Egy csapdába léptem. A vas összezáródott a bokámon és iszonyatos fájdalommal tartja. A húsomba vág, és mozdulni sem bírok. A patakokban folyik a vér a sebek mentén, nem hittem, hogy van ilyen erős fájdalom a világon. Ahogy fekszem a...
– Egyszer volt, hol nem volt – kezdi a mama pontosan úgy, mint gyerekkoromban. – Volt egyszer egy szeleburdi lány, aki azt hitte, az övé a világ. Szép volt a maga nemében, nem kimagasló szépség, de hosszú fekete haja...
Miközben én épp Mirkó lakása felé tartok tele ellentmondásos érzésekkel, nem sejtem, hogy a nagyi, aki mondhatnám úgy, hogy felnevelt, gondoskodott rólam fél életemben, rosszul lesz. Régóta nincs jól, de az orvos mindig azt sorolja, hogy rendbe fog jönni,...
Alig lépek párat, amikor észreveszem, hogy nem múlt el a veszély, az a valaki, aki követett, nem adta fel, csak megvárta, hogy egyedül maradjak. Már bánom, hogy nem mondtam semmit Mirkónak. Bánom, hogy ostoba női szeszélyből úgy hittem, meg...
Mirkó húgának remek ízlése van, és az egyik póló kivételével minden jó rám. Hihetetlenül kellemes érzés tiszta ruhába öltözni, újra úgy érezni, minden rendben. A lábam se fáj nagyon és már alig várom, hogy újra a mamánál legyek. Mirkó...
Másnap reggel olyan frissen kelek, mintha a tegnap gondjai éjszaka eltűntek volna pusztán egy alvással.
Az sorozat többi részét itt olvashatod
A nagyi elém tol két szelet pirítóst meg egy kis teát, és meglepődik, milyen jó étvággyal falom be.
Azon gondolkodom közben,...
Ma másodjára láttam meg őt. Kék szeme volt, tengerkék. Közhelyesen szép. Amolyan, hű a mindenit, de jó pasi-fajta, aki mindent és mindenkit megkap, mert jól néz ki. Vajon ezek a férfiak kivel érik be? Egy modell vagy egy színésznő...
A lassan eltűnő napsugarak fényében, abban a csendben, amelyben csak a zsír sercenését lehet hallani, tudom, hogy eljött az időm. Nincs más lehetőségem, mint saját kezembe venni a sorsom. Róza miközben dúdolgat, sorban töri fel a tojásokat. A hagyma...
Ki sem tudom mondani, mit éreztem, amikor megláttam a mamát. Törékeny kis testébe több erő szorult, mint egy húszévesébe. Úgy ölelt meg, mintha szét akarna roppantani, de csak nevettem rajta. Istenem, de jó, hogy ő van nekem! Nélküle nem...
Azt mondhatnám, életem legjobb éve telt el a mama halála óta, de ez nem igaz. Nem lehet egy év csodálatos, ha elveszítjük, akit szeretünk. Mégse múlt el nap, hogy ne gondoltam volna a boldogságra, és a vele járó szomorúságra...
