Otthonom egy
Sötét alagút.
Nincsenek falai,
Eleje vagy vége.Fény nem szűrődik.
Mögöttem rettegés,
Előttem az ismeretlen.
Én sem tenném a helyében.Ha félelem lennék
Átölelném mocsokban
Vergődő testem
Hogy ne legyek egyedül.Azzal vigasztalnám
Magam hogy
Úgyis csak magamtól
Félek.Ha megváltás lennék,
Megváltás lenne
Mikor magamhoz nyúlok.
De fáj.Lépteim nyomán
Egy tehetetlen
Kisgyerek nézi végig
Anyja passióját.Ott hagyom, rajta...
// Az első részt ide kattintva olvashatod: Első rész//Szárazelvonás. Az elméd szinte meghasad. Feszültem, mint Krisztus a kereszten. Minden zsigered fáj, és úgy érzed, ha nem kapsz valami gyógyszert, véged.Nem tudod meghatározni miért, csak érzed.Nincs olyan pont, hogy...
A vonat zsúfolt volt és büdös, ahogy az lenni szokott. Bóklásztam a fülkék között, és hol a helyjegyemre néztem, hol a kabinok számát lestem, hogy megtaláljam a helyem.A vonaton utazó emberek ugyanígy próbáltak gyökeret verni, tolongtunk a folyosón, a...
Úgy gondolom, mindenkinek akad legalább egy olyan ismerőse, aki hisz a varázslatban, amulettekben, különleges erőt tulajdonít egy kőnek vagy bármi ehhez hasonló „fura” dolga van, amit a racionális földhözragadt emberek nem igazán értenek, vagy csak szimplán hidegen hagyja őket...
Na jó..bevallom nektek, nem is voltam olyan kicsi. Egészen pontosan 18 éves voltam, amikor beszippantott Budapest és elköszöntem szeretett Somogy megyétől, ahol egész addigi életem töltöttem. Felvettek az egyetemre, bekerültem a koliba, anyukámmal és apukámmal könnyes búcsút vettünk egymástól,...
Az a füst vagyok, amit ha kifújnak, sosem megy az arcodba. Hiába csókolná ajkad, még ahhoz is gyenge. Én az az ember vagyok, aki azt mondja, hogy egyszer úgyis elmegy, de mindig csak menne.
Én vagyok a kéz, amit folyton...
Ma van a hála világnapja. Készítsetek hálacsomagot azoknak, akiknek hálásak vagytok! A hála a legjobb gyógyír a lélek minden szomorúságára. Ha csak egy percre is megállsz ma és végiggondolod, hogy csak ma miért lehetsz hálás az életben, máris másként...
Imádom, hogy reggel ötkor csattogok haza a macskakövön és a Puskin utcai bérházak egyikében még szól a zene. Javában tart még a házibuli. Elképzelem a vörös szemű fiatalságot, akik fogyó erejükből még töltenek egy utolsó rozéfröccsöt. Némelyek már szenderegnek,...
Nézem, ahogy az ingujjadon táncolnak a fények. Nem merem felemelni a tekintetem, nehogy megzavarjam az álmod. Így aludtál el, pillekönnyedén átölelve. A kezed a hátamon pihen. Az ujjaid néha megmozdulnak, ezen jól szórakozom, mintha kapaszkodnál. Nem tudom, miért pont...
