Óvatosan járva, megkímélve magunkat a fájdalomtól aligha suhanhatunk át az életen. Olykor szükség van döngő léptekre, hangos szóra és semmibe vesző kiáltásokra is. Akarva-akaratlanul hatással vagyunk másokra. Mosolyunk, hangunk emlékeket hív elő. Ahogy ez megtörténik bennünk is. Gondoljunk csak...
Mindegy mit teszel, mit gondolsz, hogyan veszel levegőt vagy lépsz le a járda széléről, éld meg! Legyél ott saját jelenedben. Sírj, nevess, örülj, tombolj! Soha ne feledd, minden perc csak egyszer a tiéd. A következőben már mindig közelebb leszel...
