– Bringával vagyok, és nem félek használni. Legyen inkább hétvége? – kacsintott rá huncutul, és az arcára nyomott egy puszit.
– Legyen! – intett Ákos, és még hosszan nézett a lány után.
A sorozat további részeit itt olvashatod
Az, hogy Ákos jelenlétében ilyen felszabadult volt, ugyanakkor a szerelem feszült izgalma járta át a szívét, amikor együtt voltak, teljesen összezavarta. Ennyire még nem hatott rá senki.
Furcsállta, hogy napközben a gondolatai elkalandoznak, és extra energia kellett ahhoz, hogy a munkájára, a futásra, vagy éppen a közlekedésre figyeljen. “Szerelmes vagyok, ez van. Mással is előfordult már, nem?” – beszélte meg a tükörképével a dolgot, miközben alaposan megmosta a fogát.
A hónap harmadik péntekje volt, ami egyet jelentett azzal, hogy meló után találkozik Ajával. Két tesója (őket is így hívta mindig, nem a nevelt, mostoha, vagy féltesó szót használta, csak simán, mintha mindhármukat Aja szülte volna, azt mondta: tesóim) a többi péntekeket “vitte”: ilyenkor bevásároltak, befitzették Aja csekkjeit, és egyéb ügyeit is elintézték. Neki maradt a hónap harmadik péntekje, így volt ez már pár éve, amióta kirepültek nevelőanyjuk fészkéből.
Biciklire pattant, és áthasított a forgalmas belvároson. A műszak hamar eltelt: valahogy sikerült teljesen átadnia magát a picikéknek, és feltöltekezni az új életek energiáival. A csecsemőosztály volt az élete, amiből most Ákos egy tetemes részt kimart magának… gondolatokat, érzéseket, szavakat vitt magával… egyszóval beköltözött az agyába és a szívébe, ahol eddig csak a hivatása létezett.
Munka után gyorsan bevásárolt – Aja mindig időben megírta a kis listáját, hogy mire van szüksége, – és indult, hogy újra átölelhesse Aját, és elmesélhesse neki, mi történt Ákossal és vele, amióta nála járt, és a tanácsát kérte.
Aja, mint mindig, nagy mosollyal és friss sütivel várta. Együtt pakoltak ki, majd átvették, mi mindent kell majd elintéznie még: de csak két számla volt, meg egy előfizetés-lemondás.
– Jó, ez marad holnapra, a plázában mindent el tudok intézni – mondta, miközben pakolta el a táskába a papírokat.
– Rendben, rád bízom, na, de inkább mesélj, mi történt a héten? – faggatta őt az anyja a kanapéra kuporodva.
– Találkoztunk. Megmutatta a fotóit, tudod, amit a szoborparkban készített rólam. Hát, Aja, én ilyet még nem éreztem. Mintha a szívével fotózott volna. Tényleg benne van minden fájdalma, de a feloldozás is. Elképesztő. Ja, és hát nagyjából szerelmet is vallott – nyögte ki végül a lényeget.
– Na, jó, a legjobb részt a végére tartogattad – forgatta a szemét Aja: ez a grimasz még így, közel a hatodik ikszhez is nagyon édesen állt neki.
Igen, és ami még ennél is jobb, hogy szombaton találkozunk. Még nem tudom, hova megyünk, mit csinálunk, de mindegy is. A lényeg, hogy még jobban megismerjük egymást – lágyult el teljesen a gondolattól, hogy újra Ákossal tölthet egy szép délutánt.
– Elmondod neki? Vagy mikor tervezel beszélni ilyen dolgokról? – komorult el Aja tekintete.
– Jajj, Aja, nem hiszem, hogy itt lenne ennek az ideje. Már mondtam neki, hogy nem a vérszerinti szüleimmel élek, hanem nevelőanyám van, és két fiúval nőttem fel, akiket a testvéreimnek tekintek… de szerintem egyenlőre elég ennyi. Majd később, ha már komolyra fordulnak a dolgok, akkor, egy megfelelő pillanatban elmondom neki azt is – zárta rövidre a dolgot, majd felpattant a fotelből és folytatta –Figyelj csak, drága. Én most elindulok. Észrevettem, hogy merülőben van az elem a lámpámban, ezért még sötétedés előtt haza kell érnem. Otthon majd kicserélem az elemeket, de így nem szeretek közlekedni… Holnap befizetem a csekket és elintézem a lemondást. Felhívlak, ha sikerült. Meg akkor is, ha nem. Nagyon szeretlek.
Az ölelés melege kitartott hazáig. A kapunál felkapta a bringát, és levitte a tárolóba. Ott egy kis dobozból előkapta az új elemeket, és kicserélte a lámpában lévőkre. Rutinos mozdulatai közben egyre csak kattogott az agya… “Lehet, mégis el kellene mondanom Ákosnak. Még időben, amíg bele nem bonyolódunk a dolgokba. Joga van tudni… mi van, ha el sem fogad így? Ki kell ezt is deríteni, amíg még nem késő.”
Bár tudta, hogy máris késő… Szerelmes Ákosba.
fotó: Pinterest
