"Elmegyek érted, jó? Aztán kisétálunk. Szombat négykor. Szép estét neked… ömm, nektek – búcsúzott el Márk, Évát pedig elöntötte a melegség: végre valaki, aki Zsemlét is “emberszámba” veszi."
A sorozat többi részét itt olvashatod
Az elmúlt hónapok teljesen egybefolytak. Hétfő vagy...
"Éva még hosszú perceken át mozdulatlanul ült a konyhában. Keze Zsemléhez ért, lassan simogatni kezdte, miközben Márk finom, de férfias illatát lélegezte be. Egyszerre volt megkönnyebbülten üres, és zsibbadósan-csordultig tele."
A sorozat többi részét itt olvashatod
Az éjszaka nyugalmasan telt, már...
"Zsemle az ágya melletti kis fészekbe gömbölyödött, és hamar álomba is merült."
A sorozat többi részét itt olvashatod
Másnap a vekkerre ébredt. Ez is fura volt, mert, míg Zsemle kutya fiatalabb volt, mindig az ő szuszogására, fészkelődésére ébredt… most, hogy egyre...
"Hogy a későn elfogyasztott kávé, vagy valami más miatt, nem tudni, de Éva szemére hosszú órákon át nem jött álom…"
A sorozat többi részét itt olvashatod
Hétfő délelőtt Márkot kész tények elé állította az élet: pár kolléga gyengélkedése, vagy a gyerekeik...
"Azistenit – szisszent fel Éva, és remegve magához hívta Zsemlét. – Csak megmérgezték. A szemetek."
A sorozat többi részét itt olvashatod
Éva, miután feltakarított, és az ágyába vonszolta Zsemlét, az övtáskájából előtúrta a telefonját, és kikereste az állatklinika számát. Tudta, hogy ott már...
"– Igazad van. Legyen így. Az utolsó húsvétunk együtt. Utána eltemetem őt a szívemben, és hagyom, hogy egy másik életben támadjon fel… drága, hű társam, Zsemle…"
A sorozat többi részét itt olvashatod
Most, hogy Évában tudatosult, hogy nem csak, hogy közelebb...
