Tomot elöntötte a harag. Ez a férfi, ez a nyomorult bántotta Almát. Szóban, tettben, és ő nem tehetett semmit. De most, most nem hagyja, ha addig él is. Alma egészen lemaradt, nem hallotta a lépteit, mire Viktor közelébe ért....
Egy macska…Tom. Az egész fura volt, szinte gyerekes, de elpirult, és megrántotta a vállát. Miért ne? Miért ne lehetne úgy egyszer az életben, hogy valaki szereti? Miért lenne különös, hogy van egy férfi, aki figyelmes vele? Abba kell már...
Sokáig feküdt tompán és üresen. Bámulta a plafont, aztán lecsukta a szemét és próbált nem gondolni semmire. De minél jobban igyekezett, annál kevésbé sikerült neki. És ebben a lelkileg lepusztult, kiégett állapotban, amelybe került, hirtelen eszébe jutott valami. Lassan...
Alma torkában a rémülettől akkora gombóc keletkezett, hogy hirtelen nem kapott levegőt. Megállt, kétrét görnyedt és lihegett. Istenem, csak ezt ne, rimánkodott hangtalanul.
Amikor felnézett, látta, hogy Tom szinte eltűnt a sötét éjszakában. Összeszedte magát és futni kezdett. Ahogy közeledett,...
A piskóta, ha nem is lett tökéletes, azért nem kellett kidobni. Kicsit mintha összeesett volna, ahogy Alma gondolta, de nem zavart senkit.
Jó vele, jó mellette, ez zakatolt az agyában. Viszont ez kevés a boldogsághoz. Nem tud róla semmit, alig...
– Máskor is bántotta, vagy ez most miattam van? – kérdezte Tom.
– Nem szeretnék róla beszélni, nem baj? – nézett Alma keserű mosollyal megmentőjére.
– Miért nem? Idegen vagyok, azért? Vagy soha nem beszél róla senkinek?
– Az ilyesmit nehéz megosztani.
–...
Ez a szerelem olyan volt, amiről első pillanatban tudni lehetett, hogy nem múlik el nyomtalanul. Az igazi szerelmek puha lábnyomokat hagynak az ember szívében, de az ösvény, amelyek gyalogoltak, nem vezetett a végtelenbe. Hogy is vezethetett volna, hiszen semmi...
Ahogy közeledett a falu felé, egyre idegesebb lett. A fájdalom és a feszültség elegye ráült a mellkasára. Érezte, hogy alig kap levegőt. Mit akar ezen a helyen? Miért hitte, hogy ha ide visszamenekül, minden rendben lesz?
Van egy pocsék házassága,...
Alma nem hallotta megállni az Opelt a ház előtt. Azt se, hogy a nevén szólította valaki. Szótlanul kanalazta a lecsót meg a nokedlit. Úgy evett, mint akinek egy hete nem volt falat a szájában.
– Van még – mondta halkan...
Alma úgy nyomta a gázt, hogy figyelmeztetnie kellett magát, hogy a végén még balesetet okoz, vagy ő sérül meg, ha nem higgad le. Olivér mindig is a finomabb lelkű, gyengébb testalkatú fiú volt a családban, nehezen bírta a terhelést,...
