hétfő, december 22, 2025
El kellett távolodnom kissé, hogy jobban lássak. Hogy megértsem a lényeget.Nem sokat konyítok a festészethez, nem tudom, mi ennek a stílusnak a neve, de arra hamar rájöttem, hogy ami közelről durva, kusza ecsetvonások halmazának tűnik, az pár lépést hátrálva...
Már nem voltak könnyei. Mind elsírta őket dühében, bánatában, félelmében. Képtelen volt gondolkodni. Eltervezte, megtette. De a várt felszabadulás helyett a rettegés szakadt rá.Olyan csendben nyitott be a lakásba, amennyire csak tudott, mezítláb osont előre, talpát mohaként simogatta a szőnyeg. Odabent csak...
Egyszer volt, hol nem volt… nem, ez olyan elcsépelt. Nem is tudom igazán, hogy illene elmesélni egy ilyen fájdalommal, gyásszal és őrülettel teli történetet. Rögtön kezdeném azzal a sorsfordítóan tragikus eseménnyel, mely a nem éppen ép elmével rendelkező kamaszunkat...
Kedves Novellaíró Pályázat Résztvevők!A közönség szavazatai szerint a napokban közzétettük a legjobb öt novellát, amelyekből a zsűri felállította sorrendjét: 1. Ha az idő lepereg 2. A medál 3. Minidig a legnyilvánvalóbb gyanúsított a tettes.Ezúton is gratulálunk a helyezetteknek! Hamarosan találkozhatunk új íróink novelláival is a MyMirror...
Mereven bámult az asztalon lévő fémkazettára. Alig várta, hogy a banki alkalmazott magára hagyja, s végre kinyithassa a széfet.Kivette a kulcsot és felhajtotta a tetejét. Különös dolgokat rejtett. Egy vörös koktél ruha, hozzá illő tűsarkú, egy tulipán medálos nyaklánc...
A Balaton egy morcos, haragos arcát mutatta éppen. A víztükör szinte egybeolvadt a sötétszínű viharfelhőkkel. Fodrozódtak a hullámok, hajladoztak a karcsú nádszálak a közeli nádasban, izgatottan köröztek a molnárfecskék a tó fölött. Egy ütött-kopott vitorlás csónakot csak úgy dobáltak a...
Forgószél kisasszony este tíz után csapott le a pubra, talán még a mohazöld reklámtáblát is kizökkentette a helyéről. Lehet egy kicsit túlzok, de az ilyen nőket máshogy nem lehet jellemezni. Érkezése felért egy ciklonnal, beviharzott és közben jó néhány...
Hát ez vagyok én. Egy negyvenes éveimben járó özvegy nő, jókora örökséggel a nyakamon. Az önsajnálatom olyan profira edzette a szívem, hogy ott már csak a bánat lakik. A volt férjemen kívül pasi számára itt hely nincs. Rendkívül élettel teli...
Néztem, ahogy játszik a színpadon és minden más elhomályosodott körülöttem. Nem tudtam már, hogy miről szól a darab és a többi színészt sem láttam, csak őt, ahogy szívét, lelkét belerakva játszik. Elvarázsolt a hangja, a szenvedélye a darab iránt. Lágyan mozgott...
Jöttök ti még az én utcámba! Ezt kiabálta Lázár Bonifác amikor hajnali kettő körül a nyakánál fogva hajították ki a kocsmából. Az egyensúlyát elvesztette, a kalapja leesett a fejéről és odébb gurult, úgy gyűrűzve a földön, mint egy érme...
- Advertisement -
46,301RajongókTetszik
13,262KövetőKövetés

Legfrissebb