MyMirror Kult – Anne Frank és a napló, amely túlélte őt

Anne pontosan ugyanolyan kamaszodó kislány volt múlt század 40-es éveinek elején, mint a többi. Barátnőkkel nevetgélt, bolondozott, tanult.  Természetesen érdeklődött a fiúk iránt is, hisz naplójának első lapjain megjegyzi, hogy sok imádója van. Egyetlen dolgot biztosan tudott: író akart lenni. Ezért is volt kellemes meglepetés számára a 13. születésnapjára kapott napló, amely írásra ösztönözte. Ez a napló nem a külvilágnak íródott, legalábbis az elején semmiképp. Tele volt személyes gondokkal, ambivalens viszonyáról az édesanyjával szemben. Ezeket később a család egyetlen túlélője, az édesapa kivette.

Oly korban élni, amikor a háború része a hétköznapoknak, nem könnyű. Pláne 1942-ben, amikor Hollandia azt hiszi, Hitler megkíméli. Igaz, hogy már 1940-ben lerohanta az országot, de a zsidók deportálását nem kezdték meg.

 
 

Anne kezdetben mindenféléről ír, barátkozásról, zsidótörvényekről, a nyári melegről, a hosszú gyaloglásról hazafelé. Megemlíti, hogy villamosra nem szállhat zsidó lévén. Egyszerű kép ez, egyszerű szavak. A 21. századi ember a korlátlannak hitt vágyaival és akaratával, talán elsiklik felette. Elképzelhetetlen, hogy valamit ne tegyünk meg, amit nagyon akarunk. Az is, hogy ne mondjuk ki a véleményünket. Ez a kislány a napló lapjain szép lassan elénk tárja a világ szennyes oldalát.

Nem volt jobb és szebb világ a két világháború között, alatt sem, mint ma. Az emberek sem voltak gonoszabbak vagy elvetemültebbek. Csak más helyzetben bontakozott ki az emberségük, vagy került felszínre állati mivoltuk.

Miután elkezdődik a hollandiai zsidók deportálása, Anne családja, úgy dönt, elbújik. Egyszer már elmenekültek Hitler elől, hátha most is sikerül.  És vannak emberek, akik segítenek nekik veszélyeztetve saját életüket.  Ez azért is csodálatos, mert ennél többet aligha tehetünk másokért.

Egy bontakozó női lélek megnyilvánulásait olvashatjuk, hiszen minden kislány felnő egyszer. A szerelem még a búvóhelyen, a hátsó traktusban, apja cégének eldugott részében is rátalál. Bár Peter hiába idősebb, éretlenebbnek tűnik a lánynál, aki egyre fordulatosabban, egyre igényesebben számol be a külvilág beszivárgó eseményeiről.

Két év bezártság, két év együttélés egy másik családdal zárt helyen, nagyon sok ellentétet szül. Mégis a legborzasztóbb a háború. Mindenki tudja, már hallják a rádióban, hogy mi lesz a zsidók sorsa. Anne Frank korát meghazudtoló érettséggel jegyzi le az eseményeket, vetíti előre a sorsot. Persze mindenki a megmenekülésben reménykedik. Megnyugtató dolog tudni, hogy vannak emberek, akik ellátják őket élelemmel és hírekkel.

A 15 éves lány nem sejti, hogyan is sejthetné, hogy egyszer mégis elárulják őket. Nem derült fény utóbb sem a feljelentő kilétére. Ő is, ahogy százezrével a gyerekek, kamaszok és felnőttek, áldozatai lesznek egy nyomorult kornak. A napló életben marad. Túléli a nővé érett Anne Frankot, és szívszorító olvasmány lesz belőle. A legszomorúbb, hogy Anne majdnem kibírja a bergen-belseni tábor borzalmait. A felszabadulás szinte karnyújtásnyira volt. De tífuszjárvány tör ki.

Édesapja sokáig nem hiszi, hogy valakit érdekelne a kamaszodó lány gondolatainak füzére. Ma már tudjuk, hogy értékes írás, egy igazi írói vénával megáldott lány látlelete egy vészterhes időszakról.

Anne Frank idén lenne 91 éves.

 

 

 

Oktatás és nevelés területén dolgozom, de minden szabadidőmben írok. Szeretek belesni a hétköznapok függönye mögé és közben keresem az embert, a nőt a jól legyártott álarcok mögött. Néha meséket is írok, de gyakrabban novellákat, cikkeket és apró vicces történeteket.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here