Mirkó
Amikor végre leszállt rólam a nővér és nem akart már megmenteni, alig vártam, hogy visszamehessek Diához. Nem mindennapi lány, ezt többször is megtapasztaltam. Kaptam egy jókorát miatta, és nem mondom, hogy nem fájt, de ennyi belefért. Nem tudom, ki...
Hogy a fenébe lehet az, hogy a természet az egyik emberrel kibabrál, a másiknak meg túl sokat juttat? Van, akinek nagy az orra, rövid a nyaka, vaskos a lába, és vannak olyanok, akiknek széles váll vagy karcsú derék jut...
Az egész olyan gyorsan játszódott le, hogy fel se fogtam, mi történt. Csak a lövés hangja döbbentett meg. Soha életben nem hallottam még valódi lövést. Más, mint a filmeken. Főleg egy szobában. Csak annyit láttam, hogy a kapucnis a...
Nem tudom, meddig alszom, vagy lebegek a két világ között. Talán órák múlnak el, de az is lehet, hogy napok. Amikor egy-egy pillanatra magamhoz térek, mindig a lábamra téved a pillantásom: a kötés tiszta. Valószínűleg cserélik. Pontosabban az a...
Miközben én épp Mirkó lakása felé tartok tele ellentmondásos érzésekkel, nem sejtem, hogy a nagyi, aki mondhatnám úgy, hogy felnevelt, gondoskodott rólam fél életemben, rosszul lesz. Régóta nincs jól, de az orvos mindig azt sorolja, hogy rendbe fog jönni,...
Amikor aláírom, látom arcán az elégedettséget. Hihetetlen, hogy a pénz minden öröm forrása, gondolom, bár hazugság lenne tagadni. Nincs idő moralizálni, még nem szabadultam ki, és egyelőre azt sem tudok, tényleg elenged-e.
Az sorozat többi részét itt olvashatod
– Okos kislány!...
Másnap reggel olyan frissen kelek, mintha a tegnap gondjai éjszaka eltűntek volna pusztán egy alvással.
Az sorozat többi részét itt olvashatod
A nagyi elém tol két szelet pirítóst meg egy kis teát, és meglepődik, milyen jó étvággyal falom be.
Azon gondolkodom közben,...
Ki sem tudom mondani, mit éreztem, amikor megláttam a mamát. Törékeny kis testébe több erő szorult, mint egy húszévesébe. Úgy ölelt meg, mintha szét akarna roppantani, de csak nevettem rajta. Istenem, de jó, hogy ő van nekem! Nélküle nem...
– Egyszer volt, hol nem volt – kezdi a mama pontosan úgy, mint gyerekkoromban. – Volt egyszer egy szeleburdi lány, aki azt hitte, az övé a világ. Szép volt a maga nemében, nem kimagasló szépség, de hosszú fekete haja...
A lassan eltűnő napsugarak fényében, abban a csendben, amelyben csak a zsír sercenését lehet hallani, tudom, hogy eljött az időm. Nincs más lehetőségem, mint saját kezembe venni a sorsom. Róza miközben dúdolgat, sorban töri fel a tojásokat. A hagyma...
