Az igaz történetekkel sokszor úgy van az ember, hogy csodálkozni sem mer nagyon, mert nem tudja elhinni, hogy ilyesmi megtörténhet.
Sok emberrel találkozom, még több ember között dolgozom, mindig megtalálnak a különös történetek. Ezekből hoztam egy csokornyit a történetek főszereplőinek engedélyével. Csak a neveket és a helyszíneket változtattam meg. (Imre Hilda)
Nem is olyan régen, és sajnos még most is előfordul, hogy a lányokat, nőket zaklatják járműveken, de csak úgy „finoman”, és persze nyilvánosan, mert egyes férfiak azt hiszik, megtehetik. A társadalom sokszor elnéző az ilyesmivel, talán az utóbbi években történt némi előrelépés.
Nagyon sok nő élt át különböző kellemetlen helyzetet járműveken, utcán, moziban, amikor ismeretlenek elővették a nemi szervüket vagy megfogták a feneküket, vagy szerszámukat hozzádörgölték a kiválasztott testéhez. Sok tanúja is van, volt az ilyen jelenteknek, és az elszenvedő azt is megtapasztalhatja, hogy nem védik meg, sőt, ha valaki karakán módon kiáll önmagáért, lehúz egy pofont, ráordít a szatírra, akkor még ki is nevetik, vagy gúnyolódnak rajta, mondván, képzelődött. Nincs ember, aki ne érezné borzasztóan magát, ha átélt egy ilyen zaklatást. Akad, akinek ez kis dolognak, szimpla kellemetlenségnek tűnik, de nem az.
Velem is megesett, amikor utaztam a 17-es villamoson. Fényes nappal volt. Olvastam. Leült velem szemben egy férfi szétterpesztett lábakkal, ahogy az már gyakran előfordul. Én persze nem figyeltem rá, hisz belemerültem a könyvembe. De amikor ő úgy helyezkedett, hogy a széttárt lábaival az én két lábam közrefogja és összenyomja, akkor megijedtem. Belepirultam és úgy dobogott a szívem, mintha valami rosszat tettem volna. A férfi belemosolygott az arcomba és nem szólt egy szót sem. Annyira zavarba jöttem, és úgy vert a szívem, hogy megszólalni sem tudtam. Felpattantam és nemhogy előre mentem volna, vagy mondtam volna valamit, egyszerűen leszálltam. Hihetetlenül rémült voltam. Senki nem látja, nem tudja, mennyire ijesztő, amikor egy lány ilyen helyzetbe kerül. És ez úgymond „ártatlan” helyzet volt.
Egy alkalommal úgy esett, hogy elmentem egyedül moziba. A leghosszabb sor közepére kaptam jegyet, senki más nem ült ott, amúgy is kevesen voltak. Ahogy elkezdődött a film, hallottam, hogy valaki elindul hátulról. És megéreztem, hogy a soromban fog leülni. Pontosan így történt.
Jött, és mellém ült. Azonnal reszketni kezdett a lábam. Nem akartam elhinni, hogy ez velem történik. Azaz nem történt még semmi, de a helyzet is felkavaró volt.
A következő pillanatban rátette a combomra a kezét. Fiatal lányként nem voltam határozott, karakán, inkább felálltam és kisiettem a moziból. Még sokáig vert hevesen a szívem. Sajnos, ezek nem olyan szimplán egyszerű történések, mint ahogyan kinéznek.
Viszont van egy nagyon talpraesett barátnőm, aki nálam ügyesebben kezelte a hasonló helyzetet. A 4-es villamoson utazva érezte, hogy valaki megfogja a fenekét. Aztán még egyszer. Épp le kellett szállnia, de nem hagyta annyiban. Megfordult és jó hangosan a férfinek ennyit mondott:
– Ha ennyire nem tud mit kezdeni a kezeivel, akkor hozza utánam a szatyraimat. – És ezzel a lendülettel a kezébe nyomta. Az meglepődött, szóhoz sem tudott jutni és az aluljáróig cipelte a tízkilós szatyrokat. Melinda a metró előtt kivette a kezéből és csak annyit mondott neki, hogy megjegyezte az arcát és az öccse a rendőrségen dolgozik. Erre a férfi elsápadt, majd elsietett.
Hogy ezek után folytatta-e ezt az undorító fogdosást, nem tudom, de az biztos, hogy a mai lányokat, nőket arra kellene megtanítani, hogy azonnal csináljanak botrányt és ne hagyják, hogy a busz, villamos „közönsége” kaján vigyorral figyelje a reakcióját, amikor elküldi a francba az ilyen barmot. Mert sajnos ez is gyakran előfordul, ha nem elég harcias a lány.
fotó: Pinterest
