Azt mondhatnám, életem legjobb éve telt el a mama halála óta, de ez nem igaz. Nem lehet egy év csodálatos, ha elveszítjük, akit szeretünk. Mégse múlt el nap, hogy ne gondoltam volna a boldogságra, és a vele járó szomorúságra...
– Ha nyugton maradsz, nem bántalak – mondja a reszelős hangú férfi. Egy pillanatra úgy tűnik, mintha hallottam volna ezt a hangot, de oldalról nem látom az arcát, amit a fejébe húzott kapucnija szinte teljes egészében eltakar.
Az sorozat többi...
A lassan eltűnő napsugarak fényében, abban a csendben, amelyben csak a zsír sercenését lehet hallani, tudom, hogy eljött az időm. Nincs más lehetőségem, mint saját kezembe venni a sorsom. Róza miközben dúdolgat, sorban töri fel a tojásokat. A hagyma...
Másnap reggel olyan frissen kelek, mintha a tegnap gondjai éjszaka eltűntek volna pusztán egy alvással.
Az sorozat többi részét itt olvashatod
A nagyi elém tol két szelet pirítóst meg egy kis teát, és meglepődik, milyen jó étvággyal falom be.
Azon gondolkodom közben,...
Miközben én épp Mirkó lakása felé tartok tele ellentmondásos érzésekkel, nem sejtem, hogy a nagyi, aki mondhatnám úgy, hogy felnevelt, gondoskodott rólam fél életemben, rosszul lesz. Régóta nincs jól, de az orvos mindig azt sorolja, hogy rendbe fog jönni,...
Ma másodjára láttam meg őt. Kék szeme volt, tengerkék. Közhelyesen szép. Amolyan, hű a mindenit, de jó pasi-fajta, aki mindent és mindenkit megkap, mert jól néz ki. Vajon ezek a férfiak kivel érik be? Egy modell vagy egy színésznő...
Nem tudom, meddig alszom, vagy lebegek a két világ között. Talán órák múlnak el, de az is lehet, hogy napok. Amikor egy-egy pillanatra magamhoz térek, mindig a lábamra téved a pillantásom: a kötés tiszta. Valószínűleg cserélik. Pontosabban az a...
Hogy a fenébe lehet az, hogy a természet az egyik emberrel kibabrál, a másiknak meg túl sokat juttat? Van, akinek nagy az orra, rövid a nyaka, vaskos a lába, és vannak olyanok, akiknek széles váll vagy karcsú derék jut...
Kinn a zord épület előtt már annyira türelmetlen vagyok, hogy kis híján elbőgöm magam. Ráz a hideg, de nem azért, mert fázom, inkább az aggodalom és a fájdalom teszi.
– Mamika! Hogy vagy? – kiáltom, amikor végre Mirkó telefonján felhívhatom...
– Igen – válaszolom óvatosan. Nem vagyok benne biztos, hogy meg kell-e mondanom, de aztán elhessegetem a félelmem. Napok óta elnyomom a rettegésem, máson sem jár az eszem, csakhogy kiben bízhatok meg…Ez nem szűnik meg azáltal, hogy a rendőrségen...
