kedd, október 20, 2026
Néztem, ahogy játszik a színpadon és minden más elhomályosodott körülöttem. Nem tudtam már, hogy miről szól a darab és a többi színészt sem láttam, csak őt, ahogy szívét, lelkét belerakva játszik. Elvarázsolt a hangja, a szenvedélye a darab iránt. Lágyan mozgott...
Elvira teljes erejéből tekerte a hipermarketes noname biciklit, amit fél éve vásárolt. A csípős hajnalon a földút minden hepe-hupáját érezte, nemrég esett az eső, a traktorok kerekének barázdái még nem simultak el a homokos alföldi talajon. Tudta, hogy nemsokára...
Már rég túl volt az összes praktikán, amiket szerelmi csalódás esetén szokott bevetni. Cipővásárlás, csajos délután, egy nagy vödör karamellás fagyi, edzés teljes kimerülésig, fodrász, mozimaraton, még egy nagy vödör karamellás fagyi, túlórák tömkelege, a lakása kisuvickolása a pincétől...
Nyár vége volt. Egy városszéli, csendes kis ház teraszán merengve üldögélt Anriett. A terasz felé nyúló vadszilvafa ágai időnként kecsesen meghajoltak egy-egy odarepülő kismadár alatt. A szellő lágyan kapott bele a lány vörös fürtjeibe. Pajkosan cirógatta meg arcát, de...
András a párkányon állt. Eldöntötte már, hogy ugrik, de még várt.Visszanézett a tárgyalóba, melynek ablakán kilépett és hirtelen eszébe jutottak az alig egy hete történtek.A tárgyalóból a cég elnöke, vagy ahogy a háta mögött suttogták, az Öreg lépett ki...
Jöttök ti még az én utcámba! Ezt kiabálta Lázár Bonifác amikor hajnali kettő körül a nyakánál fogva hajították ki a kocsmából. Az egyensúlyát elvesztette, a kalapja leesett a fejéről és odébb gurult, úgy gyűrűzve a földön, mint egy érme...
Az éj sötét leple alatt a csillagok fénye egyre halványabban pislákolt. Felhők közeledtek és vihar. A király az erkélyén állt. Várakozott valakire… valamire. Érezte, milyen vészesen fogy az ideje. A világ színei elhalványultak, holott a látása még kiváló volt. Ám...
Egyszer volt, hol nem volt… nem, ez olyan elcsépelt. Nem is tudom igazán, hogy illene elmesélni egy ilyen fájdalommal, gyásszal és őrülettel teli történetet. Rögtön kezdeném azzal a sorsfordítóan tragikus eseménnyel, mely a nem éppen ép elmével rendelkező kamaszunkat...
– Szerinted téged ki gyilkolna meg, ha egy krimiben lennénk?– Tessék? – nézek értetlenül a férjemre, akinek megint sikerült valami hülye témával előhozakodnia. Éjfél van. Pár perccel ezelőtt tettem le a telefont. A fiammal beszéltem, megint összevesztek a feleségével....
Egy lágy fuvallat, ami csiklandozza az arcomat…és abban a pillanatban már nyitódik is a szemem és egy másodperc múlva mosolyra húzódik a szám - a férfi, akit szeretek, hosszú napok elteltével újra mellettem lélegzik.Csak nézem és amilyen hatalmas boldogság...
- Advertisement -
46,301RajongókTetszik
13,262KövetőKövetés

Legfrissebb