Hát ez vagyok én. Egy negyvenes éveimben járó özvegy nő, jókora örökséggel a nyakamon. Az önsajnálatom olyan profira edzette a szívem, hogy ott már csak a bánat lakik. A volt férjemen kívül pasi számára itt hely nincs. Rendkívül
élettel teli...
Mohával benőtt, öreg falai közt, most csönd honol. Egykor hangosan zakatoló vonatok járták a rozsdás síneket. Már évek óta alig jár ide valaki. Vonat is már csak napi egy jön rendszeresen. Én szoktam csupán kiülni ide, a kopott padra...
Egy lágy fuvallat, ami csiklandozza az arcomat…és abban a pillanatban már nyitódik is a szemem és egy másodperc múlva mosolyra húzódik a szám - a férfi, akit szeretek, hosszú napok elteltével újra mellettem lélegzik.Csak nézem és amilyen hatalmas boldogság...
– Szerinted téged ki gyilkolna meg, ha egy krimiben lennénk?– Tessék? – nézek értetlenül a férjemre, akinek megint sikerült valami hülye témával előhozakodnia. Éjfél van. Pár perccel ezelőtt tettem le a telefont. A fiammal beszéltem, megint összevesztek a feleségével....
Az éj sötét leple alatt a csillagok fénye egyre halványabban pislákolt. Felhők közeledtek és vihar.
A király az erkélyén állt. Várakozott valakire… valamire. Érezte, milyen vészesen fogy az ideje. A világ színei elhalványultak, holott a látása még kiváló volt. Ám...
Elvira teljes erejéből tekerte a hipermarketes noname biciklit, amit fél éve vásárolt. A csípős hajnalon a földút minden hepe-hupáját érezte, nemrég esett az eső, a traktorok kerekének barázdái még nem simultak el a homokos alföldi talajon. Tudta, hogy nemsokára...
A féltékenységi ügyek mindig egyértelműek, gondolta Walker nyomozó, ahogy ide-oda lökdöste kávéja maradékában a szétrágott fapálcikát. A sebet indulatból, mindig szemből ejtik. Egy megcsalt férj képtelen hátba szúrni azt, aki elárulta: látni akarja a reakciót, a félelem döbbenetét. Összegyűrte...
Cinzia lassan becsukta a Calle de la Canonicára nyíló villa angolzöldre mázolt nehéz faajtaját. Szerette volna hangosan bevágni, de a neveltetetése és az ajtó súlya ezt nem tette lehetővé. Egy Giustiniani, akinek minden felmenője a velencei nemességből származott, nem...
December 13-a volt, szombat reggel fél hét. Egyedül álltam a buszmegállóban, és arra gondoltam, mások még alszanak a jó meleg ágyikójukban, amikor gyors lépteket hallottam a hátam mögül, mint amikor az ember siet, hogy le ne késse a járatot. ...
A Balaton egy morcos, haragos arcát mutatta éppen. A víztükör szinte
egybeolvadt a sötétszínű viharfelhőkkel. Fodrozódtak a hullámok, hajladoztak a karcsú nádszálak a közeli nádasban, izgatottan köröztek a molnárfecskék a tó fölött. Egy ütött-kopott vitorlás csónakot csak úgy dobáltak a...
