Megfelelni?
Ugyan kinek? Csodás vagyok? Néha nyűgös, undok? Igen, mind egy szálig. Kora reggel felveszem a piros szandálom. Végiglejtek benne még a macskakövek közt is. Fityiszt mutatok a hétköznapoknak. Szemtelenül elküldöm nyaralni az unalmat meg szomorúságot.
Hogy nem tetszem? Irigy vagy...
Legtöbbször mit sem tudunk a belső szépségről. Nincs türelmünk kivárni, a felszínt meg ritkán kapargatjuk. Megelégszünk azzal, amit látunk. Pedig ahhoz, hogy valakit megismerhessünk, meg kell fejteni a lelkét. Még ha ez óriási feladat is, akkor is le kell...
Észrevétlenül meg kell tanulni elengedni az aggódást. Bármilyen lelkesen is dédelgetnéd. Előre nem visz, viszont megágyaz a félelemnek. Az eső nem fog elállni, mert te azt szeretnéd, és a nap sem fog jobban sütni, ha barnulni vágysz. Mégis van...
Mindegy mit teszel, mit gondolsz, hogyan veszel levegőt vagy lépsz le a járda széléről, éld meg! Legyél ott saját jelenedben. Sírj, nevess, örülj, tombolj! Soha ne feledd, minden perc csak egyszer a tiéd. A következőben már mindig közelebb leszel...
Emlékszel, minek örültél novemberben? És a sírás május elején? Így fut előled az idő és viszi el azt, amiről azt hitted, meg nem változhat. Nincs miért jajgatni. Mire rájössz, úgyis vége. Kár a gyötrés és a kínzás, mert ha...
Azt mondják nincsenek véletlenek… Tennék én róla, hogy legyenek! Elébe mennék finoman, tipegve-topogva, és bevonszolnám az utcámba ezt a pasit kutyástól, mindenestül. Megkérdezném, eltévedt-e, és csodálkozó tekintetén vidáman mosolyognék! Hamupipőke-sztorin felnövő nőként persze, hogy a herceget várom még mindig....
Hogy miben bízom, amikor már annyian hazudtak nekem? Egyszerű dolgokban. Hogy szavaimat őszintén ki merem mondani. Hogy a szívemben nem fészkel meg hosszú időre a szomorúság. Hogy minden reggel tudok nevetni, ha meglátom a fejem a teáskanna tükrében. Abban,...
Azt mondod, szeszélyes vagyok és hisztis? Azt mondom erős és vidám. Félsz, mert kimondom, ami bánt? Megrettent, hogy vállalom a haragot, a gyűlöletet, és lángolok az utolsó parázsig? Igen, ez vagyok. Nőként lobogok, harcolok és, ha kell, minden eszközzel...
Ma festeni fogok. Új vásznat vett elő nekem a reggel. Már színezett rá némi alapot. Én meg előkapom az ecsetem és gyors vonásokkal átszínezem az eget. Essen, ha kell, fújjon is, de lépéseim nyomán mindig ragyogjon a nap. Mert...
Van abban valami különleges, amikor kora reggel megjelenik az első napsugár. A szekrény előtt állva, bámulva a sok használhatatlannak tűnő ruhát, mögöttünk a reggel csak mosolyog. Megint új másodperceket hozott ajándékba. Még nem tudjuk, siker vagy csak gond lesz...
