt. Felhők közeledtek és vihar.
A király az erkélyén állt. Várakozott valakire… valamire. Érezte, milyen vészesen fogy az ideje. A világ színei elhalványultak, holott a látása még kiváló volt. Ám...
Nyár vége volt. Egy városszéli, csendes kis ház teraszán merengve üldögélt Anriett. A terasz felé nyúló vadszilvafa ágai időnként kecsesen meghajoltak egy-egy odarepülő kismadár alatt. A szellő lágyan kapott bele a lány vörös fürtjeibe. Pajkosan cirógatta meg arcát, de...
Egy lágy fuvallat, ami csiklandozza az arcomat…és abban a pillanatban már nyitódik is a szemem és egy másodperc múlva mosolyra húzódik a szám - a férfi, akit szeretek, hosszú napok elteltével újra mellettem lélegzik.Csak nézem és amilyen hatalmas boldogság...
