Nem volt könnyű, gondolja Mira. Ha van ember, aki utálja a fotózást, az az anyja. Nem mintha csúnya lenne vagy öreg, esetleg bőrhibás, egyszerűen nem érti, minek megörökíteni a pillanatot, ami elmúlik. Hazugság, hogy rögzíteni akarjuk, ami már nincs,...
Régi nyarak illata szállt a levegőben. Legalábbis ő ezt érezte, amikor hazafelé vánszorgott a nyárfák alatt. Mindenfelé szálltak az undok kis, fehér szöszök és szemtelenül rátelepedtek az arra járók vállára, hajára. A lány orrát facsarta a tüsszentés, mert a...
Szonja pillanatokra megnémult. Nem sírt, nem ordított. Egyszerűen belefagyott torkába a hang. A kanapé szélén ülve csak a lába remegett oly módon, mintha hideg rázná. De a hideg nem csak a lábát vette körül, hanem első körben az agyát....
Húsz éve ugyanígy ült a parton. A Duna nem változott sokat, lusta volt és koszos, ahogy mindig. A part menti sziklákra hömpölygött a műanyagflakon száraz ágakkal és más hulladékkal egyetemben. Nem volt benne semmi romantikus. Ha Strauss így látta...
Amikor megláttam, hogy eltűnt, sírni kezdtem. Úgy, ahogy egy nyafogós kölyök, aki nem kapja meg azonnal, amire vágyik. Egy barna, roskatag pad volt, amin elfértünk ketten, semmi több. Száz meg száz fenék használta, néhányan biztos ráálltak, vagy hevertek rajta.
Nekem...
Meggyújtom a gyertyákat, ahogy minden évben kétszer. Egyszer azon a napon, amikor valóban elveszítettem őket, és egyszer Halottak napján. Ketten voltak, és én nem akarom elfelejteni őket. Nem volt arcuk, testük is alig, de volt lelkük, és ezek a...
Várt. Mindig csak várt. És mindig lecsúszott a jó dolgokról. A nagymamája nevelte fel. Felnőttként kezdett el újra találkozni az anyjával, aki közben egészen szépen rendezte az életét… mire átbeszélték a külön töltött évtizedek sötét fájdalmait, miértjeit, és már...
Hannának hányingere volt az idegességtől. Próbálta lenyomni a nyelőcsövén fel-felkúszó gombócot, de az minduntalan kikívánkozott. Már arra gondolt, jobb lenne ledugni az ujját, de gyűlölt hányni. Ha csak tehette, visszatartotta. Ezen az anyja mindig gúnyolódott, mert aminek ki kell...
(József Attila utáni áthallással…)
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy lány. Lelkes és rajongó volt, majdnem minden húsz év körüli fiatal. Tele volt álmokkal, reményekkel, amelyek nagyon távolinak tűntek. Megszokott élete keretek közé szorította, és nem engedte kitörni....
"Percek boltja"
Veronika csalódva állt meg a szép nevű bolt előtt. Arra számított, régies lesz, az ajtaja valószínűleg masszív tölgyfából és egy takaros cégér hirdeti messziről, hogy itt aztán valami nagyon fontos és érdekes történik. Ehelyett barna és kopott volt...
