Igaz történetek – A hajnali „rém”

Az eset nem is olyan régen történt meg az egyik kolléganőmmel, akinek életében a kutyák jelentős szerepet töltenek be. Ha esik, ha fúj, netán csúszik, vagy jeges eső veri az erdőt, ő biztosan futtatja a kutyáit. Emellett két munkahelye is van, szóval erőn felül teljesít a mindennapokban.

Mindemellett persze nő is, és ennek tényét nem véletlenül hangsúlyozom most. Történt egy téli reggelen, hogy hajnali fél hatkor vágott neki az utcájuk végén elterülő fenyvesnek, és élvezettel látta, hogy a kutyák remekül érzik magukat a csípős levegőn. Tudta, hogyha a két nagyobb kutyát lefárasztja, nem lesz gond velük egy ideig. Viszont a harmadikat nem tudta kihozni, mert még új volt, vele külön akart foglalkozni. Amikor már úgy érezte, hogy felébredtek mindhárman rendesen, visszaterelte a két kutyát a házba és a harmadik után nézett. Közben az járt a fejében, hogy kicsit jobban fut az idő a kelleténél, ezért nem lesz ideje rendesen elkészülni. Úgy döntött, hogy legalább azzal meggyorsítja a napját, hogy feltesz egy lehúzható arcpakolást, amely hidratálja a bőrét. Szélsebesen felkente és azonnal érezte, ahogy kezd megszilárdulni. Fellélegzett és titkon meg is dicsérte magát a világmegváltó ötletért. Felkapta kapucnis felsőjét és már terelte és ki a sötétbe a harmadik ebet.

 
 

Az utca csendes és kihalt volt, mint mindig ilyentájt, hiszen az emberek jó része még bóbiskolt vagy alig ébredezett. Tudta, hogy nem futhat össze senkivel, ezért bátran elindult, miközben a maszk, amely világoszölden virított, teljes egészében rákötött az arcára és ideális esetben kifejtette jótékony hatását.

Egyszer csak az egyik mellékutcából felbukkant egy idős úr. Nem tudni, hová igyekezett a hajnali sötétségben, de váratlanul szembetalálta magát Mártival. A kapucnis, zöld arcú nő látványára azonban nem volt felkészülve. Felordított és korához cseppet sem illő sebességgel futni kezdett. Érezhető volt tekintetén, hogy magát az ördögöt vélte látni. Márti is lemerevedett, mert egy pillanatra nem értette, mit történt. De a döbbenet és a félelem ráébresztette a tényre, hogy felismerhetetlen, mi több, nincs is ember kinézete. Ekkor hangosan felröhögött, és úgy döntött, elmagyarázza az idegennek, hogy nem kell félni tőle. Így egy szemvillanás alatt nekiiramodott és futni kezdett a szélsebes úr után, aki már azt hitte, hogy megmenekült, de akkor meglátta az őt üldöző szörnyet, aki integetett neki, és azt kiabálta, hogy várja meg. Na, több se kellett neki, felvette a nyúlcipőt és úgy futott, mint még életében soha.

Szóval azon a reggelen, ha valaki kinézett az ablakon a kertváros egyik békés utcájában, észre vehetett egy halálra rémült férfit, aki sebesen fut, nyomában egy lobogó hajú, zöld arcú nő, akinek már nincs kapucni a fején, és a sor végén pedig egy kiskutya lohol, aki végképp nem érti az aznapi séta lényegét.

A férfi aztán az egyik sarkon eltűnt. Vagy hazaért, vagy elbújt az egyik bokorban, nem lehetett tudni. Márti azonban annyira nevetett, hogy alig vette észre, hogy a zöld maszk szép lassan kezd leválni az arcáról, ami még ijesztőbbé tette az addig sem hétköznapi kinézetét.

fotó: Pinterest

Oktatás és nevelés területén dolgozom, de minden szabadidőmben írok. Szeretek belesni a hétköznapok függönye mögé és közben keresem az embert, a nőt a jól legyártott álarcok mögött. Néha meséket is írok, de gyakrabban novellákat, cikkeket és apró vicces történeteket.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here