J+Zs – Egy nem egyszerű szerelem története – 2. rész

Zsombor – Juditot akarom

Három hét után Judit végre rászánta magát, hogy lefeküdjön velem. Nem mintha nem kívánt volna, csak a külvilággal nem tudott mit kezdeni. Persze nem hívtunk közönséget, de mégis volt benne valami tőlem távol álló szemérmesség. És persze előkerült a korom is. Nem tudom megérteni, hogy a kor miért befolyásolja az akaratot. Adva van két ember, aki vonzódik egymáshoz, nem mindegy, hogy hány évesek?

A sorozat többi részét itt olvashatod

Tény hogy huszonkilenc vagyok, de erről nem tehetek, nincs a homlokomra írva. Amikor megláttam őt, nem az volt az első, hogy méretet vettem róla. A magassága, súlya és kora századrangú volt. Egyszerűen egészében véve megfogott. A nők mégis azt hiszik, hogy a férfiak ezen rágódnak és apró vitrinekbe helyezik őket, amelyeken feliratok szerepelnek: kilencven, hatvan, kilencven, no meg a bűvös születésnap.

 
 

Két húgom is van, tudom, miről beszélek. Mindig ezt hallom és anya még rá is erősít. Persze mindhárman nyomják a szöveget a belső értékekről, közben meg ezerrel fogyókúráznak, jajgatnak és hol egyik sporthoz kapnak, hol a másikhoz. Anya azért mértékkel, mert ötven felett gyakran fáj a térde, így utál futni.

Amikor elkezdtem dolgozni a cégnél, sejtettem, hogy nem az év állását kapom meg, de átmenetnek nem rossz. Többek között azért, mert gyakorlatot szerzek. Ez meg nem utolsó szempont. Tetszett az is, hogy bár a nők vannak többségben, azért nem teljesen nőiesedett el az iroda.

Judit egyszerűen gyönyörű. Nem tudja magáról. Selymes bőre, nagy barna szeme azonnal feltűnt. Jó alakja van, és csodálatos a mosolya. Szexis, de ezt olyan szemérmesen adja elő, mintha bűn lenne. Bármi van rajta, nem tudok nem figyelni rá. Amikor Géza bemutatott neki és elmondta, hogy ő lesz a mentorom, egyből jobb lett a kedvem. Persze nem tudtam róla semmit, csak azt, hogy nagyon tetszik nekem, de pár hét alatt rájöttem, hogy fergeteges a humora. Okos, határozott.

A korom zavarta. Nem akkor, amikor még csak munkatársak voltunk, hanem amikor elkezdtem komolyan érdeklődni iránta.

Nincs anyakomplexusom. Van anyám, nem öreg, jó fej és a kapcsolatunk is kiváló, nem kell másik anyát keresnem. Dühít, hogy mindenki ezzel a baromsággal jön. Nem tudom felfogni, hogy miért kellene azzal foglalkoznom, hogy az a nő, aki bejön nekem, hány éves.

Egyetlen embernek beszéltem csak róla, az Bence volt, akit a gimnázium óta ismerek. Ő csak megrántotta a vállát és annyit mondott, pár numerára jó lesz, és biztosan érdekes egy tapasztalt nővel lenni.

Csalódtam benne is. Már majdnem elkezdtem mondani, hogy Judit nem numera, amikor feladtam. Úgyse értené meg, mert ezt a helyzetet mindenki közhelyesen kezeli. A legnagyobb közhely mégis az, hogy úgy gondolják, ez nem több a szexnél. Minek győzködjem? Teljesen felesleges, teszek rá, mit gondol.

Tegnap állatkertben voltunk. Élveztem, hogy megnevettettem. Látom, hogy jó neki velem, és ez felvillanyoz. Szerinte sokan megnéznek bennünket, de én azt gondolom, képzelődik. Tudom, hogy szorong, pedig én mindent megteszek azért, hogy ne gondoljon ostobaságokat.

Megbeszéltük, hogy eljön velem az unokanővérem esküvőjére. Egy kis zalai faluban lesz hatalmas vendégsereggel és óriási csinnadrattával. Amolyan falusi módra, amilyenben ritkán van része az embernek. Kicsit gondolkodott rajta, aztán belement. Nem kérdeztem, min töpreng, tudtam. Vajon mit gondolnak majd a rokonaim? Nem érdekel, mit gondol egy távoli rokon, mert az én életem nem lesz sem jobb, sem rosszabb az ő gondolataitól. Ezt megmondtam neki, erre megnyugodott. Legalábbis úgy tett. Az állatkert után nálam kötöttünk ki.

A nap egy baromi jó szexszel végződött, amiben nem volt semmi meglepő, mert azt mindketten tudjuk, hogy iszonyúan kívánjuk egymást. Próbáltam rávenni, hogy maradjon éjszakára, de azt felelte, várja a lánya, és a volt férje valószínűleg nem hagyná szó nélkül, ha kimaradna. Ez érthetetlen volt számomra, de nem akartam, hogy rosszul érezze magát, így elengedtem.  Az ajtóból még visszanézett,  nem volt boldog a tekintete. Ez bántott. Vajon mi történt megint, amitől ennyire elszomorodott?

Elhatároztam, hogy még az esküvő előtt elviszem bemutatni anyának. Nem azért, mert annyira fontos lenne, hogy elfogadják-e, csak nem akarom, hogy a nagy család előtt lássák először.

Apa tud róla, nem is mondott semmi különöset, máskor sem törődik a hétköznapi szabályokkal, de anya mást tészta. Ő kacifántos természetű, de nem félek a véleményétől. Intelligens nő, nem csalódtam benne soha.

Amikor Judit elment, a telefonom jelezte, hogy üzenetem érkezett. Ismeretlen számról küldték, és csak annyi volt benne, hogy röhejes vagyok egy vén kurvával, és ne higgyem, hogy boldoggá tud tenni hosszútávon.

Enyhén lefagytam, de azonnal megcsörgettem. Persze nem vette fel senki, és az automata azt búgta, hogy a szám nem elérhető. Vajon kinek a begyében vagyok ennyire? Mert, hogy szúrom a szemét valakinek, az biztos. Az üzenet stílusából nem derült ki, hogy nő vagy férfi írta, de nem is számított. Már rég megtanultam, hogy nem szabad más véleményére figyelni, mert az emberek irigyek, és ha irigyek, akkor szemetek.

Végigdőltem az ágyon és arra gondoltam, jó nap volt a mai. Tényleg azt tettem, amihez kedvem volt, és azzal voltam, akivel nagyon szeretek lenni. Végre valahára egy nő mellett nem unatkozom, de nem is kell minden pillanatban lesnem, hogy ő jól érzi-e magát. Tudom, hogy igen, és ennyi elég is nekem.

Majdnem bealudtam, amikor még egy üzenetem érkezett. Judit írt csak annyit, hogy fantasztikus vagyok és nagyon jó velem. Nem, ő a fantasztikus, csak én elfelejtettem a tudtára adni, mert az az ostoba üzenet elterelte a figyelmem.

Előző rész
Következő rész:

J+Zs – Egy nem egyszerű szerelem története – 3. rész

fotó: Pinterest

Oktatás és nevelés területén dolgozom, de minden szabadidőmben írok. Szeretek belesni a hétköznapok függönye mögé és közben keresem az embert, a nőt a jól legyártott álarcok mögött. Néha meséket is írok, de gyakrabban novellákat, cikkeket és apró vicces történeteket.

1 hozzászólás

  1. Nekem szimpatikus, ahogyan a szereplőik külön külön, a saját szemszögükből jelenítik meg a történéseket, érzelmeiket, vívódásaikat. Az már előre látszik, hogy valóban nem egy egyszerű szerelem kezd kibontakozni, hisz egyikük sem számíthat senkitől pozitív megítélésre. Mégis úgy vélem be kell vállalniuk, élvezni a szépségét, ameddig az tart, és ajándékként megélni az élettől. Nagyon kíváncsi vagyok…

Hozzászólás a(z) Péterné Kálmán bejegyzéshez Mégsem szólok hozzá

Please enter your comment!
Please enter your name here