"Elmegyek érted, jó? Aztán kisétálunk. Szombat négykor. Szép estét neked… ömm, nektek – búcsúzott el Márk, Évát pedig elöntötte a melegség: végre valaki, aki Zsemlét is “emberszámba” veszi."
A sorozat többi részét itt olvashatod
Az elmúlt hónapok teljesen egybefolytak. Hétfő vagy...
"Hogy a későn elfogyasztott kávé, vagy valami más miatt, nem tudni, de Éva szemére hosszú órákon át nem jött álom…"
A sorozat többi részét itt olvashatod
Hétfő délelőtt Márkot kész tények elé állította az élet: pár kolléga gyengélkedése, vagy a gyerekeik...
"A búcsú is könnyed és vidám volt… valahogy mindenki érezte, hogy ez a nap valami izgalmas, boldog időszak kezdete…"
A sorozat többi részét itt olvashatod
Éva nagyot nyújtózott meleg takarója alatt, résnyire nyitotta szemét, és egyszerre érzelmek egész kavalkádja árasztotta el....
"– Elhiszem – válaszolt Márk, és ujjbegyével végigsimított Éva arcán. Tökéletes pillanat lett volna egy csókra… de a férfi még nem merte megtenni. Vajon csukott szemmel csókolóznak a vakok? – villant be neki, de ezt már végképp nem merte...
"Márknak semmi kedve nem volt vezetni, beszélni, sőt létezni sem. Megsemmisülve segítette be Zsemlét és Évát a kocsiba, majd felhívta Juci nénit, hogy késni fognak."
A sorozat többi részét itt olvashatod
Zebegényig hosszú volt az út. Az autó engedelmesen szelte a...
"Finoman a tenyerébe vette a bájos arcocskát, elseperte róla a szélborzolta fekete fürtöket, és először puszit lehelt a pisze orrocskára, aztán a nő ajkaira."
A sorozat többi részét itt olvashatod
Ez a hét sem tűnt egyszerűnek: Márk körül egyre több lett...
