Gondolataink ereje

Vica már két és fél órája üldögélt a parkban. Elmenekült minden és mindenki elől. Nézte a mozdulatlan kavicsokat és várt. Maga sem tudta, mire, talán arra a csodára, amiben szeretnénk, de nem tudunk hinni.

Nem messze tőle egy idősebb hölgy szintén elmerengve bámult a kötésére. Vica arra gondolt, jó neki, hogy a kötés legalább elvonja a figyelmét az agyában zakatoló hangoktól. De az asszony, mintha valami biztatásra vár volna, felállt és átsétált hozzá. Megkérdezte, hogy leülhet-e, de a választ nem várta meg, csak lerogyott.

 
 

– A legtöbb ember nincs tisztában gondolatainak erejével. Néha nem nagy hittel kívánjuk, hogy a gondolataink valóra váljanak. Azzal is eljátszadozunk, hogy milyen is lenne belelátni mások fejébe, de a legtöbbször viccesen elütjük a témát.  Nemcsak a néma gondolatoknak, de a kimondott szónak is ereje van.
Hatalmas ereje.
Tudja, régen nem azonnal adtak nevet egy gyereknek, hanem megvárták, hogy kialakuljon róla valamilyen kép, hogy úgy tudjanak választani. Minden varázslat szavakkal kezdődik. A szavak mágikus erejét használjuk fel, ami a gondolataink forrásából fakad. Ilyen az ima, a fohász is – mondta az asszony mintegy önmagának. Levegőt se vett, ahogy elsorolta mindezt.

Vica rámeredt. Vajon mit akarhat tőle?

– Gondolataink pozitív erejét nehezebben vesszük észre, és a véletlennek tulajdonítjuk, ha bekövetkezik titkos kívánságunk. Érdekes módon a negatív ráhatást, az átkokat, a ki nem mondott rosszkívánságokat sokkal hatásosabbnak, hatékonyabbnak éljük meg.
Amikor mérgünkben az jár a fejünkben, hogy bárcsak süllyedne a föld alá, aki nekünk ártott, vagy vinné el az ördög, nem nézünk a szavak mögé. Nem a pontos jelentésének bekövetkeztét szeretnénk látni, mégis rossz energiákat sugallunk. Ha ezután a rossz történik a „kiszemelt” áldozatnál, aki éppen haragunk útjában állt, akkor megijedünk, Eltöprengünk, vajon nem mi okoztuk neki a bajt? – folytatta.

– Ne haragudjon, de nem értem magát – mondta Vica váratlanul.

– Nem baj. Néha elég az, ha hallgatunk… Naponta többször is kívánunk rosszat másoknak. Egy dugóban a város közepén, egy ügyetlen sofőrnek, aki bevág elénk, egy lassú eladónak, aki szerintünk nem végzi jól a dolgát, és sorolhatnám… Gondolatban sokszor már a Holdig repítettünk jó pár embert, nem csak idegeneket, sőt legtöbbször nem azokat. Érdekes lenne kideríteni, hányan halnának meg napjában, ha a gondolataink életre kelnének.

– Higgye el, én sem vagyok jobb másoknál…

– A gondolatok nemcsak a fejünkben léteznek. Ez nagy tévedés.
Még nagyobb tévedés azt hinni, hogy valójában nem hatnak senkire és semmire. Lehet, hogy tárgyakat nem tudunk megmozgatni velük, egyelőre – bár biztos vannak olyanok, akik erre érdemesek-, de ki tudja, hogy idővel nem jutunk-e majd ilyesféle tudás birtokába.
Gondolatainknak energiája van, azt sugározzuk kifelé. Szerencsére a jókra is. Ha pozitív energiákat küldünk a testünknek, azok gyógyító folyamatokat indítanak el. Ha folyamatosan képesek lennénk csak jó dolgokra gondolni, akkor a külvilág is ezt érzékelné.
Biztosan mindenkinek van olyan ismerőse, barátja, akinek a közelében jó lesz a kedve, akitől feltöltődik, akivel szeret együtt lenni. Ez nem véletlen, mert ezek az emberek olyan energiákat sugároznak ki, amelytől másokban is fény gyullad.

Vica csak nézte a töpörödött asszonyt, aki kipirult a monológban. Nem merte leállítani, érezte, minden szava mögött hatalmas tudás rejlik.

Kedveském – fejezte be nagy svunggal – sokkal kellemesebb, jobb életet élhetnénk, ha a gondolatainkon megpróbálnánk uralkodni. Ha nem hagynánk, hogy fölénk kerekedjenek, összenyomjanak.
Sajnos gyakran a negatív gondolatok nagyobb erővel hatnak ránk, mint a pozitívak. Tehetünk ellene.  A magyar nyelv gyönyörűen mondja: elterelem a gondolataim… És tényleg. Terelje el! Rajta!

Azzal felállt és pár pillanat múlva eltűnt egy vastag fa takarásában.
Vica megrázkódott. Vajon valóság volt mindez? Vajon miért kapta? Mi célja volt vele az életnek?

Mindenesetre felsóhajtott és úgy érezte, talán kezd visszatérni belé az élet.

fotó: Pinterest

Oktatás és nevelés területén dolgozom, de minden szabadidőmben írok. Szeretek belesni a hétköznapok függönye mögé és közben keresem az embert, a nőt a jól legyártott álarcok mögött. Néha meséket is írok, de gyakrabban novellákat, cikkeket és apró vicces történeteket.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here