A gyönyörűen csomagolt aranypapír egy képkeretet rejtett. A képen egy szőke lány integetett valakinek csillagszemmel. Háttérben látszódott a Balaton és a Tihanyi Apátság. A lány ismerősnek tűnt. Laura biztos volt benne, hogy látta már. Ismerős volt a tekintete. Hullámos...
"– Szeretnék még valamit elmesélni… – törte meg a csendet az idősebbik lány.
– Jaj! Mi jöhet még mára?! Nem várhatna?
– Nem hinném, mert ez olyan, amiről neked is tudnod kell."
Az előző részeket itt olvashatod
Luca némán hallgatta Madame Novák történetét. Igazság...
"Nem lenne jobb, ha elmennél, és megpróbálnád kideríteni, mi is történik a háttérben?
– Igazad lehet. – Laura csalódottan sóhajtott. A számot azért felírta.
– Most mennem kell – pattant fel a húga. – Eszembe jutott valami, és utána akarok járni.
Laura nézte az újra...
"A férfiakkal keményen kell bánni, mert azt hiszik, minden nő ostoba. De ő, Váradi Andrea majd megmutatja nekik, hogy vele nem lehet akárhogyan bánni. Elvégre okos, szép és rafinált.
Ezért nagyon jó lesz, ha az a liba elkotródik, mert ha...
"– Én sem akarom, hogy csak a barátom legyél… – mondta ki váratlanul.
A fiú szeme felragyogott.
– Gyere, ez nem minden, mutatok még valamit! – kiáltotta. Kézen fogta, és húzni kezdte a hátsó kijárat felé."
Az előző részeket itt olvashatod
A kert maga...
Laura a kertben terített. Gyönyörű tavaszi nap volt, a május legszebb arcát mutatta. A lankás táj a Balaton mellett, Toszkánát juttatta eszébe. A domboldalon csend volt, csak a madarak zavarták meg hol némi kopogással, hol meg hangos veszekedéssel. Nagyon...
"– Parancsoljon, ezt itt felejtette – mondta Laura és gyorsan átnyújtotta neki.
A titokzatos férfi ráemelte tekintetét és csak ennyit mondott:
– Köszönöm, de nem csak ezt.És már ott sem volt. Hogy mit értett ez alatt, nem lehetett tudni. Laura viszont belepirult...
Laura miután egyedül maradt, úgy érezte, ki kell szellőztetnie a fejét. El kell mennie a boltba, találkoznia kell más emberekkel, akiket nem ismer, és nem jelentenek neki semmit. Az események túl sebesen követték egymást, és ez megijesztette. Főleg önmaga...
Felnyitotta a ládikót és egy pici kártyán ennyi állt benne: Állandóan. B.
A mai napon már másodszor látta ezt. Ijesztőnek tűnt. Mint valami horrorfilmben. Nem érezte, hogy kedves, vagy figyelmes ajándék.
Állandóan mi? Állandóan követi? Megfigyeli? És ki? Miért?
A dobozt viszont ugyanolyan...
"Izabel még utána kiáltott, mielőtt a hátsó ajtón kilépett:
– Itt hagytak neked valamit! – mondta sejtelmesen."
Az előző részeket itt olvashatod
Laura megfordult. Olyan lassan, vontatottan, mint egy régi filmben. Azt hitte, mára több meglepetés nem várja. Sajgó lábát és töprengő...
