Az egyik ismerősömnek épp a születésnapján mondták ki a válását. Nem nagyon hatotta meg, azonnal vásárolni indult és két táska, három felső meg egy macska kíséretében tért aznap haza. A macskát nem vette, mert ki az a bolond, aki vesz egy apró, fekete cicát. A piacon átvágva egy hajlott hátú öreg néni tukmálta rá. Gréta úgy gondolta, nem véletlenül, mert most már neki, így negyven után, az lesz a sorsa, hogy szép lassan megöregszik és csak egy macska lesz mellette. Hiába mondtuk neki, hogy nem kellene még temetnie magát, eldöntötte, hogy elindul ezen az úton.
A kismacskát, ami már nem is volt annyira kicsi, talán három hónapos lehetett, nem kevés munkába került szobatisztaságra szoktatnia. Mindenhol elvégezte a dolgát az előszobában, ahol csak lehetett. Olyan büdös volt a lakás, mint egy szeméttelep. Gréta percről percre jobban bánta, hogy hazavitte.
Úgy képzelte valaha, hogy majd ül a kanapén a Netflixet nézve, a macska mellé kuporodik, és szépen csendesen megöregszenek. Ezt azonban az újdonsült vendég nem akarta tudomásul venni. Kapart, nyivákolt, és szemmel láthatóan ellenére volt a benti világ. Egyet azonban el tudott nála érni: a szoba tilos terület maradt. Még éjjel is, amikor kilopakodott saját lakásában a mosdóba, ügyelt rá, hogy be ne osonjon mellette a bestia.
Egy sátánfajzat, mondta mindig, amikor mesélt róla. Karmolt veszettül és hetek alatt sem akart szelídülni. Elképesztően válogatott és csak a legdrágább macskakaját volt hajlandó elfogyasztani. Ez az állapot nem látszott javulni , sőt romlott is, mert egyszer látogatóba jött hozzá az egyik munkatársa, aki magával hozta a kutyáját. A macska szeme szikrákat hányt, amikor meglátta. A kutya meg olyan veszettül ugatott, hogy zengett a lépcsőház. Kis híján kikaparta az eb szemét. Gréta ekkor megértette, nem lesz belőle macskás öregasszony, ha így halad.
Miután elment a vendég, kitalálta, hogy palacsintát süt, ám előtte ad egy kis májat Sátánkának, mert délidő volt. Látta, hogy akkurátusan elfogyasztja, majd leül a konyha ajtajában és őt nézi, amint bekeveri a tésztát. Nem lehetett tudni, mire vár, vagy egyszerűen csak unatkozik-e, így az volt a legjobb, ha nem vett róla tudomást.
A macska úgy ült ott, mintha mondani akart volna valamit, de persze nem tette. Gréta feszült lett tőle, legszívesebben elkergette volna.
Mindig úgy képzelte, hogy a macskák bár nem olyan hálás állatok, mint a kutyák, de szelídek, kedvesek és az ennivalóért és a simogatásért kaphatók egy kis dorombolásra. Sátánka azonban nem hajlott erre.
Amikor lehajolt a konyhaszekrény alsó fiókjához, a megfigyelőállást feladva a szőrördög felugrott a hátára, onnan a pultra, és azzal a lendülettel megbillentette a merőkanalat, amely a keverőtál szélén volt. Ez láncreakciót indított el, amelynek a végén a palacsintatészta a konyha kövezetére zuhant és még a lisztes zacskót is magával rántotta. A cica immár fehér porral behintve mosolyogva bámult gazdájára. Nem túlzás, valóban mosolygott. Gréta ordított egy nagyot, mert nem ez volt a legnagyobb baj, hanem az, hogy egy egér végigfutott a karján, le a földre és egyenesen be a szobába, amelynek ajtaja valamiképpen résnyire nyitva maradt.
Most már nem csodálkozott a támadáson, habár ettől nem lett kevésbé nagy rendetlenség a konyhában. A szekrénytől a falon át mindenhol virított egy kevés tészta, és a fekete macskából foltos párduc lett.
– Nem, az nem lehet, hogy minden összejön! – kiáltotta mérgesen. – Tűnés innen! –rivallt az állatra és nem tudta eldönteni, hogy előbb takarítson-e vagy egérre vadásszon.
A macska halálos nyugalommal megrázta magát és látva, hogy nyertes pozícióban van, kisétált, majd eltűnt Gréta szeme elől. Ő pedig nekiállt takarítani. Amikor készen lett, megmosakodott és azon töprengett, vajon milyen eszközzel fogja meg az egeret, ami ki tudja hogyan került a konyhájába.
Hirtelen eszébe jutott, hogy a szobában most nem egy, hanem két állat van, és ettől nem lett nyugodtabb. Óvatosan bekukkantott és hirtelen leesett az álla. Az íróasztal közepén, a lecsukott laptopon ült Sátánka, a szájában ott virított az egér.
Gréta szája elé kapta a kezét, hogy ne sikítson. Lassan, megfontoltan kinyitotta a bejárati ajtót és hagyta, hogy a macska komótosan kisétáljon. Aztán leroskadt egy székre és elnevette magát minden ok nélkül.
A macska egy napig nem tért vissza. De az az egy nap elég volt neki ahhoz, hogy megváltozzon. Hogy mi történt vele huszonnégy órán keresztül, sose tudta meg, de kezdett macska módra átlényegülni. Ennek már négy éve, azóta már Gréta javában randizgat, de kizárólag macskákat kedvelőkkel.
fotó: Pinterest
