„Nem volt kedvem tovább őrlődni a dolgon, így elhatároztam, hogy ahogy kedden megérkezem a Morton villába, azonnal felmondok. Persze ahogy Erik hazaér. Tegyünk pontot ennek az őrületnek a végére.”
A történet további részéit itt olvashatod
Hétfőn nem voltam hajlandó az esettel foglalkozni, igyekeztem minden mást előtérbe helyezni. Annával is beszéltem telefonon, izgatottan mesélte, hogy Gordon elhívta randevúzni egy hangulatos kis étterembe, ahogy felgyógyul. Nagyon izgatott volt, én pedig nagyon boldog, hogy minden jól alakul a nagynéném szerelmi életével kapcsolatban. Ráfér már egy kis boldogság.
Nem említettem neki a kandallós esetet, elég majd ráhozni a frászt, ha felmondtam. Mondjuk lövésem sem volt, hogy kit tudok beajánlani magam helyett, de talán csak akad valaki a barátnőim között, akinek jól jön egy kis plusz pénz.
Azt sejtettem, hogy Sylvia nem lesz könnyű eset, de lássuk be, hogy nem a közvetlen főnököm, Ő csak vendégségben van a fiánál, Erik dönt az alkalmazottakkal kapcsolatban. Mindegy, nem hiszem, hogy sokat kell győzködjem Mr. Mortont hogy befejezzem a munkát a villában. Mondjuk az időzítés a lehető legrosszabb, mert a hétvégén utaztunk volna a nyaralóba is, hogy rendbe tegyem, így most arra is kereshet mást. De hát ez már nem az én dolgom lesz.
Kedden napközben már gombócosodott az ideg a gyomromban, és tartottam attól, hogy újra Erik elé álljak. De nem tehetek mást, így nem tudok ebben a hangulatban dolgozni.
Mikor megérkeztem a házhoz, Gordont pillantottam meg, aki éppen a kisház felé sétált. Rövid udvarias beszélgetés után tudtam meg, hogy Sylvia nincs itthon, ellenben Erik igen.
Remek. Csendesen léptem be a házba és gyorsan letettem a cuccaim. Idegesen babráltam még egy kicsit a hajammal a kis öltözőben. Nem találtam a bátorságot magamban, hogy Erik elé álljak. De nem volt mit tenni, nem akartam tovább így itt dolgozni.
Lassan elindultam az alaksor felé, az edzőteremhez, Gordon mondta, hogy ott találom Eriket. Már pár lépés után meghallottam a masszív rock zenét, ami kiszűrődött a behajtott ajtón keresztül a súlyok nehéz csörömpölése közül. Próbáltam mélyeket lélegezni, hogy a pulzusomat a normál értékek környékén tartsam, és párszor a torkomat is megköszörültem, hogy valami értelmes hangot ki tudjak adni.
A kiszűrődő fény a csak hanyagul behajtott ajtó mögül mágikusan hívogatott, és valamiért úgy érzetem, hogy tiltott területen járok. Kezemet kopogásra emeltem, amikor megpillantottam az ajtórésben Eriket, ahogy a terem tükrös fala előtt áll, és a súlyokat emeli váltott kézzel. Hosszú tréningnadrágja a csípőjétől indult, felsőtestét csak egy átizzadt trikó fedte. Bőre fénylett a verejtéktől, fején fordított baseball sapka volt, ami eszméletlenül jól állt rajta. Teljesen másképp festett a megszokott garbója és business öltözéke nélkül.
Ekkor hirtelen letette a súlyokat és a háta mögött lévő fekvőpadra dobott törülközőért fordult, velem pont szembe. Szemem végigsiklott keskeny csípőjén, fel az átizzadt póló alatt feszülő izmos hasán, a V alakban megizzadt póló alatt domborodó mellkasán.
Ekkor láttam meg a halvány rózsaszín csíkokat és kusza rajzokat a vállán és a mellkasán, ami a trikó alól fut fel végig a nyakán. A vállától a felkarján keresztül egészen a kézfejéig foltokban égett bőr látványa megakasztotta a lélegzetemet. A tekintetem kimerevedett, és hirtelen mindent megértettem, minden a helyére került. Minden fél mondat, amit eddig nem értettem, az a félelem, amit Sylvia arcán láttam a nyaraló említésekor, a fénykép a füstölő házról, a folyton viselt garbói és kesztyűje, valamint Erik dühe, a félresikerült kandalló esettel kapcsolatban, hirtelen értelmet nyert.
Elszégyelltem magam, amiért ekkora hülye voltam, hogy azt a rohadt kandallót benyújtottam, amikor már rég tudtam a balesetről a nyaralóban. Igaz a cikkben azt írták, hogy nem sérült meg senki, de szemmel láthatóan ez hazugság volt.
A kezemet még mindig felemelve tartom kopogásra készen, de most már lassan leengedem, és egy lépést hátrálok. A tekintetem még mindig Eriken van, és szemem az arcán megpihen. Nézem a szemét, állának vonalát, kerek vállát és duzzadó felkarját.
Nem vett észre, kicsit fáradtan és tompán mered maga elé, ahogy ott ül a térdére támaszkodva és előre dőlve a fekvőpadon és az ásványvizes palackot markolássza. Nem látok mást csak egy fáradt férfit az edzés után, aki gondolataiba mélyed.
Ekkor hirtelen feláll, a vizes palackot a földhöz vágja és a törölközőbe törli arcát, majd a magnóhoz lép és kikapcsolja azt. A hirtelen csönd még süketítőbb, mint az előbb üvöltő zene, a szívem hirtelen hevesen kezd verni, és egy pillanatra megijedek, hogy mindjárt rajta kapnak a leskelődésen. Óvatosan hátrálok és finoman megfordulva a lépcsőhöz sietek. Meg sem állok a kis öltözőig, amit magamra zárok és a falnak dőlve próbálom rendezni a gondolataimat és a szívritmusomat.
Teljesen felkavart a látvány, és közel sem az égési sérülésekre gondolok. Azon kívül, hogy mindent megmagyaráz, nem érzem taszítónak vagy félelmetesnek. A vér dübörög az ereimben. Felöltözve is hihetetlen sármos volt, de most, hogy láttam szinte alig valamiben, az eszemet teljesen elvette. Remek. Most még rosszabbul állok, mint két napja.
Pár perc masszív ohmmmozás és relaxációs gyakorlat után viszonylag normál életfunkciókkal lépek ki az öltözőből. Erik pont akkor lép be a hallba törülközőjével a nyakában és egy kapucnis pulóverben. Zavartan néz egy pillanatra rám, majd hirtelen rendeződnek a vonásai.
– Jó napot Miss Rose.
Hangja kedves volt és nyugodt, szemmel láthatóan kissé szégyenkezett valamin.
– Jó napot Mr. Morton!
Kedves voltam, de határozott, nem akartam, hogy bármit is észre vegyen rajtam. Erik egy pillanatra habozni látszott, majd tett egy lépést a lépcsősor felé, végül visszafordult.
– Miss Rose…..ne haragudjon a tegnapi viselkedésemért, eltúloztam a dolgot, és valószínűleg meg is bántottam Önt. Sajnálom, és elnézést szeretnék kérni Öntől.
Hangjában valódi megbánást hallottam, és megesett rajta a szívem. Legszívesebben megöleltem volna, de tisztában voltam vele, hogy ezt nem tehetem.
– Én kérek elnézést a meggondolatlan cselekedetemért, hibát követtem el. De szerintem felejtsük el és lépjünk tovább Mr. Morton, ha ez Önnek is megfelel.
Tekintete hirtelen megkönnyebbült és egy pillanatra mintha el is mosolyodott volna, de ez csak mintha valami árnyék lett volna, úgy suhant át az arcán.
– Rendben Miss Rose, felejtsük el. Azzal felsietett a lépcsőn és eltűnt a szemem elől.
Megkönnyebbülve léptem be a nappaliba, hogy nekikezdjek a munkának, a felmondásomat most határozatlan időre felfüggesztem. Jókedvűen kezdtem neki a rendrakásnak és a pakolásnak, amikor hirtelen belém hasított a felismerés, hogy pár nap múlva Erikkel elutazom egy hétvégére, ahol csak mi ketten leszünk és a hatalmasra duzzadt problémám.
Előző rész
Következő rész:
fotó: Pinterest
