– Van egy kis gond! – közölte a srác. – Azaz több is.
– Na, mondd! – biztatta.
– Nem tudom a neved.
– Én se a tied –súgta oda neki a lány kuncogva.
– Na, szép.
– Laura vagyok. És a mi a gond még?
– Oliver vagyok,...
"– Én sem akarom, hogy csak a barátom legyél… – mondta ki váratlanul.
A fiú szeme felragyogott.
– Gyere, ez nem minden, mutatok még valamit! – kiáltotta. Kézen fogta, és húzni kezdte a hátsó kijárat felé."
Az előző részeket itt olvashatod
A kert maga...
"- Most mennem kell. De holnap beugrom. Hozok neked valami finomat, jó?
És megint a régi nevetős, fesztelen srác állt Laura előtt.
A lány bólintott. Holnap jön… Megint. És ettől az érzéstől boldogabb lett, mint gondolta volna pár napja."
Az előző részeket...
A Créme Brulée flancosnak tűnő neve sznob helyet sejtetett. Olyat, ahová nem biztos, hogy csak úgy beesik az ember lánya egy kiadós bevásárlás utáni kávéra. A kis, franciaízű kávézó az egyik belvárosi utca sarkán árválkodott. Futott már más néven...
"Izabel még utána kiáltott, mielőtt a hátsó ajtón kilépett:
– Itt hagytak neked valamit! – mondta sejtelmesen."
Az előző részeket itt olvashatod
Laura megfordult. Olyan lassan, vontatottan, mint egy régi filmben. Azt hitte, mára több meglepetés nem várja. Sajgó lábát és töprengő...
"A rossz előérzetnek már nyoma sem volt a levegőben, viszont egy újabb csengőszó félbeszakította a lány ábrándozását.
Az ajtóban Oliver állt teli szatyor ennivalóval és egy szál vadvirággal."
Az előző részeket itt olvashatod
– Jó reggelt! - mondta mosolyogva. - A virág...
Laura miután egyedül maradt, úgy érezte, ki kell szellőztetnie a fejét. El kell mennie a boltba, találkoznia kell más emberekkel, akiket nem ismer, és nem jelentenek neki semmit. Az események túl sebesen követték egymást, és ez megijesztette. Főleg önmaga...
"– Parancsoljon, ezt itt felejtette – mondta Laura és gyorsan átnyújtotta neki.
A titokzatos férfi ráemelte tekintetét és csak ennyit mondott:
– Köszönöm, de nem csak ezt.És már ott sem volt. Hogy mit értett ez alatt, nem lehetett tudni. Laura viszont belepirult...
"Nem lenne jobb, ha elmennél, és megpróbálnád kideríteni, mi is történik a háttérben?
– Igazad lehet. – Laura csalódottan sóhajtott. A számot azért felírta.
– Most mennem kell – pattant fel a húga. – Eszembe jutott valami, és utána akarok járni.
Laura nézte az újra...
"– Nagy forgalom van nálad!
– Csak hiszed! Ez biztosan a szeleburdi húgom lesz.
Azzal Laura ki is nyitotta az ajtót, és beviharzott rajta Luca kipirult arccal."
Az előző részeket itt olvashatod
Úgy robbant be, mint egy jégtömb olvadáskor. Mondta a magáét mielőtt...
