Írjál és szeressél – interjú Nyáry Krisztiánnal

2018 novemberében jelent meg, Nyáry Krisztián: 125 szerelmes levél és történet című könyve. A könyvbemutatón tolongott a tömeg, könyv olvasáshoz szokott emberként nagy örömmel töltött el, hogy még mindig van értéke a gondolatok, történetek nyomtatott verziójának. Krisztián készségesen állta a sarat, beszélgetett, dedikált, majd a MyMirror Magazin kérdéseire is szakított volna időt, ha az olvasók hagyták volna. Így, egy későbbi időpontban találkoztunk, a Magvető Cafe-ban, amely szintén Krisztián nevéhez köthető.

Így szerettek ők, és az Írjál és szeressél – 125 szerelmes levél és történet. Mennyire fontos az Ön életében ez az érzés?

A szerelem? Persze hogy fontos. Ez mindenki életében fontos. Vannak meghatározó érzelmek, amelyek végig kísérik egy ember életét. Ilyen a szüleinkhez vagy a gyerekeinkhez való viszony, ilyenek a barátságok, a testvéri kapcsolatok, és persze a szerelem is kitüntetett helyen van az életünkben. És ha másvalakinek az életét vizsgáljuk, akkor abban is. Egy művésznek, egy írónak, akár egy történelmi személynek is ugyanilyen fontos az életében.

Mit gondol, visszatér-e a divatba, hiszen most hasít a retro, minden tekintetben, a papír alakú vallomás?

Azt nem tudom, hiszen minden ellene hat ennek, hiszen a rendelkezésünkre áll egy olyan eszköz, amivel azonnal tudunk üzenetet küldeni, akkor ahhoz nagy elszánás kell, és különös ok, hogy olyan megoldást válasszunk, ami napok alatt ér oda. Tehát annak valami külön kiemelt jelentősége kell hogy legyen. Szerintem a hagyományos levél olyan lesz, mint a bakelitlemez. Például újra divatba jött a képeslap. Persze tudunk az interneten fotót küldeni magunkról, hogy ott vagyunk a tengerparton, vagy valami egzotikus helyen, de a képeslapnak van valami ilyen retro érzése, és ilyen a hagyományos levél is. Ami ugye nem csak abban más, mint egy email, hogy az egyik papiron van a másik meg digitális, hanem attól is, hogy azonnal ott van, ettől megváltozik a tartalma is. Mert a hagyományos levélnél kellett számolni azzal, hogy legalább két nap, ha nem két hét, míg odaér. Nem volt lehetőségünk azonnal javítani, és legalább arra a néhány napra érvényesnek kellett lenni annak, amit leírtak benne. Egy email-nél majdhogynem párbeszéd folyik, egy másodperc alatt korrigálhatunk, mondhatunk valami mást, elnézést kérhetünk, visszavonhatjuk, másrészt megerősíthetjük, tehát a tartalom is változik.

fotó: Hencz Péter

Ám ma már hiába írunk hagyományos levelet, az már nem lesz ugyanaz. Kicsit olyan, mintha az ember keménykalapot venne fel, vagy csokornyakkendőt. Más lesz a jelentése, de kétségtelen, hogy megadja a módját. Nem olyan régen, most hogy idősebb George Bush meghalt, mutatták egy kézzel írt levelét, amit az utódjának írt, Bill Clintonnak, aki ugye a politikai vetélytársa is volt a választáson, amelyben tanácsokat ad, hogy mit hogyan éljen meg, ezt a felelősséget hogy kezelje, és mindezt kézzel írta. Ennek megvan a maga jelentése, hogy a világ egyik legfontosabb embere veszi magának a fáradtságot, és időt, és egy oldalas levelet kézzel leír, nem a gépírónőnek diktál. Az e-mail korában mindig súlya van, ha valaki kézzel ír levelet.

A szerelmes levelek egyfajta kukkolás. Titkos betekintés valakinek az életébe. Például ha a családi régiségek között megtalálunk egy szerelmes levelet, az is. Amit Ön összegyűjtött, és gyönyörűen összefoglalta ezeket a szerelmes leveleket. Az emberek szeretik tudni, mi történik másnak a lelkében, belső közegében. Gondolkodott-e azon, mielőtt ez a könyv megjelent, hogy esetleg ez nem-e túl bizalmas?

Persze. Ugyanakkor ebben alapvetően ismert emberek levelei vannak, a legtöbbjük esetében az is ott van, hogy ők pontosan tudták vagy remélték, hogy lesz olyan fontos az életművük, hogy az ilyen jellegű dokumentumokra is kíváncsiak leszünk. Megtehették volna, hogy ezt ne adják tovább. Például Móricz Zsigmond a halála előtt rendelkezett arról, hogy az általa félkésznek vagy sikerületlennek tekintett novelláit, egyéb írásait semmisítsék meg. De a leveleiről és a naplóiról nem rendelkezett, mert tudta, hogy ez fenn fog maradni. A lánya azt mondta, a szerelmes leveleiről, hogy szinte mindegyikéről érződik, hogy a nagyközönségnek is szólnak ezek. Ezek majdnem minidrámák vagy novellák, egy részüket bele is írta aztán más szájába adva. Vagy pl. személyes kedvencem, Karinthy Frigyesnek egy szerelmes levele, amit a titkos szeretőjének írt, és nyilván nem szerette volna, hogy ez a felesége kezébe kerüljön, de mégis az van abban a levélben, hogy „drágám, lehet, hogy ez a levél egyszer érettségi tétel lesz”. Tehát pontosan tudta, hogy ő van annyira fontos, hogy mi majd kíváncsiak leszünk a magánéletére is, és elfogjuk olvasni. Mindig van ez a fajta kettősség. Ha már nem pusztán az irodalmi műveket tanulmányozzuk, hanem a szerzőiknek az életét is szeretnék megismerni, akkor már csak az a kérdés, hogy mi az az életükből ami ránk is tartozik, vagy nem tartozik. Ez mindig annak a felelőssége, aki erről ír. Nagyon intim dolgot én sem publikálok. Nem véletlen, hogy ezek azért megjelentek. Emlékszem, hogy a hetvenes években milyen vita volt abból, hogy József Attila szabad ötletek jegyzéke című műve megjelenhet-e. Mert ezt egy pszichiátriai kezelés alatt írta. Úgy döntöttek hogy igen, ez ránk is tartozik, hiszen akár műalkotásként is olvasható. Másrészt sokat elárul József Attiláról, és a művek keletkezéséről is. Viszont ha mint orvosi dokumentumot nézzük, ez szenzitívebb, hiszen ez nem tartozik másra. Mindig egy nehéz mérlegelés. Próbáltam olyan leveleket kiválogatni, amikről úgy gondoltam, ha más is elolvassa, nem sérül senkinek a személyiségi joga.

Mi lesz a mai kor íróinak szerelmes leveleivel?

Ez egy nehéz kérdés. Nem maradnak meg papíron, hiszen digitálisan levelezünk. Ez nem csak a levelekre igaz, hanem a művekre is, nem tudjuk hogyan készülnek ezek a művek, míg a papír megmaradt: például tudjuk, hogy készült a Nemzeti Dal, mert megmaradt a kézirat, ott van Petőfi keze írásával, hogy „Rajta magyar”, és át van húzva, és oda van írva, hogy „Talpra magyar”. Ilyet már nem fogunk tudni, hiszen a mai költő a szövegszerkesztőben kitöröli, és nem fogják tudni rekonstruálni. A leveleinket titkosítjuk, másrészt a hardverek is elavulnak. Nehéz dolga lesz a következő évtizedekben a filológusoknak.

A könyvbemutatón ott voltam, és láttam a lányát, aki kitűnő slam poetry előadó. Szokta kérni Önt, hogy véleményezze amit csinál?

Néha, nem túl gyakran. Ez nyilván egy nehéz dolog, neki fontos hogy a saját jogán csinálja ezeket a dolgokat, és ne gondolja azt senki, és ő maga se gondolja, hogy ő azért sikeres ezen a területen, mert az apja is az irodalmi scénában mozog. Ritkán, amit én mindig kitüntetésnek gondolok, megmutatja, és kikéri a véleményemet.

Sokan voltak a könyvbemutatón, és sokan vásároltak is. Mit gondol mi a mérvadó, mi a mérce? Mi alapján vesznek könyvet manapság az emberek?

Ez egy nagyon nehéz kérdés, ha tudnám a választ, akkor én lennék a legsikeresebb könyvkiadó. Az ember persze próbálja megtudni, hogy ez hogy működik. Az tény, az elmúlt években jelentős változások történtek mindenütt a világon. Maga a könyvkiadás nem sokat változott az elmúlt kétszáz évben. Bemegy egy gondolat, egy kézirat, és aztán sokan dolgoznak vele, a végén kijön egy könyv, amit meg lehet fogni, és meg lehet vásárolni a könyvesboltban. De hogy hogyan lesz ismert egy író, hogyan figyelnek fel rá az olvasók, hogyan követik, hogy min dolgozik, az nagyon megváltozott. A rádióban és a tévében már nincsenek irodalmi műsorok. Nincsenek a napilapokban szépirodalmi mellékletek: napilapok se nagyon vannak. A folyóiratok hatóköre lecsökkent. Helyettük van a közösségi média, de nem mindent pótol. Ezért nagyon felerősödött a közvetlen találkozásoknak a jelentősége, vannak olyan helyek, ahol kis körben tudnak találkozni írók és olvasók. Nagyon fontos, ez a fajta személyes kapcsolat. Egy író sikerében ma már fontos szempont az, hogy mennyit találkozik az olvasóival. A szerzőknek, akik felszántják az országot, akik rendszeresen mennek író-olvasó találkozókra, sokkal több könyve fogy. A könyv egy piaci termék is, ami a kereskedelemben ugyanúgy viselkedik, mint egy babkonzerv: számít, hogy melyik polcra helyezik ki a boltban, miként van kiemelve. Ma tízszer annyi cím jelenik meg, mint húsz éve. Nem elég, ha valaki ír egy jó könyvet, és megjelenik, ma már a könyvkiadó munkának közönségkapcsolatok ápolása, a marketing is fontos része.

Nyáry Krisztián, író, irodalomtörténész, és üzletember, aki arra vállalkozott, hogy a mai kor emberének átnyújtsa az irodalmi, és történelmi múlt egy-egy érzelmi darabkáját. A könyvében összegyűjtött levelek olyan bensőségességgel, és szakértelemmel lettek az olvasó elé tárva, hogy bizonyára nyomot hagy bennük.

Köszönöm az interjút!

További Szegő Lindi interjúk:
Videointerjú SOHONYAI ATTILA költővel
Interjú ÁRPA ATTILÁVAL
Interjú POKORNY LIA színésznővel
Interjú KERESZTES ILDIKÓ énekesnővel
Egy aktivista mindennapjai – Interjú SCHRICK HENRIKKEL
Interjú egy operatív nyomozóval
Interjú KISS ENDIVEL
Interjú HEVESI KRISZTINA szexuálpszichológussa

 

1 hozzászólás

  1. A kézzel, papírra írt levélnek, képeslapnak, van egy intimitása, amely a két félre tartozik. Előveheti újra és újra, akár a szívéhez ölelheti, mint ha ott volna a személy, akitől kapta. Csak akkor kerülhet nyilvánosságra ha, aki kapta, vagy küldte úgy dönt. Míg az e-mail utánakereshető, lenyomozható, sajnos ez a technikai fejlődés gyerekcipője. Jó interjú, érdemes volt olvasni! Köszönöm szépen Lindi!

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here