Ha gyerek lennék, azt mondanám, életem egyik legjobb napja a tegnapi volt, de nem vagyok. Még igaz se lenne, de akkor is volt abban a délutánban valami, amitől megint embernek éreztem magam. Olyan embernek, aki mer és tud felszabadultan...
A nő: Neked jó volt?
A férfi: Igen.
A nő: Akkor miért nem mondod?
A férfi: Mondtam volna.
A nő dacosan: Nem mondtad volna. Csak hümmögtél volna, vagy elaludtál volna.
A férfi: Ki se vártad. Baj, hogy elalszom?
A nő: A filmekben mindig van utójáték.A...
Már nem gondolok rád. Ez amolyan féligazság, amivel nyugtatni szoktam magam. Gondolok, de nem fáj. Ez már közelít a valósághoz. Vajon két találkozás mennyire visel meg egy embert? Két találkozás után hihetjük, hogy számít pár együtt töltött pár óra?...
Minden év februárjának végén apámra gondolok. Már sokszor megfogalmaztam magamban, mi volt, amit tőle kaptam, és mit nem, de mindig találok valamit, amitől a már nem létező kapcsolatunk értékessé válik.
Apám, aki pontosan olyan kemény és erős ember volt, mint...
Jutka keze igen lassan gyógyul, állapította meg Nóra. Felkötve járkált a lakásban, de érdekes módon zuhanyozni tudott. Ez a zúzódás csak akkor volt kellemetlen, ha a lánynak ahhoz volt kedve, hogy sajnáltassa magát.
Pár nappal később Ábris azzal lépett be...
Ha kamasz gyereked van, búcsút mondhatsz pár dolognak. Elsősorban annak, hogy magadat jó szülőnek, netán királynak lásd, pedig éveken át hozzá voltál szokva, mi több szoktatva, hogy szép és okos vagy. Te vagy a legszebb a világon, a legkedvesebb...
Zsolt hangosan feljajdult, amikor kora reggel álmosan belerúgott az ágy lábába. Be fog kékülni, gondolta, de már nem lehetett visszacsinálni. Visszanézett az ágyra, amelyben csak egy barna hajzuhatagot látott, ami szerencsére nem mozdult. Mielőtt a nyájas olvasó azt gondolná,...
Azt gondolja rólam, öreg vagyok hozzá. Látom a szemén, ahogy néha rajtam felejti. Egy évvel fiatalabb nálam, de az ő tükrében én idős férfi vagyok, ő meg csitri csaj. Átutaztam érte fél Magyarországot, és unatkozom. A vonatozás se nekem...
Miközben mindenünk szép lassan „okos” lesz, mi nem változunk lényegesen. Tulajdonképpen megtanuljuk használni az eszközöket, élünk a technika adta fejlődés lehetőségével, viszont érzelmileg nem követjük ezeket a változásokat. Hogy mennyire tudatos elvek vezérelnek bennünket, arról lehetne vitatkozni, egy viszont...
A megszokás egy bizonyos idő után, véresre tépi a kapcsolatokat. Mindegy már neki, hogy valaha mi volt, vagy hogy többet elvesz, mint szabadott volna. Nem akar emlékezni, teli talppal gázol át az emlékeken, melyek egykoron szépek voltak, de törlődtek....
