A járdán ütemes kopogást hallatszik. Egy pár világoskék tűsarkú hangja, ahogy a viselője néha kicsit botladozva imbolyog az elhasznált járda mohás rései között. Aki látja, azt hiheti, hogy egy buliba igyekszik, de nem így van. Hazafelé tart a kollégiumi...
Mohával benőtt, öreg falai közt, most csönd honol. Egykor hangosan zakatoló vonatok járták a rozsdás síneket. Már évek óta alig jár ide valaki. Vonat is már csak napi egy jön rendszeresen. Én szoktam csupán kiülni ide, a kopott padra...
Már nem voltak könnyei. Mind elsírta őket dühében, bánatában, félelmében. Képtelen
volt gondolkodni. Eltervezte, megtette. De a várt felszabadulás helyett a rettegés szakadt
rá.Olyan csendben nyitott be a lakásba, amennyire csak tudott, mezítláb osont előre, talpát
mohaként simogatta a szőnyeg. Odabent csak...
Nyár vége volt. Egy városszéli, csendes kis ház teraszán merengve üldögélt Anriett. A terasz felé nyúló vadszilvafa ágai időnként kecsesen meghajoltak egy-egy odarepülő kismadár alatt. A szellő lágyan kapott bele a lány vörös fürtjeibe. Pajkosan cirógatta meg arcát, de...
Sok-sok évvel ezelőtt Kiotó poros piacán Masaki rongyos ruhájában méltóságteljesen húzta maga után rozoga kis szekerét, hogy elfoglalja szokott helyét. Az emberek különös füvesemberként ismerték őt, és tartottak tőle, mert igen goromba ábrázata volt. A Biva-tavat környező erdős hegyekben...
– Szerinted téged ki gyilkolna meg, ha egy krimiben lennénk?– Tessék? – nézek értetlenül a férjemre, akinek megint sikerült valami hülye témával előhozakodnia. Éjfél van. Pár perccel ezelőtt tettem le a telefont. A fiammal beszéltem, megint összevesztek a feleségével....
Egyszer volt, hol nem volt… nem, ez olyan elcsépelt. Nem is tudom igazán, hogy illene elmesélni egy ilyen fájdalommal, gyásszal és őrülettel teli történetet. Rögtön kezdeném azzal a sorsfordítóan tragikus eseménnyel, mely a nem éppen ép elmével rendelkező kamaszunkat...
Lebegtem. Mint minden alkalommal amikor Őt figyeltem.
A mai nap különleges, ezt valahogyan Ő is érezte. Rajta van a vörös tűsarkú amiben először láttam. Már három hete figyelem a kirakat üvegén keresztül, de egyszerűen nem tudok betelni a látvánnyal. Gyönyörű...
Az éj sötét leple alatt a csillagok fénye egyre halványabban pislákolt. Felhők közeledtek és vihar.
A király az erkélyén állt. Várakozott valakire… valamire. Érezte, milyen vészesen fogy az ideje. A világ színei elhalványultak, holott a látása még kiváló volt. Ám...
Néztem, ahogy játszik a színpadon és minden más elhomályosodott körülöttem. Nem
tudtam már, hogy miről szól a darab és a többi színészt sem láttam, csak őt, ahogy szívét,
lelkét belerakva játszik. Elvarázsolt a hangja, a szenvedélye a darab iránt. Lágyan mozgott...
