Ahogy véget ért a nagy önfeltárulkozás-vágyakozás a gyerekek részéről, alig kaptam levegőt, azonnal ki kellett jutnom a teremből. Az egésznek semmi értelmét nem láttam, de meg nem mertem volna szólni, mert a többi buzgó anyatigris leharapta volna fejemről a...
Magácska vigyorgott, mint a tejbetök, de nem őszintén. Mr. Gerard Butler úgy nézett rám, hogy az nem szorult magyarázatra. Nem, még véletlenül se úgy, mint a filmeken, jaj, ne legyünk már gyerekek. Látszott a szemén, hogy csak egy gondolat...
Nem bántam, hogy jelentéktelen dolog miatt kellett visszamennem az irodába. Azt se, hogy nehezen tudok figyelni, mert kettős érzések kavarogtak bennem. Lehetett volna akár jó is ez a nap, de nem volt.
Megismertem Liza kellemesebb oldalát is, amit nem nekem...
Mónika, térj magadhoz, mondogatom egész délután két ügyfél között. Fel nem tudom fogni, hogy egyesek miért vesznek összeszerelhető bútort, ha nem akarják összerakni?
Mi lenne, ha az emberek egy része nem lenne végtelenül kényelmes és kis kezébe fogná azt a...
Az a szőke démon, ciklon, vihar, hurrikán…Mindnek nevezhetném, de nem teszem. Egyszerűen azért, mert nem csak ez, hanem menyasszony. Egy olyan ember menyasszonya, akit ismerek. Sőt, engem akart elvenni. Állítólag. Csak elfelejtett szólni a szüleinek. Azok meg neki. Szóval...
Eljött a szombat, vagy, ahogy Mártika mondja, aki késő esténként takarítja az irodákat: elgyött. Szóval, itt van, én meg persze nem tudom, mit vegyek fel, hova fogunk menni, és azt se mit fogunk csinálni. Ebéd. Ebéd a sivatagban? A...
A pacalos ürge két napig nem keresett. Nem is bántam, mert piszok rosszul voltam. Megfáztam, vagy mifene, és ha nem csináltam semmit, csak bámultam volna a laptopot, akkor is csordogált egy takonyerecske az orromból. Elképesztő volt megtapasztalni, hogy még...
Mónika vagyok. Majdnem negyvennégy éves és gyereket várok. Nem az iskola bejáratánál. Jaj, dehogy! Az is elő szokott fordulni, az egyszerűbb eset, mert nem végződik szüléssel. Tudom, ebben a korban, meg bolond vagyok és felelőtlen. Kaptam én hideget-meleget ebben...
Hogy ez honnan jutott eszembe? Hát onnan, hogy a hatalmas ebédlőben akár táncolni lehetett volna, akkora asztal volt megterítve. Ha a mennyezeten gyertyák lógtak volna, még a Harry Potterben hiszem magam, így azonban csak egy kivégzőosztag csőre töltött puskái...
Fenn a hegyen, ami nem is hegy volt, álltunk hárman: Mr. B., én és a cipőm sarka. Mit mondjak? Ki akar ilyen illusztris társaságban vacsorázni? Vagy ki nem?
Az étterem dolgozóinak biztosan szereztem egy jó napot, mert bár igyekeztek titkolni,...
