A lassan eltűnő napsugarak fényében, abban a csendben, amelyben csak a zsír sercenését lehet hallani, tudom, hogy eljött az időm. Nincs más lehetőségem, mint saját kezembe venni a sorsom. Róza miközben dúdolgat, sorban töri fel a tojásokat. A hagyma...
Miközben én épp Mirkó lakása felé tartok tele ellentmondásos érzésekkel, nem sejtem, hogy a nagyi, aki mondhatnám úgy, hogy felnevelt, gondoskodott rólam fél életemben, rosszul lesz. Régóta nincs jól, de az orvos mindig azt sorolja, hogy rendbe fog jönni,...
– Ha nyugton maradsz, nem bántalak – mondja a reszelős hangú férfi. Egy pillanatra úgy tűnik, mintha hallottam volna ezt a hangot, de oldalról nem látom az arcát, amit a fejébe húzott kapucnija szinte teljes egészében eltakar.
Az sorozat többi...
Ki sem tudom mondani, mit éreztem, amikor megláttam a mamát. Törékeny kis testébe több erő szorult, mint egy húszévesébe. Úgy ölelt meg, mintha szét akarna roppantani, de csak nevettem rajta. Istenem, de jó, hogy ő van nekem! Nélküle nem...
Ma másodjára láttam meg őt. Kék szeme volt, tengerkék. Közhelyesen szép. Amolyan, hű a mindenit, de jó pasi-fajta, aki mindent és mindenkit megkap, mert jól néz ki. Vajon ezek a férfiak kivel érik be? Egy modell vagy egy színésznő...
– Muszáj innod pár kortyot! – mondja. – És hozok csokit is, az mindig segít. Felpattan mellőlem, én kábán fekszem tovább és teljesen biztos vagyok benne, hogy elment az eszem, amikor azt képzeltem, megcsókolt. Hogy tenné, hiszen nem független,...
– Egyszer volt, hol nem volt – kezdi a mama pontosan úgy, mint gyerekkoromban. – Volt egyszer egy szeleburdi lány, aki azt hitte, az övé a világ. Szép volt a maga nemében, nem kimagasló szépség, de hosszú fekete haja...
Mirkó
Amikor végre leszállt rólam a nővér és nem akart már megmenteni, alig vártam, hogy visszamehessek Diához. Nem mindennapi lány, ezt többször is megtapasztaltam. Kaptam egy jókorát miatta, és nem mondom, hogy nem fájt, de ennyi belefért. Nem tudom, ki...
Kinn a zord épület előtt már annyira türelmetlen vagyok, hogy kis híján elbőgöm magam. Ráz a hideg, de nem azért, mert fázom, inkább az aggodalom és a fájdalom teszi.
– Mamika! Hogy vagy? – kiáltom, amikor végre Mirkó telefonján felhívhatom...
Hogy a fenébe lehet az, hogy a természet az egyik emberrel kibabrál, a másiknak meg túl sokat juttat? Van, akinek nagy az orra, rövid a nyaka, vaskos a lába, és vannak olyanok, akiknek széles váll vagy karcsú derék jut...
