Dél, egy óra, kettő, és az idő állt. Nemhogy állt, szerintem visszafelé haladt. Éreztem, hogy azon a napon fél nyolc nem volt és nem is lesz.
A régi szobában, ahol megszokott kis kolléganőim gályáztak, csak bámultam ki az ablakon. Én,...
Miután csend lett a lakásban, csend lett bennem is. Nagy levegőt vettem, nem öltöztem át, csak azt a nyomorult magas sarkút cseréltem tornacipőre. Láttam, hogy minimum fél órát fogok késni, de nem kapkodtam. Ha meg akar várni, megvár. Futólag...
Eljött a szombat, vagy, ahogy Mártika mondja, aki késő esténként takarítja az irodákat: elgyött. Szóval, itt van, én meg persze nem tudom, mit vegyek fel, hova fogunk menni, és azt se mit fogunk csinálni. Ebéd. Ebéd a sivatagban? A...
Nem bántam, hogy jelentéktelen dolog miatt kellett visszamennem az irodába. Azt se, hogy nehezen tudok figyelni, mert kettős érzések kavarogtak bennem. Lehetett volna akár jó is ez a nap, de nem volt.
Megismertem Liza kellemesebb oldalát is, amit nem nekem...
A pacalos ürge két napig nem keresett. Nem is bántam, mert piszok rosszul voltam. Megfáztam, vagy mifene, és ha nem csináltam semmit, csak bámultam volna a laptopot, akkor is csordogált egy takonyerecske az orromból. Elképesztő volt megtapasztalni, hogy még...
Hogy ez honnan jutott eszembe? Hát onnan, hogy a hatalmas ebédlőben akár táncolni lehetett volna, akkora asztal volt megterítve. Ha a mennyezeten gyertyák lógtak volna, még a Harry Potterben hiszem magam, így azonban csak egy kivégzőosztag csőre töltött puskái...
Néha azt gondolom, a gyerekek azért vannak, hogy tükröt tartsanak nekünk, máskor meg, hogy még a vécén se legyen nyugtunk minimum húsz évig, de előfordul az is, hogy bájosak és kedvesek. Másoké, főleg májusban, úgy harminckettedikén… Az enyémek mindent...
Mónika vagyok, negyvenhárom éves, elvált és anya. Mindemellett dolgozó nő, született vesztes és maximális idióta. Pontosabban ez voltam egészen egy hónappal ezelőttig, amíg nem tettem semmit és vártam a csodát. Nem jártam sehová, a munkahely, a bolt és a...
Fenn a hegyen, ami nem is hegy volt, álltunk hárman: Mr. B., én és a cipőm sarka. Mit mondjak? Ki akar ilyen illusztris társaságban vacsorázni? Vagy ki nem?
Az étterem dolgozóinak biztosan szereztem egy jó napot, mert bár igyekeztek titkolni,...
Otthon vad rohanásba kezdtem. Mi kell a nőnek, hogy jól nézzen ki? Ó, kb. egymillió dolog, főleg, ha nem húszéves, bár láttam én már elég trampli fiatalt, már bocs a kifejezésért. Nekem senki ne mondja, hogy az úgynevezett cicanadrág...
