Fenn a hegyen, ami nem is hegy volt, álltunk hárman: Mr. B., én és a cipőm sarka. Mit mondjak? Ki akar ilyen illusztris társaságban vacsorázni? Vagy ki nem?
Az étterem dolgozóinak biztosan szereztem egy jó napot, mert bár igyekeztek titkolni,...
Mónika vagyok, negyvenhárom éves, elvált és anya. Mindemellett dolgozó nő, született vesztes és maximális idióta. Pontosabban ez voltam egészen egy hónappal ezelőttig, amíg nem tettem semmit és vártam a csodát. Nem jártam sehová, a munkahely, a bolt és a...
Ahogy véget ért a nagy önfeltárulkozás-vágyakozás a gyerekek részéről, alig kaptam levegőt, azonnal ki kellett jutnom a teremből. Az egésznek semmi értelmét nem láttam, de meg nem mertem volna szólni, mert a többi buzgó anyatigris leharapta volna fejemről a...
Miután csend lett a lakásban, csend lett bennem is. Nagy levegőt vettem, nem öltöztem át, csak azt a nyomorult magas sarkút cseréltem tornacipőre. Láttam, hogy minimum fél órát fogok késni, de nem kapkodtam. Ha meg akar várni, megvár. Futólag...
Mónika, térj magadhoz, mondogatom egész délután két ügyfél között. Fel nem tudom fogni, hogy egyesek miért vesznek összeszerelhető bútort, ha nem akarják összerakni?
Mi lenne, ha az emberek egy része nem lenne végtelenül kényelmes és kis kezébe fogná azt a...
Azt mondják, mindent meg lehet szokni. Lassan nekem is sikerül csodás új helyemen, mert az ügyfelek földrajzi hiányosságain már nem is mosolygok, nem az a dolgom. Finoman elmondom, hogy mi hol van, mikor érdemes utazni és ennyi. Én arról...
Magácska vigyorgott, mint a tejbetök, de nem őszintén. Mr. Gerard Butler úgy nézett rám, hogy az nem szorult magyarázatra. Nem, még véletlenül se úgy, mint a filmeken, jaj, ne legyünk már gyerekek. Látszott a szemén, hogy csak egy gondolat...
Mónika vagyok. Majdnem negyvennégy éves és gyereket várok. Nem az iskola bejáratánál. Jaj, dehogy! Az is elő szokott fordulni, az egyszerűbb eset, mert nem végződik szüléssel. Tudom, ebben a korban, meg bolond vagyok és felelőtlen. Kaptam én hideget-meleget ebben...
Az est további részében bármilyen hihetetlen, nem történt semmi. Semmi olyan, ami történni szokott velem. Ettünk, mint minden más ember, és beszélgettünk. Megvolt a cipőm sarka, ha nem is a helyén, a pezsgő is, az épp a helyén, a...
A pacalos ürge két napig nem keresett. Nem is bántam, mert piszok rosszul voltam. Megfáztam, vagy mifene, és ha nem csináltam semmit, csak bámultam volna a laptopot, akkor is csordogált egy takonyerecske az orromból. Elképesztő volt megtapasztalni, hogy még...
