Egypercesek – A hűtlenségről…

A leggyávább hűtlenség önmagad megcsalása.
Sokáig nap, mint nap képes vagy elhazudni magadnak, hogy minden rendben. Mondogatod, hogy erős vagy, kitartó és semmi sem fáj.
De fáj minden. Olykor még a napsütés is. A sugarak túl élesek, a fény túl erős. Felkelsz, teszel-veszel, és amikor eljön az este, nem érzed, hogy volt értelme.
A legnehezebb levenni az álarcot. Már a bőröddé aszalódott. Mégis le kell, mert alatta éled egy új ember, ami kitörne, ha hagynád. Engedd meg repedezett szívednek, hogy a réseket befoltozza. Mindig van olyan erős cérna a fiókban, amellyel megöltheted a szakadásokat. Sose hagyd, hogy valaki mást mondjon! Ők nem a te foltjaidat varrják, a magukét keresik a tied mögött. Azt hiszik, ha zuhanni kell, többen zuhanva puhább lesz az esés. Hamis illúzió ez.
Te csak varrd meg, tedd vissza a cérnát, mosolyogj és meglátod, sérült szíved is képes még ütemesen dobogni!