“Tudtam, honnan jövök,  tudtam, kié vagyok…” – Színház ajánló

Hogy meddig bír egy ember, hogy meddig bír egy asszony, a lét egyszerűségében elviselni sorozatos sorscsapásokat, hogy miként halad az élet rajtunk kívül, mennyire hordjuk belül a fájdalmat, mennyire képes az ember a csodát várni, mikor már minden ellene fordul, hogy miként képes hibáztatni magát, vagy azt az embert, aki a legközelebb áll hozzá. Hogy milyen mély lehet az összetartás, a szeretet, és mennyire vagyunk képesek ellenállni a kísértésnek, mikor már csak a csupasz anyaföldet morzsoljuk a tenyerünkben, elveszítve sokadszorra azokat, akik a világot jelentették. Hogy milyen mély lehet a bűntudat, és milyen nagyon vágyjuk a vezeklést, önmagunk bírálata után.
Hogy meddig ér a hitünk, mennyire kapaszkodó, támasz az életünkben, és mennyire üres lesz a létünk, ha elveszítjük.
Sára asszony, és férje, a hetedik gyermekét temeti el. Egy kis faluban, hívő közösségben élnek. Ennyi tragédia után, joggal vetődik fel benne a kérdés: az Isten milyen szándékkal van az irányába, ha ennyi sorscsapást zúdít rá? Hogy lehet ezt túlélni? Miként lelhet vigaszra a vigasztalhatatlan?
Sára asszony tépelődése, és önostorozása után, válaszokat keres, ezáltal szinte kívülálló lesz, addig hittel teli élete megszűnik létezni, hiszen csoda nem történik, csak forog a világ tovább, nem állítja meg az őket ért hetedik csapás sem.
Ekkor felbukkan a tiszteletes unokaöccse, aki képes arra, hogy Sára asszony hite meginogjon…

“Tudtam, honnan jövök,  tudtam, kié vagyok…”

Azt hiszem ez a legjelentőségteljesebb mondat, ami elhangzott a Nemzeti Színház, Sára asszony című darabjának bemutató előtti fotóspróbáján.
A kamaradráma minden pillanatának megvan a maga fontossága. Táncosok ábrázolják a múló időt, magyaros rítusokkal helyére kerül a hely és időzóna, minden ajtócsapásnak, a lendülő fejszének, az ablakon beszivárgó fénynek, félmozdulatnak is jelentősége van a darabban. A rendező, Vidnyánszky Attila, a tőle megszokott módon, folyamatos mozgásban tartja a színpadot. Nincs üresjárat, pillanatnyi dramaturgiai csendek vannak, ám azok még a szónál is beszédesebbek. A rendező elképzelésének a Kaszás Attila terem ad helyet, hiszen olyan játékteret alakítottak ki, ahol a néző egészen közel érezheti magához azt a közeget, és hangulatot, amelyben a darab játszódik.
A Sára asszony, a Nemzeti Színház, és a marosvásárhelyi Spektrum Színház közös munkája. A darabot Döbrentei Sarolta írta, Sára asszony szerepében Söptei Andreát láthatjuk, a férjét, Györgyöt, Szarvas József játssza.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here