Egy szép néni

Zsuzsa sokáig sápadtan üldögélt a hokedlin. Még akkor sem tért vissza belé az élet, amikor csengettek és a kettővel alatta lakó Marcsi érkezett azzal, hogy a piacra megy, hozzon-e nekik valamit.

Beengedte a fiatal nőt és monoton mozdulattal nyúlt a kávéfőző után. A másik látta, hogy valami nem szokványos dolog történhetett a kis lakótelepi lakás falai között, mert ismerte barátnőjét, be nem állt a szája, ha meglátta őt. Hirtelen nem merte megkérdezni, hogy mi a szótlanság oka, mert attól tartott, valami retteneteset hall és arra nem volt felkészülve. Náluk sem volt minden rendben, este haraggal aludtak el és haraggal keltek fel. Úgy döntött, vár, mert Zsuzsa úgysem tudja magában tartani a történteket.

 
 

Julcsi a nappali közepén ült kis asztalánál és rajzolgatott, vagy lehet, hogy csak firkált, de elmélyülten és csendben, ami tőle nem volt szokatlan. Fura gyerek volt.

A kávéfőző hangja mindkét nőt felriasztotta a gondolkodásból, és Zsuzsa, aki máskor fülig szájjal mesélte volna Julcsi legújabb aranyköpéseit, most csak odatolta a csészét szomszédja elé és tejet nem adott neki. Nyilvánvaló volt, hogy nem e világban jár az esze. Marcsi végül nem bírta tovább.

– Mi történt? – kérdezte. – Tejet sem adsz?
– Ne haragudj, azonnal! – Azzal felpattant a hokedliről, ami még a dédanyjáé volt, de nem volt szíve megválni tőle.  Oda nem illő, ütött-kopott darab volt, mégis, mintha a dédi lelke lakott volna benne. Benyúlt a hűtőbe, kivette a dobozos tejet és letette a pultra.
– Nézd meg Julcsit! – mondta mosolytalanul. – Látsz rajta valami furcsát?

– Baj van? – riadt meg a másik. – Beteg? Én nagyon szépnek és egészségesnek látom.
– Én is.
– Akkor meg mit nézzek?

– Elmesélek valamit, de ne nézz hülyének! Jó?

Marcsi cseppentett pár cseppet az apró csészébe és feszülten várta, hogy mit fog mondani az a nő, aki ennyire ki van borulva ebben a látszólagos nyugalomban.

– Persze, hogy nem nézlek, de mondd már, mert attól vagyok ideges, ahogy felvezeted.
– Körülbelül fél órával ezelőtt olyasmit láttam, amire nincs magyarázat. Tényleg nincs, azaz Julcsi adott rá, de én nem merem elhinni.
– Csak négy éves! Mit mondhatott, ami miatt ennyire döbbent vagy?

Zsuzsának eszébe jutott apja, aki szerint mindenkinek a földön kell járnia, legyen az felnőtt vagy gyerek. Náluk nem volt fogtündér, Mikulás és a Jézuska sem jött karácsonykor, mert a szigorú Andrási doktor azt vallotta, nem szabad a gyerekeket félrevezetni. Joguk van tudni, hogy az összes gyerek a felnőttek kollektív hazugságának áldozata.
Zsuzsa kapott ajándékot, ahogy a többi gyerek, de a húsvéti nyúlról otthon sose hallott. Azt a játékot ő anyjával játszotta, aki közölte vele, hogy legyen tojáskeresős napjuk és ő kisiskolásként is a kertben eldugott tojásokat azzal a tudattal szedte össze, hogy az egy érdekes buli része.
Még az óvodában szembesült azzal a ténnyel, hogy a többiek várják a nagy szakállút, a szarvasokkal közlekedő szánt, de ő olyankor mindig felvilágosította őket, hogy mindez csak kitalálás.
Az egyik kislány meg is ütötte, amikor azt mondta neki, hogy az anyukája hazudik, ha azt állítja, hogy a Jézuska létezik meg a többi láthatatlan is, legyen az tündér, sárkány vagy angyal, akikről köztudott, hogy a szivárványt festik az égre.

Az anyukák nem hazudnak ilyesmiről, közölte, miután lökött még rajta egy nagyot. Ő viszont tudta, hogy igen. Neki az apja mondta, aki orvos volt, okos és tévedhetetlen.

– Az előbb a konyhában voltam – kezdte. – Julcsi pakolgatott. Ide-oda futkosott és hordta a dolgait, és meg az előszobába kihúztam Szilárd szerszámos ládáját a konyhából, mert ottfelejtette. Gondoltam, később leviszem a pincébe. Tudod, milyen trehány! A fúró is ott volt a tetején, meg pár csavarhúzó, ami nem fért bele. Ekkor láttam, hogy Julcsi megbotlik a küszöbben és…
Nem is tudom, hogy mondjam. Tudtam, hogy el fog esni… Mindez egy másodperc alatt játszódott le. Láttam az egészet, mint egy lassított filmet. Megbotlott és mire megmozdultam volna, hogy elkapjam, mert tudtam, érted, tudtam, hogy rázuhan a fúróra, ami beleáll az arcába, mintha lelassult volna az egész. Nem tudom elmondani hogyan. Julcsi nem zuhant rá, hanem egy lépéssel arrébb esett hasra. Nem eshetett volna, mert egyszerűen nem abban az irányban futott. Mintha valaki felemelte volna és arrább tette volna le. Elzuhant, majd felállt és mosolygott.

– Szentséges szűzanyám!

– Odaugrottam, hogy megvigasztaljam, pedig nem is sírt, erre annyit mondott, hogy nincs baj, egy szép néni segített. Lefagytam.

– Milyen néni? – Marcsi szeme kikerekedett.
– Ugyanezt kérdeztem én is. Erre mélyen a szemembe nézett és csodálkozva kérdezte: Hát nem láttad? Az a fehér ruhás! Azzal már futott is vissza az asztalhoz és azóta ott tesz-vesz.
– Megütötte a fejét? Nem értek semmit!
– Hidd el, én is erre gondoltam elsőre! De nem ütötte meg, semmi baja. Mintha tényleg valaki megóvta volna, hogy ráessen a szerszámokra. El sem hiszem, hogy ezt mondom, de hidd el, nem a megszokott módon esett el…

Hallgattak.

– És itt nincs vége a történetnek. Miután leült, egyszer csak felpattant és odament a könyvespolchoz. Felkapaszkodott a kanapéra és kihúzott egy régi mesekönyvet, ami nem is az enyém volt, legalábbis nem emlékszem rá. Elkezdte lapozgatni, majd megállt egy olyan képnél, amelyet eddig senki meg nem mutatott neki. Egy angyal volt rajta. Az a hagyományos, szőke, szárnyakkal. Gondolhatod, hogy én soha nem beszéltem róluk.
– És mit mondott?
– Letette elém, rábökött és a lehető legtermészetesebb arccal közölte, hogy egy ilyen néni segített neki, hogy ne üsse meg magát.
– Egy angyal?
– Igen. Egy angyal. Ha nem látom az egészet, azt hittem volna, az oviban hallotta és kitalálta.  De láttam és igaza volt.

A két nő sokáig hallgatott. Nézték a kislányt, aki elmélyülten színezgetett egy könyvben és nem törődött a külvilággal.

fotó: Pinterest

 

Oktatás és nevelés területén dolgozom, de minden szabadidőmben írok. Szeretek belesni a hétköznapok függönye mögé és közben keresem az embert, a nőt a jól legyártott álarcok mögött. Néha meséket is írok, de gyakrabban novellákat, cikkeket és apró vicces történeteket.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here