Nyár vége volt. Egy városszéli, csendes kis ház teraszán merengve üldögélt Anriett. A terasz felé nyúló vadszilvafa ágai időnként kecsesen meghajoltak egy-egy odarepülő kismadár alatt. A szellő lágyan kapott bele a lány vörös fürtjeibe. Pajkosan cirógatta meg arcát, de...
Egyszer volt, hol nem volt… nem, ez olyan elcsépelt. Nem is tudom igazán, hogy illene elmesélni egy ilyen fájdalommal, gyásszal és őrülettel teli történetet. Rögtön kezdeném azzal a sorsfordítóan tragikus eseménnyel, mely a nem éppen ép elmével rendelkező kamaszunkat...
Az éj sötét leple alatt a csillagok fénye egyre halványabban pislákolt. Felhők közeledtek és vihar.
A király az erkélyén állt. Várakozott valakire… valamire. Érezte, milyen vészesen fogy az ideje. A világ színei elhalványultak, holott a látása még kiváló volt. Ám...
El kellett távolodnom kissé, hogy jobban lássak. Hogy megértsem a lényeget.Nem sokat konyítok a festészethez, nem tudom, mi ennek a stílusnak a neve, de arra hamar rájöttem, hogy ami közelről durva, kusza ecsetvonások halmazának tűnik, az pár lépést hátrálva...
A féltékenységi ügyek mindig egyértelműek, gondolta Walker nyomozó, ahogy ide-oda lökdöste kávéja maradékában a szétrágott fapálcikát. A sebet indulatból, mindig szemből ejtik. Egy megcsalt férj képtelen hátba szúrni azt, aki elárulta: látni akarja a reakciót, a félelem döbbenetét. Összegyűrte...
A Balaton egy morcos, haragos arcát mutatta éppen. A víztükör szinte
egybeolvadt a sötétszínű viharfelhőkkel. Fodrozódtak a hullámok, hajladoztak a karcsú nádszálak a közeli nádasban, izgatottan köröztek a molnárfecskék a tó fölött. Egy ütött-kopott vitorlás csónakot csak úgy dobáltak a...
December 13-a volt, szombat reggel fél hét. Egyedül álltam a buszmegállóban, és arra gondoltam, mások még alszanak a jó meleg ágyikójukban, amikor gyors lépteket hallottam a hátam mögül, mint amikor az ember siet, hogy le ne késse a járatot. ...
Már rég túl volt az összes praktikán, amiket szerelmi csalódás esetén szokott bevetni. Cipővásárlás, csajos délután, egy nagy vödör karamellás fagyi, edzés teljes kimerülésig, fodrász, mozimaraton, még egy nagy vödör karamellás fagyi, túlórák tömkelege, a lakása kisuvickolása a pincétől...
Hát ez vagyok én. Egy negyvenes éveimben járó özvegy nő, jókora örökséggel a nyakamon. Az önsajnálatom olyan profira edzette a szívem, hogy ott már csak a bánat lakik. A volt férjemen kívül pasi számára itt hely nincs. Rendkívül
élettel teli...
Egy lágy fuvallat, ami csiklandozza az arcomat…és abban a pillanatban már nyitódik is a szemem és egy másodperc múlva mosolyra húzódik a szám - a férfi, akit szeretek, hosszú napok elteltével újra mellettem lélegzik.Csak nézem és amilyen hatalmas boldogság...
