Judit – Egy szörnyű titokra fény derül
Amikor Zsombor elmegy, egy kő gördül le a szívemről. Megnyugtat, hogy túlestünk ezen a közös vacsorán. Váratlan ötlet volt, de sikeres!
Mázsás súly esik le a szívemről azáltal is, hogy kiderült, mégse őt láthattam délután. Az azonban mindenképpen döbbenetes, hogy mekkora a hasonlóság köztük, bár Zsombor többször megjegyezte, hogy higgyem el, azonnal meg tudom majd őket különböztetni, ha egyszer leülnénk beszélgetni. Szerinte a mimikájuk, a gesztusaik egészen mások, sőt a járásuk is, de persze akkor én képtelen voltam figyelni a döbbenettől. Hiszem, hogy igaza van, de az érzések és a benyomások olykor becsapósak.
Amikor elköszön, Anita javában telefonál, és épp csak kikukkant, dob egy sziát, és folytatja a csevejt.
Pár perccel később úgy döntök, ideje fürödnie és lefeküdnie, egy félmondat üti meg a fülem. Azt mondja valakinek, biztosan Lillának, aki pillanatnyilag a legjobb barátnője, hogy anya pasija rendes. Anya pasija… Szóval rájött. És még rendesnek is tartja. Nyert ügyem van? Nem tudom, nevessek-e vagy sírjak ezen, mindenesetre eszembe vésem, hogy a gyerek akkor is mindent tud, ha nem mondják meg neki az igazat. Én óvatosságból azt hittem, jobb, ha nem tudja a valóságot. Mekkorát tévedtem!
Mielőtt ezen elgondolkodhatnék, csengetnek. Kilenc múlt. Felmerül bennem, hogy Zsombor hagyott itt valamit. Mondhatnám nyálasan, hogy a szívét, de persze nem mondom. A mi szappanoperánk egyelőre nem csapott át giccsbe.
Ki állíthat be ilyen későn?
Réka áll az ajtó előtt. Feldúltan pislog, amikor ajtót nyitok.
– Bemehetek? – kérdezte tétován. Remeg a keze az idegességtől.
Félreállok és beviharzik. A kabátját sem veszi le, csak lerogy a székre. Egy pillanat alatt felméri, hogy három tányért lát és kérdőn rám pillant.
– Csak nem?
– De. Zsombor volt itt.
– Te bemutattad Anitának? – hördül fel. – Ennyire komolyan gondolod?
Bánt, hogy még mindig ezt kérdi. Vajon miért olyan furcsa, hogy nem kalandként kezelem? Miért ennyire nehéz elfogadni mindenkinek, hogy két ember szeretheti egymást akkor is, ha korban nem állnak közel egymáshoz? A filmekben, de a valóságban is, ha egy idősebb férfi felszed egy fiatalabb nőt, akkor mindenki megpaskolja a vállát, gratulál neki az új élethez és nem kérdezgeti, hogy komoly-e. Elhiszik neki, hogy változtatni akar az életén, sőt a háta mögött elismerően súgnak össze, hiszen bátor és elszánt.
Ha egy nő, jelen esetben én, hasonlóképpen jár el, azonnal megkérdőjelezik a józan eszét és a döntéseit. Ez elkeserítő hozzáállás, főleg a barátok részéről.
– Igen – mondom némi daccal a hangomban. – Bár Anitának annyit mondtam, hogy egy munkatársam.
– És bevette?
– Nem. Rájött. Pedig nagyon szolidan viselkedtünk, hozzá se értünk egymáshoz.
– Ahogy néztek egymásra, az elárul benneteket – mondja Réka, és kihallom hangjából a feszültséget.
Mi zavarja ennyire?
– Történt valami, hogy így beállítasz? – kérdem, miközben magam sem vagyok nyugodt. Már elszállt a jókedvem, a nyugtalanság ragadós. Barátnőm hosszú kabátjában, táskája fülét morzsolva nem néz rám.
– Úgy érted, bejelentés nélkül? – kérdezi némi éllel.
– Igen. Valami baj van?
– Kérhetek egy pohár vizet? – Réka nagy levegőt vesz. – Aztán elmesélek mindent.
Töltök neki, de legszívesebben kinyitnám a bort, amit Zsombor hozott, aztán elhessegetem az ötletet.
– Valami nagyon durva dolgot kell elmondanom… – kezdi. – Nem lesz kellemes.
Hallgat. A hideg végigfut a gerincemen. Mára épp elég lett volt a délután, erre most jön a feketeleves.
– Ne kímélj!
– Ez még akkor történt, amikor Zsombor nem dolgozott nálunk, még nem ismertük. De Imola megismerkedett vele egy szórakozóhelyen. Simán felszedte az én alig felnőtt lányomat. Hazavitte és szexeltek.
Nem jövök zavarba, csak nézem, ahogy Réka mérgében kipirosodik. Vajon mire számít? Hogy majd én tombolok? Zsombor előttem is élt, voltak kapcsolatai, nem gondolom, hogy szűz, ezért nem értem, mire akar kilyukadni.
– Rendben, van ilyen. Most mit vársz tőlem, hogyan reagáljak?
– Várj, még nincs vége! Imola terhes maradt. Még én sem tudtam róla, mert nem mondta el csak a húgomnak. Ő intézte az abortuszt, ugyanis Zsombor nem akarta megtartani a gyereket.
– Az isten szerelmére, nem azt mondtad, hogy csak egy kósza numera volt, már bocs?
– De igen, de Imola mégis majd beleroppant, mert hiába próbálta később elérni, a pasid soha többé nem állt vele szóba.
– És ekkor jött kapóra, hogy én megismerkedtem vele?
– Igen. Sajnálom, de a lányom ilyen… Nehezen felejt és az az este után szerelmes lett. Megpróbálta tudatni Zsomborral, de nem sikerült. Hosszú időbe telt, mire kinyomozta a telefonját, és amikor közölte vele a terhességet, akkor ő letagadta, hogy ismerné. Végül már szóba sem állt vele, letiltotta. Ekkor vette elő az én telefonom, a régit és azon akart próbálkozni.
– Én hogy jövök a képbe?
– Jaj, Judit, hogy lehetsz ennyire naiv? Gyűlöl téged, és mindenáron el akar távolítani.
Csak nézek Rékára meredten és úgy érzem magam, mint egy ócska filmben, amelyben a harmadik szereplő egyszer majd bosszúból kinyírja a macskám, vagy egyéb módon kezd megfenyegetni, ha már nem értek a szóból.
– Hogy lettem én az oka mindannak, ami vele történt? Réka, az egész nekem zavaros.
– Hogy lenne zavaros? A lányom halálosan féltékeny rád, mert az a fiú, akit ő szeret, mással boldog. Azért ez nem egy atomfizikáról szóló előadás, hogy ennyire ne fogd fel.
– Nem ezt nem értem… Ha előttem sem kellett Zsombornak, bár ez az elzárkózás a gondoktól nem jellemző rá, akkor miért gondolhatta Imola, hogy én vagyok a fő gonosz?
– Aki féltékeny, nem tud józanul gondolkodni. Csak azt látja, hogy elveszik tőle, akit szeret.
– Réka, ezer évek barátnők vagyunk, de ugye ezt nem hiszed el? Tudom, hogy a lányodról van szó, de én nem vettem el tőle senkit. Ez a helyzet nonszensz. Kérlek, mondd, hogy megérted! Imola túlzásba vitte a dolgot, arról nem is beszélve, mennyi kellemetlenséget okozott mindannyiunknak.
A szája pengevékonyságúra szűkül és arcán a megértésnek egy szikrája sincs. Csak a lánya járhat az eszében, aki olyan nehezen fogant, akit agyonszeretgetett és talán most sem tud máshogy gondolni rá, mint a kisbabájára, akit a széltől is óvni akar. Én meg belerondítok a képbe arról nem is beszélve, hogy Zsombor miatt abortuszra kényszerült. Érdekes módon Zsombor soha nem említette, hogy ilyesmit is meg kellett élnie, de az is lehet, hogy számára valóban jelentéktelen este volt az az egyszeri kaland.
– Gyűlölöm a barátodat, látni sem akarom soha! Vagy ha mégis, akkor elküldöm az anyjába – kiált fel váratlanul. – Hogy lehet ilyet tenni egy fiatal lánnyal? Hogy kényszeríthette ilyen drasztikus lépésre?
Hallgatok. Mit mondhatnék? Magyarázzam el, hogy Imola felnőtt és az is saját döntése volt, hogy első alkalommal odadobta magát egy idegennek? Én nem akarom mentegetni Zsombort, de azt igazán nem lehet elvárni tőle, hogy ujjongjon, ha már nem védekeztek ostoba módon.
Réka hirtelen zokogni kezd. Olyan hangosan, hogy Anita megjelenik a fürdő ajtajában és mielőtt bármit is mondhatna, barátnőm felugrik, majd a képembe üvölt:
– Azt kívánom neked, hogy sose tudd meg, milyen az, amikor a lányod abortuszra megy a tudtod nélkül! Soha ne éld át azt a fájdalmat, hogy nem lehettél mellette!
Egy pillanattal később már csapódik a bejárati ajtó, és én a döbbenettől némán a kanapéra rogyok.
– Anya, mi az az abortusz? – kérdi a lányom, rámeredek és elsírom magam.
Előző rész
Következő rész:
fotó: Pinterest
