Mindig minden fontos dolgot kitett a hűtőre. Úgy volt vele, hogy az evésen és a gondolkodáson nem spórol az ember, mindkettőnek meg kell adni a módját ahhoz, hogy az embernek jó élete legyen. Fogott egy csorba hűtőmágnest, és kiragasztotta...
Vannak olyan szerelmek, amelyekről a költők írnak? Vajon lehet úgy szárnyalni, ahogy versekben? Nem, talán ilyesmi nem létezhet, mert az ember lelke nem bírná el. Ha repülne, mi maradna belőle a földön? Hogy adhatná át magát a mindennapoknak?
Ilyesmi képtelenség,...
Abban a régi, beszélgetős világban, amikor elég volt egy pillantás is, hogy tudjam, hol a helyem, még élt a két nagyapám. Nem tudtam mit kezdeni velük, mert idegenek voltak számomra, ami jórészt annak volt köszönhető, hogy a szüleim sem...
Békási Laura volt a becsületes neve. A faluban azonban mindenki csak úgy nevezte: Béla, mintha ez a kis “szóvicc” annyira humoros lett volna. Nagyméretű kockás flanelinge, és a tüsire vágott, hol vörös, hol meg szőkére festett haja miatt valóban...
Fáradt volt. Persze, minden kamasz borzasztóan fáradt: nem csak a testi és lelki növekedés használja el az erejét, hanem az állandó megfelelés is, egyszerre két világnak: egy gyermeki engedelmesnek, és egy felnőttes felelősségtelinek.
Ő azonban még az átlagnál is fáradtabbnak...
Kíváncsi vagyok, mennyit érek. Mennyit ér a nem az én számból. Sose, tényleg sose hittem volna, hogy megvehető vagyok, és mégis. Mindenki az, mondta régen apa, de nem szerettem ezt hallani tőle, mert azonnal szennyessé tett mindent. Hogy a...
Amikor eldöntöttem, hogy messzire megyek, úgy gondoltam, semmit nem viszek magammal belőled. Kirakok mindent a szívemből, és az emlékeim kamrájából. Nem kellenek a percek, órák, amelyben szerettelek. Az apró tárgyak sem, amik rád emlékeztetnek. Hátrahagyom az időt, a régi...
Mindig is voltak furcsa heppjei. A kutyája félig vak volt, a macskája meg sánta - mindkettőt menhelyről hozta. Szerette végignézni, ahogy felkel a Nap, és ezt akkor is megtette, ha épp a Moszkva térre érkezvén hasadt rá a hajnal...
Kata riadtan, verejtéktől átitatott pólóban ébredt fel. Az éjjeliszekrényen álló vekkerre pillantott, a sötétben alig vette ki a mutatókat. Hajnali 3 óra 45 perc. Pedig aludnia kéne. Nagy nap lesz a mai. Hisz úgy döntött, visszatér az élők közé.
Nem...
Kicsit szkeptikusan kérdem, valóban? Az utóbbi évek tapasztalatai azt mutatják, hogy a gyerekek jó része nem akar mindent tudni, sőt csak bizonyos területek iránt érdeklődik. Ez természetesen nem baj, hiszen minden nem érdekelhet mindenkit. Talán a kevéssel van baj....
