Este kilenckor kapta az üzenetet, de még be akarta fejezni a vacsorát meg az esti rutint - egy kicsit kényszeres volt, bár ő mindig csak azt mondta: rendszerető - aztán nyugodtan elolvasni a sorokat, meg a sorok közötti gondolatokat...
A legrosszabb kombó volt. Sodródó, kényelmes pasi, ráadásul a végletekig racionális. Őt nem lehetett átverni különböző akciókkal, mert tudta, hogy mire az olcsóbb lisztért átér a másik üzletbe, már kidobta benzinpénzben a különbözetet.
Az asszony - akit egy barátja...
Anett egy csütörtöki estén döntötte el végleg, hogy az addigi életét nem tudja folytatni. Addig a szokásos sablon mentén működött minden, és ettől volt utálatos. Férjhez ment, mert eljött az ideje, szült egy kislányt, mert az is terv része...
Legszívesebben átaludta volna az egész napot. Szombat volt, szóval akár meg is tehette volna. De felverte az az éktelen fájdalom a szíve felett, amely hetek óta pontosabban ébresztette, mint a vekker. “Ébredj, kezdődik a szenvedés!” - kakukkolta ott bent...
Békási Laura volt a becsületes neve. A faluban azonban mindenki csak úgy nevezte: Béla, mintha ez a kis “szóvicc” annyira humoros lett volna. Nagyméretű kockás flanelinge, és a tüsire vágott, hol vörös, hol meg szőkére festett haja miatt valóban...
Akkoriban kezdett el kocsmába járni, amikor még nem volt korhatáros a belépés, és amikor még létezett a hitel fogalma - bár már akkor is gúnyolták és kárörömmel megvetették azt, aki a lelkét is eladta volna egy felesért. Na, mondjuk...
"Végre minden a régi kerékvágásban…” - sóhajtott fel, amikor átlépte az iroda küszöbét, és a portás Béci a szokásos bájvigyorral köszöntötte őt.
“Régi micsoda…?” - rögtön rá is jött, hogy micsoda butaságot gondolt. Egy válás kimondása után, új lakásból munkába...
Valami kedves fényjáték csiklandozta meg pilláit: kinyitotta a szemét, hogy meglesse, mi történik körülötte. Olyan volt, mintha életében először pillantotta volna meg a világot: minden újnak, tisztának és ismeretlennek hatott. A saját kezei észlelése után észrevette a széles hátat,...
“Bakker, nem hiszem el… miért van itt ez a koszos cipő, hát miért nem lehet ezt kimosni és elpakolni végre? Hihetetlen.” - zsörtölődött egy férfi hang az előszobában. “Jajj, ne. Hazatért.” - suhant át az agyán, miközben a nappaliban...
Amikor eldöntöttem, hogy messzire megyek, úgy gondoltam, semmit nem viszek magammal belőled. Kirakok mindent a szívemből, és az emlékeim kamrájából. Nem kellenek a percek, órák, amelyben szerettelek. Az apró tárgyak sem, amik rád emlékeztetnek. Hátrahagyom az időt, a régi...
