Pedig nem is az esetem…

Hogy hétfő volt-e vagy péntek, szinte sose tudta. Neki minden nap ugyanúgy telt. Meló, család, alvás. A hétvége is csak annyiban volt más, hogy három hisztis, ordító kisgyerek vette körül. Rá persze nem volt kíváncsi senki. Kivéve Rékát.

Egész nap az építkezésen robotolt. Na jó, volt, hogy egy-egy ebédszünet hosszabbra sikerült, vagy, hogy a meló végén még maradt egy kis közös kajálásra a többiekkel. Ilyenkor mindig ment a hülyéskedés, az egymás cukkolása. Feltöltődve ért haza, pedig hulla fáradt volt.

 
 

A két kicsi már rugdosta, kaparta az ajtót, annyira várták őt. Most ez mégis felidegesítette. Hogy miért visítanak, miért rúgják az ajtót és, hogy miért nem szól rájuk az anyjuk. “Biztos szoptat”, morogta magában, és szinte beesett az ajtón.

A felesége valóban a szoba félhomályából köszönt ki neki,
hozzátéve, hogy még egy pár perc, és megy… Ledobta hát a koszos ruháit, majd kezet mosott. Az asztalhoz ült, és próbált értelmet találni a gyerekei mondandójában – lelkesen fecsegtek, ugráltak rá, mindkettő csak az ő figyelmét vágyta.

Olyan kiszámítható volt itt minden. Még a mosogatógép is mindig ugyanakkor indult, a vacsihoz, altatáshoz meg atomórát lehetett volna állítani. A felesége mániás, ez már tuti. Az az idegesítő fajta, aki csak panaszkodni tud, meg felületes pár mondatokkal színlelni, hogy érdeklődik a napja felől. Unottan lapátolta be a tésztát, és csak azt érezte, hogy innen neki ki kell szabadulnia.

Mert ez egy monoton taposómalom, és az életnek ennél többről kell szólnia.

Réka ezt teljesen megértette.
Az egyedülálló, szemüveges, nyúlfogú, állandóan csacsogó irodai mindenes egyszerűen tele volt empátiával. Figyelt, kérdezett, és remek kávét főzött. Ha tehette, minden nap bement az irodába, hogy egy kicsit szusszanjon a jelenlétében.

Másnap délelőtt is talált valami ürügyet, hogy felmenjen a góréságra. Réka kedvesen köszönt neki, és azonnal felajánlotta, hogy főz neki egy erős feketét. Ő nem ellenkezett, sőt. Ahogy a lány a mosogató feletti polcról levette a kávéscsészéket, felcsúszott a szoknya narancsbőrös combjáról.
Fura – gondolta magában.- Régebben nem is tetszettek az ilyen husis lányok.

fotó: Pinterest

 

 

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here