„Nincs nő, és nincs is több sírás,
olyan ez az egész, mint maga a szentírás:
hogyha nincs nő, akkor napjaidat boldogan élheted,
és nincs nő, aki megkeserítené az életed.”
(Sub Bass Monster)
Vajon mi lenne, ha kihalnának a nők?
Úgy egyik pillanatról a másikra, kérdezhetnénk. Igen! Eltűnne minden kislány, nagylány, anyós, öregasszony, bombázó, feleség és szerető. Te magasságos ég! Vajon feljajdulna a férfinép? Kezdetben nem biztos. Örülne, hogy nem kell minden nap fürödni, borotválkozni, tiszta gatyát venni, és nem rágná a fülét senki, hogy javítson meg valamit, vagy hajtsa már le a vécé fedelét, ezerszer megmondták neki, különben ő fogja feltörölni, ami mellé ment.
A férfiak sör után nyúlnának, focit és autóversenyzést néznének orrvérzésig, reggel úgy mennének munkába, hogy nem kellene kedvesnek lenniük, és a búcsúpuszit se hiányolná senki. Napközben megváltanák a világot, közben totóznának, rendelnének ebédet, beiktatnának egy közös sörözést és hangosan böfögve és szellentve mondogatnák, hogy milyen szép a világ. Este akkor feküdnének le, amikor csak kedvük tartaná, és senki nem közölné fintorogva, hogy büdösek, vagy mossanak fogat, és a vizes törölközőt ne hagyják a fürdőszoba szőnyegén.
Egy héten belül szőrös lenne mind, és nem biztos, hogy megfelelően higiénikus külsővel menne az utcára, nem beszélve a szagélményről. Lassan ürülne a hűtő, és fogyna a tiszta ruha, de még nem esnének kétségbe, mert rendelni lehet, mosatni meg pláne. Csak megoldható a helyzet…
Aztán egy hónapon belül kiderülne, hogy hiányzik a megszokott rend, talán még a zsörtölődés is, de persze legjobban a szex. Mert hát hiába vannak ám más módszerek, a nő mégiscsak nő. Egyszeriben elkezdene hiányozni a nők illata, puhasága és kedvessége, még a folytonos kérdéseik is, nem beszélve arról, hogy a pizzát is meg lehet unni, a hamburgert is, és örökösen mosodába se járhat az ember, a vasalásról nem is beszélve. Természetesen lenne, aki ezeket megoldaná, hiszen van keze és ismeri a vasalót, ám akkor se lenne mindig tiszta törölköző, ágynemű és zokni, amik észrevétlenül kerülnek a helyükre. A női megérzés, a meghallgatás, a tanácsok, talán még a hisztik is jól esnének idővel, mert nem lenne kinek a formás mellét vagy fenekét érezni, nem lenne, aki hozzájuk bújik és elmondja, hogy erősek és legyőzhetetlenek, és náluk bátrabb, okosabb és viccesebb nincs is. A foci kezdene veszíteni a fényéből, mert unalmas lenne, és hiába látnának helyette bokszmeccset, birkózást vagy vízilabdát, eszünkbe jutna, hogy a filmekből hiányzik Júlia, és a Micsoda nő is csak Micsoda férfi lehetne ezután.
Hirtelen felvillanna előttük, hogy ki fog halni az emberiség, mert a férfiak nem tudnak szülni, terhesek se lesznek, és már a náthát is világvégének élik meg. Szóval, enyhe pánik lenne úrrá az urakon. Talán laposakat pislogva oldalognának haza, és mindent megtennének, csakhogy visszaálljon a régi rend. Gyorsan lehajtanák a vécéülőkét, összeszednék a koszos zoknikat és gatyákat, majd titkon azért rimánkodnának, hogy reggel ébredjenek fel ebből a rémálomból.
Vagy mégse? Ez lenne az aranykor? Játsszunk el a gondolattal! Mit adnának azért, hogy ez bekövetkezzen? Egyesek biztosan mindent, mások meg rettegnének még a lehetőségétől is. Kedves urak, mennyire kellenek nektek a nők, lányok, asszonyok? Lenne-e mindennapi élet nélkülük? És ha igen, véleményetek szerint meddig?
Kép forrása: Pinterest
