Néha azt gondolom, a gyerekek azért vannak, hogy tükröt tartsanak nekünk, máskor meg, hogy még a vécén se legyen nyugtunk minimum húsz évig, de előfordul az is, hogy bájosak és kedvesek. Másoké, főleg májusban, úgy harminckettedikén… Az enyémek mindent...
Mónika, térj magadhoz, mondogatom egész délután két ügyfél között. Fel nem tudom fogni, hogy egyesek miért vesznek összeszerelhető bútort, ha nem akarják összerakni?
Mi lenne, ha az emberek egy része nem lenne végtelenül kényelmes és kis kezébe fogná azt a...
Miután csend lett a lakásban, csend lett bennem is. Nagy levegőt vettem, nem öltöztem át, csak azt a nyomorult magas sarkút cseréltem tornacipőre. Láttam, hogy minimum fél órát fogok késni, de nem kapkodtam. Ha meg akar várni, megvár. Futólag...
Ahogy véget ért a nagy önfeltárulkozás-vágyakozás a gyerekek részéről, alig kaptam levegőt, azonnal ki kellett jutnom a teremből. Az egésznek semmi értelmét nem láttam, de meg nem mertem volna szólni, mert a többi buzgó anyatigris leharapta volna fejemről a...
Mónika vagyok, negyvenhárom éves, elvált és anya. Mindemellett dolgozó nő, született vesztes és maximális idióta. Pontosabban ez voltam egészen egy hónappal ezelőttig, amíg nem tettem semmit és vártam a csodát. Nem jártam sehová, a munkahely, a bolt és a...
Fenn a hegyen, ami nem is hegy volt, álltunk hárman: Mr. B., én és a cipőm sarka. Mit mondjak? Ki akar ilyen illusztris társaságban vacsorázni? Vagy ki nem?
Az étterem dolgozóinak biztosan szereztem egy jó napot, mert bár igyekeztek titkolni,...
Dél, egy óra, kettő, és az idő állt. Nemhogy állt, szerintem visszafelé haladt. Éreztem, hogy azon a napon fél nyolc nem volt és nem is lesz.
A régi szobában, ahol megszokott kis kolléganőim gályáztak, csak bámultam ki az ablakon. Én,...
Hogy ez honnan jutott eszembe? Hát onnan, hogy a hatalmas ebédlőben akár táncolni lehetett volna, akkora asztal volt megterítve. Ha a mennyezeten gyertyák lógtak volna, még a Harry Potterben hiszem magam, így azonban csak egy kivégzőosztag csőre töltött puskái...
Eljött a szombat, vagy, ahogy Mártika mondja, aki késő esténként takarítja az irodákat: elgyött. Szóval, itt van, én meg persze nem tudom, mit vegyek fel, hova fogunk menni, és azt se mit fogunk csinálni. Ebéd. Ebéd a sivatagban? A...
Azt mondják, mindent meg lehet szokni. Lassan nekem is sikerül csodás új helyemen, mert az ügyfelek földrajzi hiányosságain már nem is mosolygok, nem az a dolgom. Finoman elmondom, hogy mi hol van, mikor érdemes utazni és ennyi. Én arról...
