András a párkányon állt. Eldöntötte már, hogy ugrik, de még várt.Visszanézett a tárgyalóba, melynek ablakán kilépett és hirtelen eszébe jutottak az alig egy hete történtek.A tárgyalóból a cég elnöke, vagy ahogy a háta mögött suttogták, az Öreg lépett ki...
Valahányszor eszébe jutott a Nő, aki végül a második felesége lett, gyűlölte önmagát és a Nőt is. Minden értelmet nélkülözött ez a házasság, de a sorsa beteljesedése volt mégis, s most, hogy ott áll a Tulipán Étterem vörös márvánnyal...
Jöttök ti még az én utcámba! Ezt kiabálta Lázár Bonifác amikor hajnali kettő körül a nyakánál fogva hajították ki a kocsmából. Az egyensúlyát elvesztette, a kalapja leesett a fejéről és odébb gurult, úgy gyűrűzve a földön, mint egy érme...
Néztem, ahogy játszik a színpadon és minden más elhomályosodott körülöttem. Nem
tudtam már, hogy miről szól a darab és a többi színészt sem láttam, csak őt, ahogy szívét,
lelkét belerakva játszik. Elvarázsolt a hangja, a szenvedélye a darab iránt. Lágyan mozgott...
Melanie bezárta a galéria ajtaját, mielőtt elindult volna, még egyszer körbenézett a koromsötét, bármely mozgástól kihalt utcán. Tulajdonképpen maga sem értette, mitől fél. Félelem. Az érzés olyan idegen volt számára, akárcsak a valaha megtapasztalt szegénység kilátástalanság érzete. Nagyot sóhajtott,...
Anyai öröksége volt a vörös haj. Ez a rengeteg vörös haj, és a szeplők, az
egész testét beborító temérdek aranyló pötty. Gyűlölte a szeplőit, akárcsak sohasem
ismert édesanyját, az anyát aki egykor elhagyta őt és apját.
Órájára sandított: 23:13.
A busz lustán csorgott...
El kellett távolodnom kissé, hogy jobban lássak. Hogy megértsem a lényeget.Nem sokat konyítok a festészethez, nem tudom, mi ennek a stílusnak a neve, de arra hamar rájöttem, hogy ami közelről durva, kusza ecsetvonások halmazának tűnik, az pár lépést hátrálva...
Egy lágy fuvallat, ami csiklandozza az arcomat…és abban a pillanatban már nyitódik is a szemem és egy másodperc múlva mosolyra húzódik a szám - a férfi, akit szeretek, hosszú napok elteltével újra mellettem lélegzik.Csak nézem és amilyen hatalmas boldogság...
Mohával benőtt, öreg falai közt, most csönd honol. Egykor hangosan zakatoló vonatok járták a rozsdás síneket. Már évek óta alig jár ide valaki. Vonat is már csak napi egy jön rendszeresen. Én szoktam csupán kiülni ide, a kopott padra...
A féltékenységi ügyek mindig egyértelműek, gondolta Walker nyomozó, ahogy ide-oda lökdöste kávéja maradékában a szétrágott fapálcikát. A sebet indulatból, mindig szemből ejtik. Egy megcsalt férj képtelen hátba szúrni azt, aki elárulta: látni akarja a reakciót, a félelem döbbenetét. Összegyűrte...
