A sors új lapokat oszt – 9. rész

– Bringával vagyok, és nem félek használni. Legyen inkább hétvége? – kacsintott rá huncutul, és az arcára nyomott egy puszit.
– Legyen! – intett Ákos, és még hosszan nézett a lány után.

A sorozat további részeit itt olvashatod

Az, hogy Ákos jelenlétében ilyen felszabadult volt, ugyanakkor a szerelem feszült izgalma járta át a szívét, amikor együtt voltak, teljesen összezavarta. Ennyire még nem hatott rá senki.

Furcsállta, hogy napközben a gondolatai elkalandoznak, és extra energia kellett ahhoz, hogy a munkájára, a futásra, vagy éppen a közlekedésre figyeljen. “Szerelmes vagyok, ez van. Mással is előfordult már, nem?” – beszélte meg a tükörképével a dolgot, miközben alaposan megmosta a fogát. 

 
 

A hónap harmadik péntekje volt, ami egyet jelentett azzal, hogy meló után találkozik Ajával. Két tesója (őket is így hívta mindig, nem a nevelt, mostoha, vagy féltesó szót használta, csak simán, mintha mindhármukat Aja szülte volna, azt mondta: tesóim) a többi péntekeket “vitte”: ilyenkor bevásároltak, befitzették Aja csekkjeit, és egyéb ügyeit is elintézték. Neki maradt a hónap harmadik péntekje, így volt ez már pár éve, amióta kirepültek nevelőanyjuk fészkéből. 

Biciklire pattant, és áthasított a forgalmas belvároson. A műszak hamar eltelt: valahogy sikerült teljesen átadnia magát a picikéknek, és feltöltekezni az új életek energiáival. A csecsemőosztály volt az élete, amiből most Ákos egy tetemes részt kimart magának… gondolatokat, érzéseket, szavakat vitt magával… egyszóval beköltözött az agyába és a szívébe, ahol eddig csak a hivatása létezett.

Munka után gyorsan bevásárolt – Aja mindig időben megírta a kis listáját, hogy mire van szüksége, – és indult, hogy újra átölelhesse Aját, és elmesélhesse neki, mi történt Ákossal és vele, amióta nála járt, és a tanácsát kérte. 

Aja, mint mindig, nagy mosollyal és friss sütivel várta. Együtt pakoltak ki, majd átvették, mi mindent kell majd elintéznie még: de csak két számla volt, meg egy előfizetés-lemondás.
– Jó, ez marad holnapra, a plázában mindent el tudok intézni – mondta, miközben pakolta el a táskába a papírokat.
– Rendben, rád bízom, na, de inkább mesélj, mi történt a héten? – faggatta őt az anyja a kanapéra kuporodva.
– Találkoztunk. Megmutatta a fotóit, tudod, amit a szoborparkban készített rólam. Hát, Aja, én ilyet még nem éreztem. Mintha a szívével fotózott volna. Tényleg benne van minden fájdalma, de a feloldozás is. Elképesztő. Ja, és hát nagyjából szerelmet is vallott – nyögte ki végül a lényeget.
– Na, jó, a legjobb részt a végére tartogattad – forgatta a szemét Aja: ez a grimasz még így, közel a hatodik ikszhez is nagyon édesen állt neki.
Igen, és ami még ennél is jobb, hogy szombaton találkozunk. Még nem tudom, hova megyünk, mit csinálunk, de mindegy is. A lényeg, hogy még jobban megismerjük egymást – lágyult el teljesen a gondolattól, hogy újra Ákossal tölthet egy szép délutánt.
– Elmondod neki? Vagy mikor tervezel beszélni ilyen dolgokról? – komorult el Aja tekintete.
– Jajj, Aja, nem hiszem, hogy itt lenne ennek az ideje. Már mondtam neki, hogy nem a vérszerinti szüleimmel élek, hanem nevelőanyám van, és két fiúval nőttem fel, akiket a testvéreimnek tekintek… de szerintem egyenlőre elég ennyi. Majd később, ha már komolyra fordulnak a dolgok, akkor, egy megfelelő pillanatban elmondom neki azt is – zárta rövidre a dolgot, majd felpattant a fotelből és folytatta –Figyelj csak, drága. Én most elindulok. Észrevettem, hogy merülőben van az elem a lámpámban, ezért még sötétedés előtt haza kell érnem. Otthon majd kicserélem az elemeket, de így nem szeretek közlekedni… Holnap befizetem a csekket és elintézem a lemondást. Felhívlak, ha sikerült. Meg akkor is, ha nem. Nagyon szeretlek.

Az ölelés melege kitartott hazáig. A kapunál felkapta a bringát, és levitte a tárolóba. Ott egy kis dobozból előkapta az új elemeket, és kicserélte a lámpában lévőkre. Rutinos mozdulatai közben egyre csak kattogott az agya… “Lehet, mégis el kellene mondanom Ákosnak. Még időben, amíg bele nem bonyolódunk a dolgokba. Joga van tudni… mi van, ha el sem fogad így? Ki kell ezt is deríteni, amíg még nem késő.

Bár tudta, hogy máris késő… Szerelmes Ákosba.

Előző rész
Következő rész

fotó: Pinterest

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here