Ahogy közeledett a falu felé, egyre idegesebb lett. A fájdalom és a feszültség elegye ráült a mellkasára. Érezte, hogy alig kap levegőt. Mit akar ezen a helyen? Miért hitte, hogy ha ide visszamenekül, minden rendben lesz?
Van egy pocsék házassága,...
Amikor Alma magához tért, nem sejtette, mennyi idő telhetett el. Hozzávetőleg se érzett semmit a világból. Órák vagy csak percek? Azonban egy dolog változatlan volt. Viktor ott volt, mellette ült a kihúzható kanapén, és mosolygott.
– Nocsak, nocsak! – mondta....
Olyan csendesen állt meg a kocsival, mintha attól félne, hogy a nagy zaj elriasztja Tomot, vagy a kertjében fészkelő feketerigót. Pedig az semmitől se félt, kibírta a fűnyíró zaját, a macska alattomos közeledését, sőt a pár hónappal ezelőtti vihart...
Alma hosszan nézett a férfi után. Nem volt maradéktalanul elragadtatva tőle, de rokonszenvesnek találta. Maga sem tudta, miért nem gondol rá hálával, hiszen rendesebb, mint az összes férfi együttvéve, akiket ismert. Talán ez lehetett a baj. Nem hitt neki....
Alma nem hallotta megállni az Opelt a ház előtt. Azt se, hogy a nevén szólította valaki. Szótlanul kanalazta a lecsót meg a nokedlit. Úgy evett, mint akinek egy hete nem volt falat a szájában.
– Van még – mondta halkan...
Tomot elöntötte a harag. Ez a férfi, ez a nyomorult bántotta Almát. Szóban, tettben, és ő nem tehetett semmit. De most, most nem hagyja, ha addig él is. Alma egészen lemaradt, nem hallotta a lépteit, mire Viktor közelébe ért....
Amikor végre csend lett, Alma legszívesebben elbőgte volna magát. A gombócot a torkában sehogy se tudta lenyelni, amit az a fájdalom okozott, hogy miatta kárt szenved valaki. Hisz nem csinált semmit. Hogy mit gondol, vagy érez, Viktor nem tudhatta....
Ez a szerelem olyan volt, amiről első pillanatban tudni lehetett, hogy nem múlik el nyomtalanul. Az igazi szerelmek puha lábnyomokat hagynak az ember szívében, de az ösvény, amelyek gyalogoltak, nem vezetett a végtelenbe. Hogy is vezethetett volna, hiszen semmi...
Alma nem akart kérdezősködni. Úgy érezte, ha eddig tudott várni, akkor most sem kell a dolgok elébe futnia. Látta a férfin, hogy vívódik. Minden rezdülésén érezte, hogy nem könnyű elmondania, amire készül.
Tom nagy levegőt vett.– Nem akartam eddig elhallgatni,...
Egy macska…Tom. Az egész fura volt, szinte gyerekes, de elpirult, és megrántotta a vállát. Miért ne? Miért ne lehetne úgy egyszer az életben, hogy valaki szereti? Miért lenne különös, hogy van egy férfi, aki figyelmes vele? Abba kell már...
