Anett egy csütörtöki estén döntötte el végleg, hogy az addigi életét nem tudja folytatni. Addig a szokásos sablon mentén működött minden, és ettől volt utálatos. Férjhez ment, mert eljött az ideje, szült egy kislányt, mert az is terv része...
Nóra pocsékul aludt. Álmában egy erdőben kergették, és folyton elesett. Tipikus horrorfilm-álom volt, amelyben megdermed az ember lába, miközben hallja a mögötte lihegő szörnyet. Olykor bevillant neki Jutka arca, de Ábrisé is. Amikor kiért egy zöld mezőre, és végre...
– Te szerencsétlen hülye! – ordított az orvos a nőre. – Mit műveltél? Ittál vagy telefonoztál, hogy nem vetted észre azt a férfit?
Léna reszketve nézett fel a férjére. Szája egészen kifehéredett az idegességtől.
- Válaszolj, mert nem tudom, mit teszek...
Könyvek, játékok, édességek mindenütt a konyhapulton. Szelektálunk, válogatunk, pakolgatunk, beszélgetünk. Készülődünk. Az ötből a negyedik közös karácsonyunkra. Az elsőt még a gyermekotthonban ünnepelte.“Ezt nem nekem vetted?” - kérdezi kicsit reménykedős, kicsit szomorú kíváncsisággal. “Nem, kisfiam, ezt annak a gyermekotthonos...
"– Parancsoljon, ezt itt felejtette – mondta Laura és gyorsan átnyújtotta neki.
A titokzatos férfi ráemelte tekintetét és csak ennyit mondott:
– Köszönöm, de nem csak ezt.És már ott sem volt. Hogy mit értett ez alatt, nem lehetett tudni. Laura viszont belepirult...
Nem emlékszem, mikor kezdtek kiabálni bennem a szavak. Kezdetben csak finoman döftek belém párat, aztán mind hangosabban rikoltották azt a két szót, ami aztán minden plakáton, képen, a világ összes eldugott és hivalkodó pontján viszontláttam: kövér vagy. Nem volt...
Végre szabad volt. Úgy érezte, még a Nap is vele örült, a szél is neki táncolt. A szíve nyugodtan vert, a gyomra pedig komótosan végezte a munkáját. Semmi pánik, csak a végtelen béke.
Ült a padon, a szökőkútban lábat lógató...
Anya elment. Nem vagyok gyerek, hogy azt higgyem, most az angyalok között üldögél egy felhő szélén. Akárhogy nézem az eget, soha egyetlen egyet se láttam eddig, pedig nem egyszer feküdtünk a fűben, és játszottuk a felhőjátékot. Volt ott medve,...
Odalépett Gyurihoz és felemelte a fejét.
– Megmarad – mondta félhangosan. – Pedig az ilyen szemeteknek a Holdon volna a helyük.
– Hagyd! Majd apa elintézi! – Zsuzsó hangja még mindig sírós volt, és szíve a torkában dobogott. Mi lett volna,...
Csók. Kézre, arcra, vagy szájra. Titokban, az oltár előtt, szűziesen, vagy teátrálisan. A csók egy emberiséggel egyidős bizalmi, érzelmeket közvetítő gesztus. Univerzális. Mégis, minden korban, minden népnél, sőt akár egyénenként mást fejez ki. Vannak, akik bárhol és bármikor szívesen...
