A legjobb dolog, amit a szánkkal tehetünk. Az első csók

Személy szerint én nagyon örülök, hogy nem csak valamiféle egynemű, önmegtermékenyítő lények vagyunk. Esetleg olyanok, mint azok a csigák, akik tetszés szerint változtatják a nemüket (bár ebbe piszkosabb fantáziával már bele lehet látni egyet, s mást).

És tudom, férfi és nő közt a nagybetűs szerelmi együttlét jelenti a vágy beteljesülését, az alfát meg az omegát, és így tovább. De a legédesebb belépő, a legizgalmasabb pillanat mégiscsak az első csók.

Régen, az őskorban, mikor még tinimagazinokat olvasgattam, találtam egy cikket arról, hogyan kell csókolózni. Szerintem úgy három-négyszer is jó alaposan átnyálaztam, mire minden betűjét magamba szívtam. A vicc az, hogy nem telt el két hónap sem, és már élesben gyakoroltam – pedig előtte elképzelni sem tudtam, hogy valaki nőnemű lényként fog tekinteni rám.

Bevallom, az én legelső csókom olyan pocsékra sikeredett, hogy a mai napig tisztán emlékszem az első gondolatomra: ez meg mi a sz@r volt? Pedig nem szegény srácon múlt, csak nem erre számítottam. Ültünk a kocsmában, mint két hülyegyerek, én 15, ő 17 éves fejjel. Épp pár pillanattal előtte adta át nekem az első versét – amit még egyébként számtalan másik követett – és mire végigolvastam a sorokat, egyszerűen “lekapott”.

Ezzel hivatalosan is összejöttünk, én meg csak arra tudtam gondolni: jaj ne, akkor ezentúl most mindig ezt kell majd csinálni! Pár nap sem telt el, és mohó élvezettel meg öregasszonyokat megbotránkoztató módon faltuk egymás száját éjjel-nappal. Rá kellett jönnöm, hogy messze ez a legjobb dolog a világon (na jó, talán párhuzamban a verseivel), és boldog vagyok, hogy suli után nekieshetek a barátom finom ajkainak.

Ahogyan az persze lenni szokott, nem az első fiúnál horgonyoztam le. Jöttek az egyetemi évek, én pedig nemcsak a kollégiumi szobámban kuksoltam. Volt mindenféle felhozatal. Meglepődve tapasztaltam, hogy sokan nem ismerik a fogkrémet… viszont mások egyetlen csókkal elrepítettek a csillagos égig. Jó, persze sokszor segítségül hívtam az akkori két legjobb barátomat: vodka és pálinka urat.

Meg aztán az első csókot megelőző pillanatok mégiscsak a legcsodálatosabbak. A másik szemébe nézel, szégyenlősen, de mégis vágyakozóan. Ő pont ugyanígy tesz. Egymásra mosolyogtok. – és van abban valami elképesztő izgalom, hogy a következő pár másodpercben olyat fogtok tenni, ami egyszerre érzéki és bensőséges – valahogy ennek mindig nagy tétje van.

Ezen felül, ha lenne három kívánságom, az egyiket biztosan arra használnám fel, hogy egyszer mindenki csókolózhasson egy telt ajkú pasival. Ez az élvezetek netovábbja: olyan érzés, mintha folyamatosan szétesnél, a másik gyakorlatilag ural a szájával és a nyelvtechnikájával – te meg azon gondolkozol, hogy holnapra kiveszel egy szabadnapot, csak hogy csókolózással tölthesd az egész délelőttöt.

Talán az egyedüli rossz élményt a dohányos partnerek okozták. Ahogy anno egy osztálytársam mondta: olyan, mintha kinyalnád a hamutálat. Akadt, akinek a nyelve úgy mozgott a számban, mint egy partra vetett hal – hiába nézett ki a srác úgy, mint egy görög félisten, ha nincs rendes csók, nincs kapcsolat.

Úgyhogy csóközönre fel, senki ne kímélje a párját ma este! A jó csókhoz gyakorlás szükséges, és egyébként is: ez a legjobb dolog, amit a szánkkal tehetünk.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here