Bea nem volt különösebben boldog, amikor elindult a találkára. Sejtette, hogy nem ússza meg anyai dörgedelmek nélkül, de arra nem számított, hogy ennyire kegyetlen módon a fejéhez vágják az igazságot. Lehet, hogy ő tudott felejteni, de anyja biztosan nem, így amikor meghallotta, hogy kivel fog találkozni, legszívesebben felpofozta volna a lányát.
– Hogy felejthetted el, mennyit sírtál miatta?! – kiabálta vörös fejjel. – Jusson eszedbe édes gyermekem, hogy a szemedbe nevetett, amikor közölted vele, hogy terhes vagy! Én nem értelek téged…Mintha elment volna a józan eszed! – És mondta, mondta, látszott rajta, hogy nagyon felkavarja a dolog.
– Anya, mindez…
– Ne, kérlek, eszedbe ne jusson azt mondani, hogy ez régen volt. Rég a fáraók kora volt! Tényleg ennyire hülye lennél? Fel nem foghatom, hogy neveltem ennyire együgyű gyereket!
– No, köszönöm a kedves szavakat…Te mindig tudod, hogyan kell feldobni a hangulatom.
– Beáta, ha azt hiszed, hogy lelkifurdalást kelthetsz bennem, közlöm veled, hogy nagyot tévedsz. Persze, hogy vigyázok az unokámra, hiszen egy tündér, de te nem vagy normális, ebben biztos vagyok. Ha nem lennél az én lányom, biztos lennék benne, hogy megbolondultál.
– Anya, ennyi elég is lesz. Most itt hagyom neked az unokád, kérlek, ne tömd a fejét semmi ostobasággal. Még nem tudom, mi lesz, de én hiszek abban, hogy az emberek képesek megváltozni.
– Basszus, te naivabb vagy egy szűzlánynál, akivel elhitetik, hogy a gyereket a gólya hozza…– Az asszony sajnálta, hogy nem véghatja nyakon a lányát, mert látta, hogy minden szó hiábavaló. Egy nyakleves talán észre térítette volna. Már egyszer elszalasztotta, amikor az a nyikhaj felcsinálta, most azonban legszívesebben előlegként adott volna neki egyet. Mégse tehette. Már csak Levi miatt se. Még szerencse, hogy a fiú nem hallott semmit a veszekedésből, mert épp a leckéjét írta, és a papával együtt számolták a pokolian nehéz szöveges feladatokat.
Bea vetett magára egy pillantást a tükörben és megállapította, hogy jól néz ki. A farmer kiemelte gömbölyű hátsóját, a póló pontosan ott domborodott, ahol kellett, és a vékony bőrkabát egyenesen dögössé tette a megjelenését. Iván azt találta ki, hogy ne menjenek étterembe, hanem találkozzanak a romos kastélynál, ahová olykor beosontak a fiatalok, és beszélgessenek ott csendben, nyugalomban, remélve, hogy hétköznap nem akad társaságuk. Tetszett neki az ötlet, mert nem volt szokványos, és végre úgy lehettek együtt, hogy senki nem figyelte árgus szemmel minden mozdulatukat. A városszéli kastély, ami épp annyira volt elhanyagolt, amennyire még romantikusnak tűnt, épp megfelelt a célnak. Ezért gyors puszit lehelt a fia arcára, és ugrott is be a kocsijába, hogy elinduljon a nagybetűs randira, ami kimaradt az életéből.
Az járt a fejében, hogy mostanában volt része pár furcsa találkozásban, köztük Kálmánnal, ami pfuj, undok találka volt, vagy az edzővel, akivel cseppet sem volt undorító, mégis rossz irányba kanyarodott a dolog. Nem mondhatta, hogy nem jutott eszébe Pálfi, de erőnek erejével igyekezett elfeledni, mert annyira, de annyira reménytelen küzdelem volt a vele való kapcsolat, hogy legszívesebben elsírta volna megát miatta. Pálfi Tibor azonban tudvalevőleg nem volt alkalmas se apának, se férjnek. Még sima partnernek se, mert mellette senki nem volt biztonságban. Lehetett ő jó fej, vicces és szórakoztató, akkor se volt jelen a saját életében, hát még a másikéban, akiket kedve szerint lepattintott, ha új nő került a vadászterületére.
Iván… Ő se volt jobb régen, de mintha képes lett volna változni, gondolta bizalmat szavazva neki. Mintha…Még hallotta anyja gúnyos nevetését a fülében, amikor kiszállt a kocsiból és szétnézett. Tinikora óta nem járt a kastély közelében, ami az évek folyamán alaposan megszenvedte hívatlan látogatóit. Már embernagyságú foltokban mállott róla a vakolat, és alig maradt ép ablaka. Talán mégse ez volt a legjobb helyszín, ahol találkozniuk kell, morfondírozott magában, és hirtelen eszébe jutott a támadás, amelyet nemrég élt meg. Bea nem volt gyáva, de azért most kezdett inába szállni a bátorsága, főleg, mert feltámadt a szél és a helyet, ha lehet, még félelmetesebbé változtatta. Hirtelen megtorpant, és úgy döntött, jobb, ha üzen Ivánnak, hogy jöjjön érte. Mielőtt még bepötyögte volna az üzenetet, váratlanul megérintette a vállát valaki. Úgy sikoltott fel, hogy a doktor úrban megállt az ütő.
– Ennyire nem lehetek ijesztő! – mondta derűsen. Jól nézett ki, ahogy mindig, ahogy régen is, amikor minden lány odavolt érte.
Ez nem változott, csak a lányokból asszonyok lettek. Beának az jutott eszébe, hogy Pálfi vetélytársa lehet, lehetne a városban. Mindkettő az a fajta volt, akit szerettek körbe zsongani a nők, mivel sejtették, hogy nem eredménytelenül teszik.
– Menj a fenébe, a szívem megáll, ha ijesztgetsz! – mordult rá.
– Milyen kedves lány vagy te! – mosolygott azzal a vonzó mosolyával a frissen elvált orvos, amitől Beának enyhén megremegett a lába.
– Örülj, hogy nem mondtam cifrábbat! – morogta.
– Pedig azt hittem, te szereted az ilyen helyeket! Még ennivalót is hoztam! – lóbálta meg a kosarat, amit eddig a takarásban észre se vett a lány.
– Cool! – hangzott a válasz. – Akkor most bemegyünk vagy idekint társalgunk?
– Látom, felbátorodtál! Menjünk! De azért vigyázz, mert sok üvegdarabot látok mindenhol.
– Azért ne mondd el senkinek, hogy ilyen helyekre szervezed a randijaid, mert világgá futnak majd a jelöltjeid! – mondta Bea, és lehajtotta a fejét, hogy be tudja préselni magát az apró kapun, ami a kastély egyik mellékszárnyába vezetett.
Iván hangosan felröhögött. A vagány imidzséhez nem illő kosarat maga előtt tartva igyekezett nem lemaradni. Látta, hogy a lány úgy kúszik át a legkisebb helyen is, mint egy sikló, és ez nagyon tetszett neki. Sajnálta, hogy régen olyan csúnyán dobta. De mit mondhatott volna neki, amikor előállt azzal, hogy gyereket vár tőle? Még jól emlékezett kisírt szemére, fekete, haskirakós pólójára, és biztos volt benne, hogy szórakozik vele. Amikor kezdte volna elhinni vagy megemészteni az információt, akkor az apja közbelépett, és közölte, hogy ilyen gikszer minden fiú életében előfordul, csak tudni kell megfelelő módon kezelni. Jelen esetben el kell küldeni a lányt a fenébe, hogy eszébe ne jusson megszülni a gyereket. Nem szabad kesztyűs kézzel bánni velük, sorolta, mert vérszemet kapnak. Ha odaadta magát, viselje a következményeit. Hallgatott rá. Akkor úgy volt könnyebb. Azóta azonban sok víz lefolyt a Dunán. Volt egy fia, akit nem ismert, és volt egy, akiről azt hitte, hogy az övé…Iván minden túlzás nélkül megkomolyodott, és döntéséhez a váláson kiderültek is besegítettek.
– Ott vagyunk már? – kérdezte Bea nevetve, ahogy egyre beljebb és beljebb értek.
– Mindjárt! – válaszolta neki. – Még egy kicsi, és bent leszel a rózsaszín szobába. Mármint ami valaha az volt.
– Oks, doktor úr, akkor gyere, mert lemaradsz! A horrorfilmekben pedig mindig az ilyeneket kapják el!
Iván megint nevetett. Meg kellett állapítania, hogy a mostani Beának köze nem volt már a régihez, pláne hogy még isteni hátsóját is követhette a félhomályban, ami kifejezetten izgalomba hozta.
Folytatjuk…
Kép forrása: Pinterest
