Monsieur Pierre kortalan. Lehet, hogy ötven éves, de az is lehet, hogy hetven, nem tudom megítélni. Őszes haja csak picivel hosszabb a kelleténél, és ettől pontosan úgy néz ki, ahogy a sztereotípiákban a festők. A francia festők. Ha a...
Amikor aláírom, látom arcán az elégedettséget. Hihetetlen, hogy a pénz minden öröm forrása, gondolom, bár hazugság lenne tagadni. Nincs idő moralizálni, még nem szabadultam ki, és egyelőre azt sem tudok, tényleg elenged-e.
Az sorozat többi részét itt olvashatod
– Okos kislány!...
Ki sem tudom mondani, mit éreztem, amikor megláttam a mamát. Törékeny kis testébe több erő szorult, mint egy húszévesébe. Úgy ölelt meg, mintha szét akarna roppantani, de csak nevettem rajta. Istenem, de jó, hogy ő van nekem! Nélküle nem...
Mirkó húgának remek ízlése van, és az egyik póló kivételével minden jó rám. Hihetetlenül kellemes érzés tiszta ruhába öltözni, újra úgy érezni, minden rendben. A lábam se fáj nagyon és már alig várom, hogy újra a mamánál legyek. Mirkó...
Alig lépek párat, amikor észreveszem, hogy nem múlt el a veszély, az a valaki, aki követett, nem adta fel, csak megvárta, hogy egyedül maradjak. Már bánom, hogy nem mondtam semmit Mirkónak. Bánom, hogy ostoba női szeszélyből úgy hittem, meg...
A lassan eltűnő napsugarak fényében, abban a csendben, amelyben csak a zsír sercenését lehet hallani, tudom, hogy eljött az időm. Nincs más lehetőségem, mint saját kezembe venni a sorsom. Róza miközben dúdolgat, sorban töri fel a tojásokat. A hagyma...
– Ugyan mi változtatná meg az én életem? – kérdem önmagam számára is ismeretlen bátorsággal a hangomban. – Kicsoda maga, aki nem tud rólam semmit, de ilyesmit állít?
Az sorozat többi részét itt olvashatod
– Tudom, hogy az élete a kezemben...
Az járt a fejemben, vajon miért hittem el azonnal mindent? Mi van, ha a csöves átvert vagy rosszul látta a dolgokat? Már mindegy, nem gondolkodtam józanul. A városból kivezető úton nem volt nagy a forgalom, épp csak a szokásos,...
– Egyszer volt, hol nem volt – kezdi a mama pontosan úgy, mint gyerekkoromban. – Volt egyszer egy szeleburdi lány, aki azt hitte, az övé a világ. Szép volt a maga nemében, nem kimagasló szépség, de hosszú fekete haja...
Ma másodjára láttam meg őt. Kék szeme volt, tengerkék. Közhelyesen szép. Amolyan, hű a mindenit, de jó pasi-fajta, aki mindent és mindenkit megkap, mert jól néz ki. Vajon ezek a férfiak kivel érik be? Egy modell vagy egy színésznő...
