Judit – A meglepő vallomás
– Ezt ismételd el még egyszer! – kiált fel Ági. – Nem hiszem, hogy jól hallottam. Türelmetlenül megrázza a fejét és csúnya grimasz ül ki az arcára.
– Mit nem hallottál? Süket vagy? Ennyire nem vagy még öreg! – jegyzi meg Réka és felnevet.
– Nagyon viccesek vagytok, azt hittem, jobban fogadjátok – mondom csendesen.
Már bánom, hogy elmondtam.
– Te hülye vagy, és azt bánod, hogy nem előbb tetted meg – tódítja a nagyszájú, enyhén gömbölyded Réka, aki gyerekkori barátnőm, sőt egy utcában laktunk felnőttkorukban is éveken át. Még a férjeikn is kedvelték egymást pontosan addig, amíg el nem válunk, aminek idestova két éves évfordulóját ünnepeltük a napokban.
Mármint mi hárman, akik összekuporodva viháncolunk a kanapén, ami sehogy sem illik a korukhoz és anyai mivoltunkhoz. Mindhárman negyven felett vagyunk, és mindegyikünk túl van már egy-két csendes megcsaláson és annak eltűrésén. Megtanultuk, hogy a házasságot nem lehet csak úgy kiönteni, mint a koszos vizet. Olykor az ember maga is beszennyeződik, de következő fürdéssel majd lemoshatja a kosz egy részét. Az első félrelépést még elbírtam. Anita csak kétéves volt, repkedett apja láttán. Nem volt szívem elválasztani őket egymástól. Attila soha nem emlegette a válást, kényelmes volt neki a házasság. A drága férjem, a főorvos úr mindenki kedvence a városban, nem vetett volna rá jó fényt egy megcsalásos tragikomédia.
A látszat mindenekelőtt, ez volt a ki nem mondott megállapodás köztünk.
– Te tényleg lefeküdtél azzal a nyikhajjal? – kérdezi Ági újra csalódottan.
– Igen. És emészd meg, mert nem utoljára.
– De hisz harminc sincs. Bolond vagy?
Kibámulok az ablakon. Már erősen sárgulnak a levelek, az októberi indián nyár abban az évben elmarad.
– Bolond – mondom higgadtan. – És szerelmes.
– Micsoda? – kiált fel a másik kettő egyszerre ugyanolyan visítós fejhangon.
– Ezt nem mondod komolyan? Klimaxolsz? – Réka szája elé kapja kezét és nő a csalódottsága.
– Nem, de nem értem, miért kellene klimaxolnom ahhoz, hogy szeretni tudjak valakit?!
– Pusztán negyvennégy éves vagy, az a srác tizennégy évvel fiatalabb, á, ez nagyon rendben van – közli Ági gunyoros hangon.
– Tizenöttel és számomra rendben is van. Ti meg álszentek és irigyek vagytok.
A másik kettő hangosan felnevet.
– Nem vagyunk, csak józanul gondolkodunk. Azt még megértem, hogy ki kellett próbálnod egy fiatal répát, de a szerelem az más. Annak nem kell együtt járnia a kapcsolattal.
Elfintorodom. A szalvéta szélét morzsolgatom és elmegy a kedvem attól, hogy elmagyarázzam, nem volt ez betervezve. Ezer éve ismerem a két nőt és eszembe sem jutott, hogy ennyire ellenségesen fogadják majd, ha bejelentem nekik, hogy megtörtént a dolog. Sejtettem, hogy nem fognak a nyakamba ugrani, aminek csak egyetlen oka volt: Zsombor kora.
– Ha filmeken láttok ilyesmit, olvadoztok, meg ájuldoztok, de amikor itt zajlik a szemetek előtt, akkor kritizáltok?
– Szerencsére nem a szemünk előtt zajlott – jegyzi meg Ági, akinek férje szintén nem a hűség mintaképe. Viszont gazdag és nagyvonalú. Felesége hallgatását drága ajándékokkal vásárolja meg, mert válni ő sem akar. Tudja, hogy akkor úszik a vagyon fele, és a végén még a balatoni vitorlást is ketté kell fűrészelni. Egyszóval könnyebb megvenni a feleséget egy Pandora karkötővel vagy Michael Kors napszemüveggel.
– Ne legyél ízléstelen! Tudod, hogy nem úgy gondoltam. Csak reméltem, hogy legalább ti elfogadjátok, hogy új életet akarok kezdeni.
– Miféle új életet? – Réka nem bírja magában tartani gunyoros énjét. – Már szottyadunk. Jönnek a fiatal libák, akik mindent megtesznek ezeknek a kandúroknak. Ropogós a húsuk és már a pelenkában botoxolnak. Nem veheted fel a versenyt velük.
Ideges leszek. Én nem akarok versenyezni senkivel, tudom, hogy mi a helyzet, de kimondva sokkal fájdalmasabb, mint rágondolva.
Zsombor hónapokig kerülgetett. A cégnél sokáig nem figyeltem fel rá, mert figyelmességét nem női mivoltomnak, hanem a koromnak, tapasztalatomnak tudtam be, hiszen én mutatta meg mindent a srácnak. Szép fiú, ezt a vak is láthatta, de negyvenen túl senki nem ácsingózik ténylegesen egy harminc alattira, akinek megszámlálhatatlanul sok potenciális jelöltje akad, akik nála fiatalabbak, ragaAz irodában sokat csámcsogtak a nők róla, mert magas és nagydumás. Izmos, inas testén úgy állt a farmer, hogy a nők kilencvenkilenc százaléka az asztalon magáévá tenné a jó fenekű srácot. A legrosszabb az, hogy Zsombor kivétel nélkül mindenkivel kedves. Nem bűbájos, negédeskedő, hanem figyelmes és előzékeny. Egyszer azt mondta, őt erre nevelték, bár tudja, hogy ez ma nem menő, nem érdekli. Ettől persze a nők azonnal elalélnak és elalvás előtt róla ábrándoznak hordóhasú férjük mellett.dósabbak és főképp hajadonok.
Nem hazudtam önmagamnak azzal, hogy tagadtam volna, idővel mégis felfigyeltem rá. Ki ne tette volna? Amikor a srác pontban nyolckor belépett az iroda ajtaján, minden szem rá irányult és a nők, akik addig álmosan kornyadoztak az íróasztalok mögött, hirtelen éveket fiatalodtak. Azt is megfigyeltem, hogy az őszhaj párti Vica elszaladt fodrászhoz, hogy mégiscsak hamvasszőke legyen, ne télanyó. Akadt, aki sütit hozott be csak azért, hogy megkínálhassa. És ezek a nők nem öregek, egyszerűen így hat rájuk a férfienergia. Felvillanyozza a testüket Zsombor tekintete, hangja és hosszú szempillája.
És ez a fickó, akitől a bugyijuk is átnedvesedett, nem lépte át a határt. Nem tett kétértelmű megjegyzéseket, óvatosan flörtölt és nem lehetett a szemére hányni, hogy valakit kitüntet a figyelmével. De ez is bekövetkezett.
– Én csak azt tudom, hogy Zsombor felébresztette bennem a nőt. És ezért örökösen hálás leszek neki.
– Majd akkor is ezt mondd, amikor meglátod, hogy egy ribancnak udvarol, aki felfújt szájával alig tud lemászni az övéről.
– Undorító vagy, Ági! – mondom neki. – Sajnálom, hogy ennyire nem tudjátok értékelni, hogy boldog vagyok.
– Jucika! Te tényleg nem fogod fel, hogy mi csak óvni akarjuk pici, törékeny szíved? Az ilyen kapcsolatok nem vezetnek sehová. Vajon meddig tarthat? Két hónap? Három? Aztán meg kiskanállal kaparunk fel a padlóról.
– Igaza van Rékának! Térj már észhez! Egy-két menet nem a világ, sőt eszményi lehet, de szerelmesnek lenned nem kell.
– Rosszabbak vagytok, mint anyám! – pattanok fel. – Inkább hozok valamit inni, hátha nem lesztek ennyire szörnyűek!
– Anyád tudja? Magasságos ég! – Ági szeme fennakad, és arra gondol, hogy az idősebb Judit csoda, hogy agyvérzést nem kapott eddig.
– Nem tudja, de valószínűleg hasonlóképpen reagálna, mint ti.
– Megnyugodtam! Nem venném a lelkemre, ha elpatkolna, mert te szerelmes vagy.
A szekrényhez lépek és kiveszek egy üveg unicumot. Nem szeretem, de tudom, hogy erős és a lányok talán befogják végre a szájukat. Úgy hittem, majd jót nevetnek az egészen, meg biztatni fognak, erre mindkettőből erkölcscsősz lett és mást sem tudtak, mint kioktatni. Még az is lehet, hogy féltékenyek, gondolom. Ez mosolyra késztet.
Zsombor tökéletes pasi volt. Olyan, aki sose hagyta, hogy fizessek egy étteremben, mint az előzők. Mellette nem maradhatok kielégületlen. Tudja, mi az előjáték és él is vele. De ez a kapcsolat nem a szexről szól. Azaz nem csak. Van benne valami megmagyarázhatatlan meghittség. Olyan, amit a férjem mellett sose éltem meg. Vele siettem mindent megélni. Zsomborral lelassult az idő és íze lett az életnek. Pokolian finom íze, és ő erről nem akarok lemondani senki kedvéért, aki netán rosszallaná. Teszek rá.
Következő rész:
fotó: Pinterest
