Azt mondják, mindent meg lehet szokni. Lassan nekem is sikerül csodás új helyemen, mert az ügyfelek földrajzi hiányosságain már nem is mosolygok, nem az a dolgom. Finoman elmondom, hogy mi hol van, mikor érdemes utazni és ennyi. Én arról...
Otthon vad rohanásba kezdtem. Mi kell a nőnek, hogy jól nézzen ki? Ó, kb. egymillió dolog, főleg, ha nem húszéves, bár láttam én már elég trampli fiatalt, már bocs a kifejezésért. Nekem senki ne mondja, hogy az úgynevezett cicanadrág...
Miután csend lett a lakásban, csend lett bennem is. Nagy levegőt vettem, nem öltöztem át, csak azt a nyomorult magas sarkút cseréltem tornacipőre. Láttam, hogy minimum fél órát fogok késni, de nem kapkodtam. Ha meg akar várni, megvár. Futólag...
Mónika vagyok. Majdnem negyvennégy éves és gyereket várok. Nem az iskola bejáratánál. Jaj, dehogy! Az is elő szokott fordulni, az egyszerűbb eset, mert nem végződik szüléssel. Tudom, ebben a korban, meg bolond vagyok és felelőtlen. Kaptam én hideget-meleget ebben...
Néha azt gondolom, a gyerekek azért vannak, hogy tükröt tartsanak nekünk, máskor meg, hogy még a vécén se legyen nyugtunk minimum húsz évig, de előfordul az is, hogy bájosak és kedvesek. Másoké, főleg májusban, úgy harminckettedikén… Az enyémek mindent...
Dél, egy óra, kettő, és az idő állt. Nemhogy állt, szerintem visszafelé haladt. Éreztem, hogy azon a napon fél nyolc nem volt és nem is lesz.
A régi szobában, ahol megszokott kis kolléganőim gályáztak, csak bámultam ki az ablakon. Én,...
Mónika vagyok, negyvenhárom éves, elvált és anya. Mindemellett dolgozó nő, született vesztes és maximális idióta. Pontosabban ez voltam egészen egy hónappal ezelőttig, amíg nem tettem semmit és vártam a csodát. Nem jártam sehová, a munkahely, a bolt és a...
A pacalos ürge két napig nem keresett. Nem is bántam, mert piszok rosszul voltam. Megfáztam, vagy mifene, és ha nem csináltam semmit, csak bámultam volna a laptopot, akkor is csordogált egy takonyerecske az orromból. Elképesztő volt megtapasztalni, hogy még...
Nem bántam, hogy jelentéktelen dolog miatt kellett visszamennem az irodába. Azt se, hogy nehezen tudok figyelni, mert kettős érzések kavarogtak bennem. Lehetett volna akár jó is ez a nap, de nem volt.
Megismertem Liza kellemesebb oldalát is, amit nem nekem...
Magácska vigyorgott, mint a tejbetök, de nem őszintén. Mr. Gerard Butler úgy nézett rám, hogy az nem szorult magyarázatra. Nem, még véletlenül se úgy, mint a filmeken, jaj, ne legyünk már gyerekek. Látszott a szemén, hogy csak egy gondolat...
