Aki nővé tette a nőket: a csodálatos Coco Chanel

Persze, tudjuk, Coco Chanel a divat úttörőjének számított a 20. században. De azt már kevésbé fogjuk fel, hogy nélküle talán ma is fűzőben ülnénk a meetingeken.

Története elmenne akár egy Disney-mesének is. Édesanyja korán meghalt, nem sokkal később apja Amerikába utazott szerencsét próbálni – magára hagyva Coco-t és testvéreit. Az árvaházban felnőtt kislány varrótudásával hamar túlszárnyalta az őt nevelő apácákat. A zárdai évek egyébként markáns stílusnyomokat hagytak későbbi ötletein. A a sötét, egyszerű színeket, a letisztult vonalakat mind-mind a puritán árvaház ihlette.

Sanzon énekesnőként lépett fel vidéki kocsmákban, ám belátta, énektudása nem elég a komolyabb, áttörő sikerhez- szerencsénkre. Bár csak pár hónapig voltak együtt, egyik első udvarlójának, Étien Balsannak hála megismerkedett a felsőosztály etikettjével és szokásaival.

Első boltja egy kalapkészítő műhely volt Párizsban, ezt követte még két üzlet. Már 1922-ben, majdnem 100 éve megteremtette az első szintetikus parfümöt, a Chanel No. 5-öt. Az illat nem kicsit lett sikeres, ma is ez a legtöbbet eladott parfüm a világon. Ezek után persze az összes divatház koppintotta az ötletét, és hirtelen minden nagyobb divatcégnek saját parfümje lett.

Az üveg formája egyébként nem véletlenül ennyire letisztult: a cári testőrség vodkásüvege ihlette. Coco akkori szeretője ugyanis Dmitrij Pavlovics Romanov orosz nagyherceg volt.

Túl azon, hogy stílusában fontos szerepet töltött be az elegancia, egy másik elv is vezérelte: a praktikusság. Mivel valószínűleg ő sem tudott huzamosabb ideig földig érő szoknyában dolgozni, hozzáállását a ruháiba is belevarrta. Ennek különösen az amerikai nők örültek.

1925-ben tárta a nagyvilág elé mára már ikonikussá vált tweed kosztümjét, ami akkoriban messzemenően forradalminak számított. Neki köszönhetjük a bizsu ékszereket is. Ő találta ki, hogy bárki hordhasson csinos ékszereket, így az elegancia többé már nemcsak a gazdagok kiváltsága volt.

Egy évvel később, 1926-ban hozakodott elő mai napig is hódító ötletével: a kis fekete ruhával. A praktikusság és elegancia ötvözete is megmutatkozott: ez a ruha gyakorlatilag bárkin jól áll, bármilyen alkalomra felvehető, csupán a kiegészítőket kell hozzá jól megválasztani.

Neki köszönhetjük az évtizedeken át népszerű matrózcsíkos felsőt is. Bár az eredeti darabot kezdetben értelemszerűen csak férfiak hordták, Coco-t ez nem nagyon érdekelte, készített belőle egy nőiesebb változatot is. Ma ez nem tűnik nagy „találmánynak”, de a húszas évek végén ez roppant merész húzásnak számított, hiszen alig egy évtizeddel azelőtt még a nők válla sem látszódhatott ki.

A második világháborút követően piacra dobta következő nagy sikerét: a 2.55 táskát (az 5-ös szám egyébként nem meglepő módon Coco szerencseszáma volt, a parfümjénél is bejött). Talán kicsit nehéz elhinni, de a kiegészítőt katonai táskák ihlették, jóllehet ebből is sikerült a legnőiesebb változatot kihozni. A válltáska szabadon hagyta a nők kezét, a lánc pedig tartós elemnek bizonyult –a divattörténelem terén is.

Coco haját praktikussági okokból vágatta rövidre: a hosszú haj gátolta a komolyabb munkavégzésben. Ő volt az, aki első nőként szorgalmazta a nadrág viselését is. Ma már szinte elképzelhetetlen, hogy uszályos szoknyákban rohangálva végezzünk el bármit is.

Csak hogy lustának érezd magad: gyűlölte a vasárnapokat, nem tartotta ésszerűnek, hogy akkor mindenki pihenni szeretne. Talán nem meglepő, hogy egészen 88 éves korában bekövetkezett haláláig aktív életet élt. Munkássága nemhogy a mai öltözködésben tetten érhető, de valószínűleg még évtizedekig viszont láthatjuk a mindennapi viseletben.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here