– Egyszer volt, hol nem volt – kezdi a mama pontosan úgy, mint gyerekkoromban. – Volt egyszer egy szeleburdi lány, aki azt hitte, az övé a világ. Szép volt a maga nemében, nem kimagasló szépség, de hosszú fekete haja...
Ahogy elfáradva ballagok hazafelé, érzem, hogy jólesően sajog a lábam. A szívem nem annyira kellemesen, mert a nagy ábrándozásban nem értem, hogyhogy nem merült fel bennem, hogy a szép fekete lány Mirkó menyasszonya lehet. Hát ki más? Valószínűleg az...
– Igen – válaszolom óvatosan. Nem vagyok benne biztos, hogy meg kell-e mondanom, de aztán elhessegetem a félelmem. Napok óta elnyomom a rettegésem, máson sem jár az eszem, csakhogy kiben bízhatok meg…Ez nem szűnik meg azáltal, hogy a rendőrségen...
Az egész olyan gyorsan játszódott le, hogy fel se fogtam, mi történt. Csak a lövés hangja döbbentett meg. Soha életben nem hallottam még valódi lövést. Más, mint a filmeken. Főleg egy szobában. Csak annyit láttam, hogy a kapucnis a...
Hogy a fenébe lehet az, hogy a természet az egyik emberrel kibabrál, a másiknak meg túl sokat juttat? Van, akinek nagy az orra, rövid a nyaka, vaskos a lába, és vannak olyanok, akiknek széles váll vagy karcsú derék jut...
Miközben én épp Mirkó lakása felé tartok tele ellentmondásos érzésekkel, nem sejtem, hogy a nagyi, aki mondhatnám úgy, hogy felnevelt, gondoskodott rólam fél életemben, rosszul lesz. Régóta nincs jól, de az orvos mindig azt sorolja, hogy rendbe fog jönni,...
– Ugyan mi változtatná meg az én életem? – kérdem önmagam számára is ismeretlen bátorsággal a hangomban. – Kicsoda maga, aki nem tud rólam semmit, de ilyesmit állít?
Az sorozat többi részét itt olvashatod
– Tudom, hogy az élete a kezemben...
– Ha nyugton maradsz, nem bántalak – mondja a reszelős hangú férfi. Egy pillanatra úgy tűnik, mintha hallottam volna ezt a hangot, de oldalról nem látom az arcát, amit a fejébe húzott kapucnija szinte teljes egészében eltakar.
Az sorozat többi...
A lassan eltűnő napsugarak fényében, abban a csendben, amelyben csak a zsír sercenését lehet hallani, tudom, hogy eljött az időm. Nincs más lehetőségem, mint saját kezembe venni a sorsom. Róza miközben dúdolgat, sorban töri fel a tojásokat. A hagyma...
Amikor aláírom, látom arcán az elégedettséget. Hihetetlen, hogy a pénz minden öröm forrása, gondolom, bár hazugság lenne tagadni. Nincs idő moralizálni, még nem szabadultam ki, és egyelőre azt sem tudok, tényleg elenged-e.
Az sorozat többi részét itt olvashatod
– Okos kislány!...
